Chicago És Környéke, 1974 (69. évfolyam, 2-51. szám)
1974-04-20 / 16. szám
VOL. 69. ÉVF. Editor and Publisher - szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOVANY 1974. április 20. Issue No. 16. A Szovjet állig felfegyverzi Szíriát Meg akarja akadályozni a közép-keleti békét — Kissinger tárgyalt a szíriai és izraeli delegátusokkal — Tizennyolc izraeli áldozata volt egy arab terrorista támadásnak — Másnap izraeli kommandók 6 libanoni községet pusztítottak el, ahol terroristákat rejtegettek — Mrs. Meir végleges lemondása teljes válságba sodorta az izraeli belpolitikát — Amerikai szakemberek 40 óriási teherrepülővel érkeztek a Szuez megtisztítására —A két jobboldali elnökjelölt többségben van a francia közvéleménykutatás szerint — Megbukott az ausztráliai munkáskormány — Japánban a sztrájkok megbénították az életet — Újabb kanadai postássztrájk készül MENNYI HŰHÓ EGY RÁNTOTTÁÉRT! Híres francia mondta, lehet hogy valamelyik király, vagy Talleyrand, akitől a forgalomban lévő aranyköpések zöme származik. Bizonytalan és nem is fontos, hogy ki a szerző, de mintha csak most élne és a Watergate „botrány” felől nyilatkoznék. Valóban: Tant de bruit . . . ! A Poison Ivy League-nak egy un. „intellektuális” csoportja, a Harvardosok és a köréjük tolakodó sznobok világeseménnyé dagasztották azt, amit minden eddigi elnök környezete így vagy úgy elkövetett. A demokratiku választás autokratikus csalásokkal jár, különben, hogy lehetne fenntartani a kétpárt rendszert? WATERGATE AZONBAN világeseménnyé vált és a társutas média igyekezett vele Nixont itthon és idegenben is lekaszálni. Ez még csak aljasság volna, amit a média és a politikusok egy részéről nyugodtan fel lehet tételezni. De a fejvadászatnak lehettek volna nemzetközi hatásai is: sem barát, sem ellenség nem tárgyal tovább az államfővel, akinek már a parking-ticketjét is szélhámosságnak tüntetik fel szerető honfitársai. Ám nem ez történt. És ez az, ami dühíti a társutasokat. Külföldön Nixon nagyobb tekintéllyé nőtt, mint volt. Most nem a franciák spontán szeretetnyilvánításairól beszélünk, valahányszor Nixont elkapták az utcákon, még csak a külföldi médiáról sem, amely fényévekkel józanabb és tisztességesebb, mint amerikai kollégáinak hazug, ferdítő, benyálazó részlege. A tények beszélnek. Amikor Kissinger rátüzelt Európára Amerika-ellenes magatartása miatt, az itteni média a sorok között is erősen csóválta fejét. Utána, március 15-én Nixon nehéz ágyúi szólaltak meg: „Az európaiak nem biztosíthatják az Egyesült Államok részvételét és együttműködését a biztonsági vonalon, ha ugyanakkor folytatják a szembenállást, sőt ellenségeskedést a gazdasági és politikai vonalon!” Kemény szavak voltak, s a hazaiak rögtön Watergatet emlegették: örüljön, hogy él, ne parancsolgasson Európának! MI VOLT a következmény? Az, hogy még Jobert is visszakozott, mosakodott, a többiek pedig — főleg az új angol Wilson-kormány és Németroszág — hitvallást tettek az amerikai-európai szimbiózis mellett. Jobert akkor már tisztában volt vele, hogy a külön francia-arab politika csúfosan megbukott. Azok az arabok, akik számítanak, kizárólag Amerikával tárgyalnak. Még Brezsnyev figyelmeztetése is süket fülekre talált, hogy vigyázzatok Amerikára, mert az a saját érdekeit követi. Hát kinek az érdekét kövesse? A Szovjetét? Az arabok tudják, hogy nem szerelemből állt melléjük Nixon, hanem azért, hogy Moszkvát kiiktassa a színtérről, ami nagyjából meg is történt és aminek a komoly arab világ csak örül. Soha nem volt olyan dinamikus ereje az amerikai világpolitikának, mint most a Watergate idején. Ha Nixon júniusjúliusra tervezett moszkvai csúcsútja idején még tart is az impeachment fojózása, Moszkva éppen olyan izgatott