Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-04-07 / 14. szám
Yuppy-lakta Hart hon Egyszer már megmagyaráztuk, hogy kik is a yuppy-k, de most megint elölről kezdjük: 1970- ben egy Charles Reich nevű középkorú svingelő, amerikai baloldali beállítású professzor betegre kereste magát Greening of America című könyvével, amelyben ezeket írta:i,Forradalom közeleg! Forrongás, merőben más, mint minden eddigi felkelés. Egyének szülik és a kultúra és merőben megváltozik tőle a politikai struktúra. Végső alkotása szépség lesz és tökéletes harmónia, harmónia az emberek között, a társadalmak között, harmónia a természettel és a termőfölddel. Ezt az új forradalmat a fiatalság robbantja ki, de nem csupán azt öleli fel, hanem kizöldel tőle majd egész Amerika?” A tegnapi hippyk és a hippyk a mai yuppyk Charles Reich, a vietnami háború ellenes fiatalságot ünnepelte a Kizöldelés Amerikában, című könyvében, a baby boom nemzedéket, a II. Világháborút követő csecsemő szaporulatot, amely időközben a rock nemzedékké merült fel. Ez a nemzedék szétverte az egyetemeket. Ez volt az első amerikai nemzedék amely a TV-n nevelkedett és a bőség esztendeiben sarjadt. Ez alkotta a New Left-et, az Új Baloldalt. Abbie Hoffman volt az egyik vezérük, LSD és marihuana, a kedvenc kikapcsolódásuk, Hoffman zajosabb követőit úgy hívták, hogy juppik, ezeket követte a hippyknek nagy tömege. Azóta elmúlt jó 10 esztendő, a hippyk és hippyk göndör fürtjei deresednek, de még mindig lelkesednek, jelenleg egy új hőst találtak Gary Hart személyében. Az ő követőit nevezik most yuppyknak. A középkor felé közeledve a yuppyk, városlakók, jól kereső diplomások, ügyvédek, mérnökök, jurnaliszták és a Wall Street Journal jellemzése szerint. Előbb Eugene MacCarthy szenátor után meneteltek, aki Lindon Johnson ellen lázadt fel a vietnami háború idején, majd George MacGovern lett a hősük és lelkesítette őket, utána pedig John Andersonért „a harmadik kandidátusért” epekedtek. A hippyk és a yuppyk vágya eddig sohasem teljesült be. Ideáljaik minden egyes esetben lemaradtak, a Eugene MacCarthy, George MacGovern, a John Anderson típusú politikusok kizárólag nekik kellettek, de nem az amerikai népnek. Ettől a hippyk és yuppyk úgy nekikeseredtek, hogy újabb hős 'Utáindézték,és így találtak az új Messiásra, a Patrick Gaddel reklámfőnök által átcsomagolt Gary Hartra, hogy az elnökválasztási kampányról jelentsen? Avagy az, hogy ő legyen az aki kiválasztja Amerika elkövetkező elnökét? A harmadik ember hatalma New York állam április 3-i előválasztása a versenyfutás egyik döntő akadálya. New Yorkban a fekete szavazók száma 20 % lehet, amennyiben valóban mind leszavaznak, úgy ők dönthetik el ki is nyer New York államban? Egy Pearline Braun nevű 42 éves néger anya ezt mondja: „Hat szavazásra jogosult gyermekem van, ezek mind Jesse Jacksonra szavaznak majd. Velem együtt ez hét szavazatot jelent!” Mondale azt reméli, hogy New Yorkban a négerek is őt támogatják majd. De ha nem így történne és továbbra is Jackson kapná tömegestől a fekete szavazatokat, úgy esetleg beválthatná fenyegetését és ő dönthetné el, hogy végülis ki lesz majd a demokraták elnökjelöltje? Jackson eddigi sikereitől felbíztatva most egy harmadik párt lehetőségét emlegetik, az eshetőséget, hogy így ne csupán a demokrata elnökjelölt kiválasztására lehessen ő befolyással, hanem arra is, hogy kit választ majd Amerika elnökévé novemberben? Eddig Jesse Jackson felbukkanása Mondáiénak ártott és Hartnak segített. Mit szólna hozzá a hírközlő média, ha a legmutatósabb „fiatal fehér” és a „legfelvágottabb nyelvű fekete” lennének a demokrata jelöltek a demokrata mezőnyben? Mindkettő 40-es éveit tapossa, Gary Hart az új eszmék hirdetője, Jesse Jackson pedig a szegények győzelmét szimbolizálná, az új forradalmat! Mit mondana ebben az esetben a média? Valószínűleg megszédülne a kombinációtól! Ki szereti még Hartot és miért? Erre