Chicago és Környéke, 1972 (67. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-01 / 1. szám

JOHN GARDI 9-72 2216 N LINCOLN 3RD FLOOR CHICAGO ILL 60614 CHICAGOésKÖRNYEKE "CHICAGO anpVICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER VOL. 67. évf. January l, 1972. Editor and Publisher - szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOVANY No> *• szam Magyarország már csak 27,6 forintot ad a dollárért 350 amerikai gép támadása kommunista célpontok ellen — Bhutto új pakisztáni elnök vissza akarja venni Kelet-Pakisztánt — A Szovjet­unió biztosította Washingtont hogy nem avatkozik be egy esetleges középkeleti háborúba — A kelet-pakisztáni gerillák kegyetlen kín­zással gyilkolnak — Horvátországban elszakadási mozgalmat hiúsított meg Tito — Kurt Waldheim osztrák követ lett az ENSZ új főtit­kára — Mátrai Géza ügyében januárban mond a bíró ítéletet — Végre van elnöke Itáliának: Giovanni Leone kereszténydemokrata — Mindszenty hercegprímás első nyilatkozatában a bűnperét megelőző fizikai és lelki „előkészítésről” nyilatkozott — Pierre Trudeaut fiú­val ajándékozta meg a felesége A MÚLT HÉTEN és az azt meg­előző héten nagy dolgok történtek és még nagyobbak — nem történ­tek. A megtörtént nagy dolgok közé tartozik Kelet-Pakisztán 14 nap alatti megszállása, India túlnyomó katonai erejével és a Szovjet mohó asszisztenciájára mellett. Ez utób­bihoz tartozik az a három vétó is, amit a „békeszerető” Szovjet a Biztonsági Tanácsban a béke ellen adott­ le és amelyek Európa dob­hártyáján is baljósan koppantak. Talán éppen ez az ominózus hang gyorsította meg a Tíz Nagy gazda­sági békekötését is, ami szintén igen nagy dolog volt. Nagy dolog volt Castro figyelmeztetése a ten­geri kalózkodás ellen és amerikai hajó- és repülőjárőrök kirendelése a karibi tengerre. A két legnagyobb dolog azonban az volt, ami nem történt meg. Az egyik egy fenye­gető nagyobb, esetleg nagy hábo­rú elhárítása volt . AZ ENTERPRISE atommeghajtású óriás-anya­hajó, a Tripoli helikopter-anyahajó, hét rombolóiból álló kíséretükkel és vagy 800 roham-marine-al a fedél­zetükön nem csak a zászlót ment megmutatni a Bengáli öbölbe. Ni­xon elnöknek tudomására jutott, hogy India tovább akar menni és megtámadni Nyugat-Pakisztánt is, hogy a „Kasmír-kérdést” egyszers mindenkorra elintézze. Ez a táma­dás feltétlenül belevonta volna Kí­nát is a háborúba és futótűzzé válhatott volna. Ez is volt az igazi célja: a Szovjet Kínát és Indiát akarta összeugratni, hogy mind­kettőt elvéreztesse és ezzel a ma­ga ázsiai szerepét megerősítse. A terv annyira aktuális volt, hogy a Szovjet bizalmasan figyel­meztette Törökországot, Iránt és Afganisztánt, hogy ne avatkozza­nak be a háborúba. Milyen háború­ba? Akkor még csak a Kelet-Pa­kisztán elleni hadműveletek indul­tak meg, ez pedig még messzebb feküdt tőlük, mint Nyugat-Pakisz­­tán, hogyan tudtak volna abba be­avatkozni? Nem is abba, de Nyu­­gat-Pakisztánnak már adhattak volna segítséget. Ekkor Nixon fi­gyelmeztette Dobrinyin szovjet nagykövetet, hogy a Tonkini öböl­ből a Bengáli öbölbe rendelte a 7- ik flotta egy igen erős egységét és ha India megtámadja Nyugat-Pa­kisztánt, elrendeli a hadművelete­ket. A fedőnév, az amerikai pol­gárok kiürítése volt Kelet-Pakisz­­tánból, bár azokat már aznap el­szállította három brit nagy gép, amikor a flotta-részleg elindult a Tonkim-öbölből. Ettől — mint min­den erőmutatástól — megijedt a Szovjet és Indira bosszúálló álla is kényszermosolyra lágyult. ■Ez volt az­­egyik nagy dolog, ami nem történt