várakozással fogadja, mint 72-ben. Watergate csupán annyiban érdekli őket, hogy Nixon megmaradhat-e elnöknek 1976-ig. Ha lemondana és Ford következnék, a külügyminiszter akkor is Kissinger maradna. Akit Moszkva nem szível, az Henry Jackson demokrata szenátor. Vele szemben Ted Kennedy, aki most készül Moszkvába, hogy kontra-Nixon kampányára feltehesse a koronát, sokkal kedvesebb lehetőség volna az oroszoknak, mert szélső-liberális és emellett nagyon mérsékelt képességű elnök lenne. A nemzetközi társutas sajtón keresztül Moszkva a kisujja köré csavarhatná. De az az év számít leginkább, ami most következik. Ezért védi (!) Nixont az Izvesztítja is. PERSZE, A DÉTENTENAK vége, legalábbis érzelmi és politikai vonalon. De még megmaradt belőle az amerikai technológiai felépítés reménye, bár ez is nehezen fog realizálódni. Nemcsak a Kongresszus miatt, hanem mert a saját szakállukra üzletelő milliárdosok is rövidesen rájönnek arra, hogy a Szovjetre csak ráfizetni lehet. A magánkapitalizmus biológiailag más: nem párosodhatik a lenini államkapitalizmussal. A legfájóbb pontja a Szovjetnek: a Közép-Keletről való kiszorulása. Azt remélik azonban, hogy Szírián keresztül megtorpedózhatják Kissinger terveit. kieteg és fáradt Mrs. Meir végleges lemondása után elhagyja a Knesset-et. A Pravda bombasztikus bejelentése, hogy Szíriát másfélbilliónyi értékű fegyverrel szerelik fel, kétségtelen offenzív szándékokat fedez. Eltekintve ettől, az izraeliek belső válsága az igazi veszély. Addig alkudoznak, veszekednek egymással, míg a béke kezdeti lendülete elfárad és Kissinger lélektani kirándulásain már nem talál mást, mint egy fegyvertelen polgárháborút a Knesset megszámlálhatatlanul sok frakciója között. Pinhas Sapirt, akit Mrs. Meir helyére tippelnek, nem szeretik. Pénzügyminisztereket sohasem szeret a nép, pláne, ha folyton emelik az adókat. Visszaédesgetik Goldát? Öreg, fáradt, beteg és már kikezdte a balsiker. Rabin? Bar Lev? Volt katonák? Ezeket a többi volt és jelen katonák nem szeretik. És mi lesz Amerikával? Mondjuk így: Kissingerrel? Őt sem szeretik, mert az arabok szeretik. Egyáltalán: kit szeretnek? Amikor ezt a kérdést — inkább csak a kínálkozó újságírói felületességgel — felvetjük, egy másik kérdés pattan ki a lehetőségek özönéből. Mit keresett Victor Louis KGB-tábornok titokban Izraelben? Sőt — Moshe Dayan vendégeként? Milyen ajánlatot hozott — ha hozott — Moszkvából? A kérdés nem csupán kíváncsiság. Már régen kellene gondolnunk arra, hogy Izrael virtuálisan magára maradt, amióta Kissinger egyik nadrágjával átült az arab tevére. Nem valószínű ugyan, hogy Amerika feladja hivatalos barátságát Izraellel, de az az íratlan, meleg szövetség, ami köztük volt, kihűlőben van. Ha Kissinger nem tudja Szíriát becsalogatni a békébe , megpróbálhatják az oroszok. GROMIKÓ ÚGYIS halálra sértődött, hogy Kissinger egymaga csinálta a békét, így kettős találatot érhetne el egy golyóval, ha Szíriát ő hozná össze Izraellel. Ebben a nagy izraeli belpolitikai káoszban a Szovjet úgy érezheti, hogy az egyetlen stabilizáló erő ő lehetne. Ugyanakkor a kellős közepébe ugorhatna a „békének”, amit eddig Kissinger kicsavart a kezéből. Persze, ez csak amolyan „hangos gondolkodás”, de személyi és lelki támaszpontjai vannak. A Szovjet nyugodtan ígérhet a mozaikra szétesett izraeli politikának mindent, amit szívesen vennének, mert úgy sem tartana be semmit. De az a nemzeti politikai szétbomlás, aminek jelei félreismerhetetlenek, még az ilyen lázálmokat is reálissá teheti. Ne felejtsük: Izrael csak faji gyökereiben zárt egység, de egészen más az észak-afrikai zsidó, a szovjet zsidó és az európai zsidó. Ez természetes. Sok évszázados környezetkülönbség van köztük és ezt nehéz néhány év alatt elfelejteni. Kubatban, ahol főleg afrikai zsidóság lakik, az aljas arab gerillatámadás után majdnem megkövezték a rendőrminisztert és az északi front parancsnokát. Úgy érzik, hogy velük nem törődik eléggé a jeruzsálemi nyugati eredetű zsidóság. Az a fiatalság, amely már ott született és nőtt fel, őrségváltást követel. A válság ebben van: a régi, alapító gárda kiöregedett. Ezt a válságot pedig sem politikai alkuval, sem a távolélő zsidók pénzével nem lehet megoldani. Terjeszkedésről nem lehet szó, sőt a megszállt területek megtartásáról is alig. Az izraelieknek lelkileg hozzá kell szokniuk az eredeti Izraelhez és a biztonságot végső fokon az arabokkal való őszinte kibékülésben kell megtalálniuk. Ez a fiatalok feladata, ha ugyan egyáltalán megoldható. A Szovjet nem békét akar, hanem belekergetni a zsidókat a tengerbe. Lehet, hogy ez ellen ajánlott biztosítékot Victor Louis Moshe Dayannak? (bb) MI TÖRTÉNT A HÉTEN? ÁPRILIS 8. HÉTFŐ — A francia gaulleista párt egyhangúlag Jacques Chaban-Delmas-t jelölte az elnökségre. Valéry Giscard’ Estaing, aki ugyan nem tagja a pártnak, de szövetségese, szintén indul. A baloldal Mitterrand-ot indítja, a szocialisták és kommunisták szövetségének jelöltjeként. A kampány április 19-én kezdődik és május 5-én lesz a választás első fordulója. • Haig tábornok, Fehér Házi tanácsadó szerint nagy haladást ért el Nixon Párizsban a nukleáris tárgyalásokban, amikor Podgorin elnökkel tanácskozott. ÁPRILIS 9. KEDD — Wilson brit miniszterelnök a parlamentben védekezett a földspekuláció vádja ellen, amit állítólag régi titkárnője, Marcia Williams és családja folytatott. ÁPRILIS 10. SZERDA — Ontario tartomány új törvénye erősen megadóztatja a teleknyereséget, a bányákat, megszünteti a forgalmi adót a cipők és szappan után és minimális jövedelmet kíván biztosítani az öregeknek és munkaképteleneknek. • Golda Meir, Izrael miniszterelnöke „visszavonhatatlanul” lemondott. Ezzel a belpolitikai krízis teljessé és majdnem megoldhatatlanná vált. Új választások elkerülhetetlennek látszanak. • Kanadában az árinfláció 10,4 %-ot ért el a tavaly ilyenkori árakhoz képest. • Ausztrália 16 hónapos szocialista kormánya megbukott a Szenátusban és Gough William új választásokat rendelt el, május közepére. ÁPRILIS 11. CSÜTÖRTÖK — Vincent Hallinan ügyvéd, aki egy elítélt szimbilézt képvisel, azt mondta, hogy az az érzése, hogy Patricia már nem él. • Callaghan brit külügyminiszter kijelentette, hogy élénkebb szerepet akarnak játszani a Commonwealthben, és elsősorban Amerikával, s bizonyos határok közt a Szovjettel kívánnak tárgyalni. Anglia egyébként helyreállította a diplomáciai viszont Irakkal, amely megszakította azt, amikor Irán megszállt három kis Perzsaöbölbeli szigetet. A szigetek ma is Irán fennhatósága alatt vannak. • Teng Hsiao-ping, kínai helyettes miniszterelnök az ENSZ-ben mondott beszédében mindkét „szuperhatalmat”, az USA-t és a Szovjetet, új világháború kitörésének lehetőségével vádolta meg, de különösen a Szovjet ellen használt súlyos kifejezéseket. „Különösen az a szuperhatalom veszélyes, amely a szocializmust prédikálja, de sohasem tartja be szavát, perfid és minden igazságérzetet nélkülöz”. • Kyriat Shemona nevű izraeli városkában három arab terrorista behatolt egy bérházba és rendszeresen, lakásról-lakásra menve legyilkoltak 3 férfit, 5 nőt és 8 gyermeket, valamint két katonát. Az öldöklés végén a három terrorista felrobbant, a derekukra kötött kézigránátokat egy kívülről lőtt golyó, vagy bazooka felrobbantotta. Egy palesztinai arab terrorista csapat tagjai voltak. • A bécsi kelet-nyugati haderő-visszavonási konferencia holtpontra jutott és „húsvéti” vakációra ment. • A francia kommunista párt