meg. A másik — a Szovjet három vétója volt, ami megtörtént ugyan, de meg nem történtté tette Moszkva hosszú és fáradságos ügynökösködését az eu­rópai béke-atmoszféra megterem­tésére. Ki hisz még ezek után a Szov­jetnek? Tudom, sokszor leírtuk már ezt a kérdést, azután az eu­rópai polgár megint hinni kezdett. Most azonban megváltozott a hely­zet. Heath brit miniszterelnök es­küdt ellensége az európai bizton­sági konferenciának és Bermudán figyelmeztette Nixont erre. Nixon bólintott. Most majdnem minden attól függ, hogy a német Bundes­tag ratifikálja-e a berlini egyez­ményt, ami körülbelül kora ta­vaszra érik meg a teljes aláírásra és vele együtt a moszkvai és var­sói szerződést is? Willy Brandt amerikai látogatása nem fogja tisztázni a helyzetet, mert maga sem tudja, hogy megkapja-e a több­séget vagy sem? És különben is előre kell mennie a dologgal, ha egyszer már vállalkozott rá. Ellen­ben nagyon fontossá válik Nixon Pekingi útja, ami hozhat olyan eredményeket, amelyekből a Szov­jet amerikai-kínai egyetértésre következtet. Ez esetben a májusi moszkvai értekezleten az európai kérdést végleg leszúrhatja Nixon azzal, hogy egy tisztázatlan hely­zettel Dél-Ázsiá­ban (az India-Pa­­kisztáni- kérdés addigra még nem tisztázódik), el kell halasztani az európai béke­ terveit, bár ez az európai és amerikai liberális saj­tóban nem fog látszani. De annál inkább az európai kormányfők és a NATO-vezetők véleményében. Nem megdöbbentő, hogy a libe­­rális-társutas sajtóban egyetlen el­ítélő mondat sem jelent meg India támadása ellen? Hogy soha senki nem írt le egyetlen mondatot sem a három szovjet­ vétó ellen, ami ki­fejezetten a béke ellen hangzott el? A kampasz-liberalizmus tűje mindig, minden körülmények kö­zött a szovjet mágnes felé hajlik. Ugyanakkor azonban támadták Amerikát (Kennedy), mert nem India, hanem Pakisztán mellé állt. Ez már több, mint mazochista vágy, ez már paranoiára vall, amelyet súlyos szkizofrénia tép ketté. Az egyik a liberális elv, a „szabad­ság” elve, az egyéni szabadság vé­delme, a másik ennek az ellenke­zője: a szovjet elnyomás, minden szabadság elvesztése. Hogy lehet így gondolkodni — a zárt­ intéze­teken kívül? is ALI BHUTTO Pakisztán új elnöke, aki radikális baloldali politikus (gazdag ember!), minden katonát elküldött, balolda­li kormányt alakított E pillanat­ban 11 tagja van, de még bővülhet kelet-pakisztániakkal. Bhutto nagy előnye, hogy Pekinggel ő terem­tette meg a pakisztáni barátságot, tehát Kínára még jobban támasz­­kodhatik, mint Jahja. (Persze, itt megint felvetődik a kérdés: miért nem adott úgyszólván semmi lát­ható segítséget sem Pakisztánnak Kína? Még a diplomáciai segítsé­get is az USA-tól kapta.) Zalfikár Ali Bhuttónak van azonban egy hátránya is: mielőtt bármiféle tár­gyalásba kezdhetne Indiával, vagy hát: „Bangla Deshel” először egy szociális forradalmat kell otthon végrehajtania. Azok, akik Nyugat- Pakisztán közgazdaságában döntő­ek, jobban félnek tőle, mint Indiá­tól. Ezt a vulkanikus talajt szilárd politikai bázissá taposni — nem lesz egyszerű dolog. Igaz, van egy kitűnő túsz a kezében — Majibur sejk, Bangla­desh egyetlen, elis­mert vezére. De vele legfeljebb a pakisztáni hadifoglyokat és a töb­bi antibengáliakat cserélheti ki, Kelet-Pakisztán visszacsatolását nem. Nincs az a Mujibur sejk, aki a meglódult kelet-bengáliakat vissza tudná édesgetni, akár csak egy látszat-kapcsolatba is Nyugat- Pakisztánnal. A helyzet tehát tartósan likvid marad. Ennek azonban messzeme­­menő következményei lehetnek, sőt lesznek is. Elsősorban az, hogy Pakisztán és India között továbbra is nem deklarált hadiállapot marad fenn. Ennek következtében Kelet-Pa­kisztán csak egy idegen hatalom (India) által megszállt terület ma­rad, nem önálló ország, s a „Bangla­desh Népköztársaság” címét leg­feljebb névjegyen használhatja. In­dián és Bhutánon kívül eddig még senki sem ismerte el, ami ugyan csak egy időbeli keresztmetszet, de a kilátás egy megszállt terület önálló államként való elismerésé­re gyenge. A mohamedán államok és Kína ázsiai és afrikai barátai semmiesetre sem ismerik el. További gyakorlati következ­mény: a tíz millió menekültet In­dia tulajdonképpen nem tudja ad­dig hazaküldeni, ameddig azok úgy érzik, hogy ismét­ egy nyugat­pakisztáni államalakulatba térnek vissza. Pedig ez volna India­ első számú érdeke, hogy a róluk való gondoskodás költségét áthárítsa a gazdag államok humanitárius meg­értésére. Hírek szerint január ele­jével mégis elindítják haza a me­nekülteket. Mit veszített India pénzben ki­fejezve a háborúban? Rengeteget. Nem csak a hadjárat került na­gyon sokba, de táplálni kellett a bengáli menekülteket is és most talpra kell állítani őket és a saját magát. Irtózatosan sok pénz kelle­ne hozzá, aminek a töredéke sem áll India rendelkezésére. Most az adókat emeli, de ez a lelkesedést lehűti a szomszéd iránt és így va­lószínű, hogy a menekülteket gya­log kergetik haza, mert megfele­lő közlekedési eszközük nincs tíz millió ember mozgatására. Egysze­rűen halálra eszik őket a barátaik. És — minden lelkes liberális cik­kel szemben — India közgazdasá­ga rosszabbul áll, mint valaha. Nem a háború miatt, már előtte is. Az egyetlen plusz a terméstöbb­let, amit az amerikaiak által kikí­­sérletezett „zöld forradalom" és nem a Szovjet nyer­je tett lehető­vé. Iparaik majdnem kivétel nél­kül sülyedtek a produkció meny­­nyiségében és minőségében egy­aránt. Mi marad? A Szovjet marad, akire támaszkodhatnak. De a szovjet közgazdaság is pang és honnan tudná a Szovjet előterem­teni azt a 10-15 billió dollárt, ami India és Bangla Desh talpraállí­­tására kellene? Minél tovább húzza Bhutto a „békülést”, annál rosszabb hely­zetbe kerül India és a felszabadí­tott Bangla Desh. Minél tovább tart ez az állapot, annál kevesebb lesz a Szovjet iránt támasztott igény, amit az nem tud kielégíte­ni. Idegen tőke? Egy még csak meg sem alakult államba? Non­szensz. Ekkor kezdődik majd a Mukti Bahini szélső radikális csoportjá­nak lázadása mindenki ellen, még Mujib ellen is, ha addig visszatér­ne. Az egész Bangla Desh, sőt a szomszédos indiai Nyugat-Bengál is forradalmi lőporos hordó, ami akkor robban, amikor­­ a kínaiak begyújtják a kanócát. Ebben a győzelemben India és a Szovjet veszített Figyeljük a jövő év eseményeit — nyomon kísérhetjük a folyama­tot. is AZ ÉV VÉGE elérkezett. Szadat terminusa a dön­tésre lejárt. A Szovjet aktív segít­sége nélkül teljesen reménytelen a támadás, az viszont nagy kérdés, hogy vállalja-e a Szovjet a táma­dásban való aktív részvétet. Ha az indiai kaland nagyon rosszul ala­kul, akkor talán vállalja, mert nem szenvedhet egy második vereséget is a világfrontokon. Állítólag a Szovjet 50%-kal megnövelte a saját­ pilótás gépállo­mányát Egyiptomban. Ez lehet iz­raeli propaganda is, de lehet igaz is. El lehet képzelni, hogy ha Sza­­datot már nem lehet tartani és tá­mad, akkor a Szovjet a SAM-raké­­táival és MIG-23-as repülőivel igyekszik visszaverni az izraeli lé­gi támadást. Óriási kockázat volna ez a Szovjet részéről! Mert Izrael