Georges Marchais főtitkár vezetésével bejelentette, hogy Mitterrand győzelme esetén nem kívánja dominálni a kormányt. Ez, természetesen, csak a félénk választóknak szól és később szalámi-taktikára vezetne. E percben, legalábbis a Le Figaro közvéleménykutatása szerint, Mitterrand 36 %-át kapná a szavazatoknak, míg Giscard d’Estaing 27 és Delmas 26 %-át. A két jobboldali jelölt tehát jóval több szavazatra számíthat, csak az első fordulóban nyilván Mitterrand vezet majd és a másodikon dől el a választás a jobboldal javára, amikor már csak egy jelöltjük marad. ÁPRILIS 12. PÉNTEK — Tony Boyle-t, az amerikai bányász szakszervezet volt vezetőjét az esküdtszék választási ellenfelének, Yablonskynak és családjának meggyilkoltatásában bűnösnek mondta ki, ami életfogytiglani büntetéssel jár. • Kissinger titkos ülésen tájékoztatta a Szenátus Külügyi Bizottságát moszkvai tárgyalásairól és egyéb külpolitikai kérdésekről. A „titkos” ülés egész anyaga megjelent másnap az újságokban. Kissinger szerint nehéz a SALT-ügyben tárgyalni, mert a Pentagon, a Fehér Ház és Henry Jackson szenátor erős nyomást gyakorolnak rá, hogy további engedményeket ne tegyen az oroszoknak. Ez a helyes! • Brezsnyev a szíriai elnök, Asszad moszkvai látogatása alkalmával kijelentette, hogy a Szovjetunió nélkül nem lehet béke a Közép-Keleten és az amerikai cél csak az, hogy Izrael megtarthassa a korábban megszállt területeket. Détente-nak szép nyilatkozat! ÁPRILIS 13. SZOMBAT — Izraeli kommandócsapatok benyomultak Lebanon területére, ahonnan a Kyriati öldöklés terroristái jöttek és 6 lebanoni községet, amelyek terroristákat rejtegettek, elpusztítottak, de előbb a lakosságot kiürítették. Lebanon az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult Izrael elítéléséért. • A montreáli postássztrájk országos sztrájkká való kiszélesítése fenyeget. Jó volna, ha egyszer már véglegesen rendet teremtenének a postás sztrájkok kérdésében, mert tűrhetetlen, hogy a közönség ne kapjon kielégítő postai szolgálatot. • Cordobában, Argentína második legnagyobb városában Alfred Latin USA diplomatát egy marxista terrorista csoport elrabolta. De még aznap este szabadon bocsátották, súlyos gyomorlövéssel. Latin kórházba került és bár még nincs túl a veszélyen, valamennyire javult állapota. • Az USA Bechtel Co, amely a Sumed olajcső-vezetéket építette volna Egyiptomban, a nyersanyagárak hirtelen emelkedése miatt viszszalépett a vállalkozástól. Most olasz cégek vállalták az építést, de a Bechtel felügyelete alatt. • Nixon a nemzeti levéltárnak ajándékozott iratait nem kaphatja vissza annak ellenére, hogy az értük járó összeget nem engedték levonni az adóbevallásából, mint minden eddigi elnöknél. Egy magáncég egymillió dollárt ajánlott értük, de a levéltár nem adja vissza őket. • Amerikai szakemberek C5-1 óriás teherrepülők seregével érkeztek Szuezhoz, hogy a csatornát megtisztítsák. Az arabok azt mondták: ..amerikai eső esik”. ÁPRILIS 14. VASÁRNAP — BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK! • A Pravda azzal a bejelentéssel járult hozzá a közel-keleti békéhez, hogy a Szovjet másfél billiónyi fegyverrel és egyebekkel segíti meg Szíriát, hogy ne kelljen az izraeli „követeléseknek” engednie. • Kissinger tegnap és ma tárgyalt Szíria és Izrael megbízottaival a csapatelszakadás ügyében. Mintegy 10 napon belül Közép-Keletre repül. • Hailé Szelasszié abesszin császár bejelentette, hogy mivel fiát, a trónörököst agyszélhűdés érte, 20 éves unokája a trónörökös. • Kissinger hétfőn tart beszédet az ENSZ közgyűlése előtt. Ma este Teng kínai miniszterelnök-helyettessel vacsorázott. • A Golan Heights-nél és környékén egyre fokozódó erővel folyik a harc az izraeli és szíriai csapatok között.