kétségtelenül nagy fölényben van az egyiptomi haderő minden ágá­val szemben és kérdés, hogy az a 15-20 ezer szovjet katona nem me­rül-e el az egyiptomi haderővel együtt a forró homokban? Termé­szetesen lehetne arról is szó, hogy a Szovjet utánpótlást visz oda, ha­­ tud. A Dardenellákat nyilván lezárnák ez esetben és ezen felül is ott állna a fenyegető felkiáltójel, és ha az Egyesült Államok beavat­kozik? Nem valószínű, hogy beavatkoz­zék, ezt Vietnám egyelőre majd­nem kizárttá teszi, annyit hábo­rú-ellenes a hangulat. De mi tör­ténik, ha Kína avatkozik be Szibé­riában, tegyük fel Amerika csen­des támogatása mellett? Vagy mi történik, ha a Középkelet a Szov­­­­jet Vietnámjává válnék, hiába vin­né a repülőit vágóhídra, az egyip­tomi hadsereg nem állná a táma­dásokat. A támadási célok közé kell sorolnunk most már a nagy­városokat is: Kairót, Alexandriát, stb. és nem utolsó sorban: az Asz­­szuáni gát és erőmű lebombázá­sát is. Kétségtelen, hogy Izrael lénye­gesen többet veszítene, mint a blitz­ben, de a végén úgy letarol­hatná Egyiptomot, hogy a Szovjet már egy fűszálat sem találna ott, ahol meghúzódjék. Mindent egybevetve: a Közép­kelet potenciális robbanóanyag, de nehéz elképzelni, hogy robbanjon. A Szovjetnek irtózatosan rossz­kor jönne ez.­ Figyeljük a közeljövőt, vajon nem tér-e vissza Franciaország a NATO-védelmi közösségébe? A britek is, Washington is erre biz­tatják. Egyelőre nehéznek tűnik, de Pompidou nem olyan merev, mint de Gaulle volt. (bb) ■—'m—1—W—— T——M—|M ^ ............... UIL—J. MI TÖRTÉNT A HÉTEN? December 20. — A világ hatalmai általában na­gyon korrektnek tartják a valutáris megegyezést. ■ A csilei keresztény ellenzék 60 ezres tömegtün­tetésére Allande most 300 ezer főnyi baloldalit akar mozgósítani: „Ki az utcára a fasizmus ellen” jelszó alatt, így kezdődik a polgárháború ... a Zulfikar Ali Bhutto baloldali pakisztáni politi­kus, aki az ENSZ-ből kivonult, amikor hazája ügyé­nek nem tudott békés megoldást biztosítani, vissza­tért Rawalpindibe. Jahja kán lemondott és Buttót elnökké nevezte ki. ■ Windsorban (Ontario) 1,129,000 dollárt rabol­tak el banditák egy bankból.­­ A kommunista elitdivíziók súlyos vereséget mértek a laoszi haderőre. December 21. — Az amerikaiak négy repülőgépet vesztettek a felerősített légi támadásaiknál rész­ben Laosz, részben Észekvietnám fölött. ■ Kelet-Pakisztánban a Mukti Bahiri lázadók ke­gyetlen kínzással nyilvánosan öltek meg nyugat-pa­kisztáni katonákat. I Egy kanadai, guelphi nagymama, aki március­ban özvegyült meg, most félmillió dollárt nyert egy ír sorsjegyen. I Bhutto új pakisztáni elnök kijelentette, hogy bosszút áll Indián és visszaszerzi Kelet-Pakisztánt. December 22. — Kurt Waldheim osztrák ENSZ- nagykövetet a Biztonsági Tanács az ENSZ főtitkárá­nak ajánlotta a közgyűlésnek.­­ A windsori bankrablás ügyében két férfit és há­rom nőt letartóztattak. Eddig csak 140 ezer dollár került meg az elrabolt pénzből.­­ Mujibur sejket a börtönből, ahol eddig tartot­ták, házi őrizetbe viszik át.­­ Horvátországban nagyszabású tisztogatás fo­lyik, a miniszterelnököt és több főtisztviselőt levál­tott Tito, mert elszakadási kísérlettel vádolta őket. December 23. — Lengyelországban is lényeges változások történtek a kormányban, Gierek pártfő­­nök helyzetének megerősítésére.­­ Nazrul Islam­ot, „Bangla­desh” aktív elnökét Daccában óriási lelkesedéssel fogadták.­­ Kurt Waldheim osztrák ENSZ-főbizottat a köz­gyűlés is megerősítette a főtitkári tisztségében, hi­vatalát, január 6-án veszi át. ■ A nyugat-pakisztáni határt lezárták, a gazda­goktól elvették az útlevelet. ■ Nixon elnök aláírta a rák elleni küzdelem cél­jaira hozott 1,6 billiós törvényt. I A Szovjet tagadja, hogy kairói nagykövete, Vi­­nyogradov azt ígérte, hogy aktívan megsegítik Egy­iptomot, ha háború tör ki Izraellel. B Bob Hope művész tárgyalt az északvietnámi diplomatákkal Vientianeban, hogy hajlandó 10 mil­liót összegyűjteni az északvietnámi gyermekeknek, ha ennek ellenében szabadon bocsájtják a hadifog­lyainkat. A tárgyalás barátságos volt, a válasz ba­rátságtalan lesz.­­ A Nixon által megindított áriinfláció-ellenes had­járat eredményeképpen ez évben mindössze 3.5%­­kal emelkedtek az árak, a tavalyi 5.5%-kal szemben. Komoly eredmény! December 24. — Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk minden magyar testvérünknek! I James Hoffa volt Teamster szakszervezeti elnö­köt, akit különböző bncselekményekért összesen 13 évi börtönre ítéltek, közel öt évi leszolgálás után Nixon elnök szabadlábra helyezte. ■ Mátrai Géza szabadságharcost, aki október 18- án Koszigint meglökte, a bíró bűnösnek találta „tá­madásban” és január 7-én fog ítéletet mondani. Mát­rai szabadlábon van. December 25. — Egyiptom, Líbia és Szíria, az új arab szövetség két napos ülésén megállapodtak ab­ban, hogy minden megszállt területet visszaszerez­nek. Hogy hogyan, erről egyelőre nem szivárgott ki semmi. Támogatni fogják az arab gerillákat és elíté­lik Husszein királyt, mert az kiüldözte őket Jordán­ból. Különböző zászlókban és egyéb közös intézmé­nyekben is megállapodtak.­­ Egy repülőgéprabló 300 ezer dollárt és ejtőer­nyőket követelt a csikágói repülőtéren, mert külön­ben felrobbantja a gépet utasaival együtt. Nem ka­pott mást, mint bilincseket. Most már ez sem fizeti ki magát a hosszúhajú hippiknek. ■ A Kelet-pakisztáni Bihari-nemzetséget, amely néhány Dacca körüli városban tömörült, a Mukti Bahiriak körülvették és nem engedtek semmi élelmi­szert, vizet, villamosságot odavezetni. A Vöröske­reszt hiába tiltakozik, ezeket a városokat halálra akarják éheztetni.­­ Giovanni Leonet, az olasz Keresztény Demok-­­­rata párt volt miniszterelnökét a 39-ik szavazáson Olaszország elnökévé választották.­­ Magyarország felértékelte valutáját a dollárral szemben. Eddig 30 forint volt egy dollár, ezentúl 27,63 forint. Ez 8% leértékelést jelent. A Szovjet is felértékelte valutáját az amerikai és egyéb nyugati valutákkal­ szemben. B Indira Gandhi egy beszédében kijelentette, le­het, hogy újabb háborúra kell elkészülniük. Nem tudja, hogy ez az igazi békéhez vezető út-e, vagy csak egy lélegzési szünet a 14 napos háború után.­­ Mindszenty József hercegprímás első interjúját adta egy nyugati, hamburgi lapnak, amelyben a bűnperének kommunista előkészítéséről nyilatko­zott. Fizikailag és lelkileg is „preparálták” a bűn­­perre. December 26. — Tegnap Szöulban hatalmas szál-­loda-tűz pusztított, amelynek 153 áldozata van. B Maurice Chevaliert, a híres francia színészt mesterséges vesével tartják életben. B A Peruban eltűnt repülőgép 92 utassal (köztük 5 amerikaival) egy dzsungel fölött zuhant le, még nyomát sem találták meg a gépnek. B 350 amerikai repülőgép intézett hatalmas táma­dást északvietnámi-laoszi célpontok ellen. Öt gép le­­lövését jelentik a kommunisták. B A TIME magazin Nixon elnököt választotta az idén „az év emberének”. B Izrael hajlandó arra, hogy Gunnar Jarrings szol­gálatait újból igénybe vegye. B Pierre Trudeaut 6 font 9 nncos fiúval ajándé­kozta meg a felesége.

Next