a kérdésre a Hart követők legtöbbje, aki nem yuppy, hanem jóval idősebb, ezt válaszolja: Mert ő a jövő embere, az új eszmék hirdetője! És mik ezek az új eszmék? A válasz erre a kérdésre többnyire vállvonás. Van aki azt mondja, hogy Hart őt John, vagy Bobby Kennedyre emlékezteti. Van aki azt mondja, hogy az, új kezdet, az új megoldások ígérete lelkesíti. És van olyan, aki egyszerűen ráunt Reaganra, újra vágyik és vele együtt a győzelemre áhítozik. Kik ezek? Öreg asszonyok Kaliforniából, nyugdíjasok Arizonából, ápolónő Észak-Keletről, tanítónő Floridából. Közös vonásuk, sok a szabadidejük, és rengeteget nézik a TV-t. Gary Hart a rövid hetek alatt, amíg a média kedvenc jelöltje volt, országszerte sokmillió magános léleknek lett sztárja, ábrándja. Az amerikai hírközlő média sztárt avatott, és időközben a szellemet is kibocsájtotta a palackból. De mert nem tudja a varázsszót, mint Goethe híres költeményének hőse, a varázsló inasa, nem tudja a szellemet visszaparancsolni a palackba, még ha akarná sem. Amerikában most két szellem is kavarog, az egyik Gary Hart, a másik pedig a fekete tiszteletes. Egymásra találnak-e? Összeölelkeznek-e a végén? És szerte Amerikában mennyi yuppyból áll a Hart-hon létszáma? Ez a kérdés egy matematikai képlet. Minden eleme még nem ismeretes. New York még nem szavazott! Pennsylvaniat pedig a rákövetkező héten követi! És Moszkvának is megvannak még a maga trükkjei, mielőtt megtudnánk mekkora is a Hartland yuppy lakossága. Vajon belefér-e Amerika többsége? Hátborzongató gondolat? Manapság minden megtörténhet, akár csak a mindennek ellenkezője! A szürkülő halántékúak ismét kizöldellnek Mert annyiszor csalódtak már a múltban, a yuppyk új gerjedelme elődeik minden eddigi reményénél szenvedélyesebbé vált Gary Hart elnökjelöltségével. Az idei esztendő a yuppyk éve. A TV dajkálta őket, a kompjuter volt a továbbképzőjük, egyéni jövedelmüket is ez gazdagította. De a baby-boom nemzedék számban is gazdag: 1946 és 65 között 80 millió amerikai született, 20 millióval több, mint az előző 20 esztendőben. E szaporulatnak nem minden részlege számít a yuppyk közé, de a hangadók igen! A kérdés most az, hogy kortársaik közül mennyien követik a yuppykat Gary Hart táborába? A hírközlő média szerepe és leszereplése Az amerikai hírközlő média a demokrata versenyfutás kezdetén kinyilvánította, hogy Mondale máris győzött, annyi vezető támogatja őt, hogy holt biztosan az övé lesz az elnökjelöltség. New Hampshire után ugyanezt Gary Hartról állították. Időközben Jesse Jackson a fekete jelöltnek adományozták a „legizgalmasabb kandidátus” titulusát, amit nyomban elkoboztak tőle amikor kiderült róla, hogy New Yorkot gúnynéven „zsidó városként” nevezte és egyéb antiszemita kijelentéseket is tett New Yorkkal kapcsolatban. A hírközlő média később kissé Gary Hartból is kiábrándult, amikor kiderítette, hogy puritán protestáns szektát követő családban született, kezdetben önmaga is lelkésznek készült, mindaddig amíg politikusnak nem csapott fel, nevét, iskoláztatását, sőt még hitét is megváltoztatta a hivatalos adatokban. Mindezek után mit mond most a média? — Az izgalom, hirdeti, — továbbra is a demokrata mezőnyben mutatkozik. Mondale a Roosevelti koalíció, a new deal jelöltje. Gary Hart pedig „az új eszméké... a yuppyk évének jelöltje”. Jackson tiszteletes úr pedig a politikától eddig tartózkodó feketéket mozgósította és küldte rajokban regisztrálni. Hárman együttesen megmozgatták Amerikát. A média szerint, ha Mondale, vagy Hart, bármelyik is győzne a hosszú harc végén, és azután szövetkezne Jacksonnal, úgy megkapná a négerek szavazatát is és így arra is kilátása van, hogy Amerika elnökévé választja. A hírközlő média Reagan iránti gyűlölete csorbítatlan, fáradhatatlanul keresi a kombinációt, amellyel őt kibuktathatná a Fehér Házból. Időközben azonban egyre több amerikai kérdezi önmagától: Mi is a hírközlő média hivatása? Az. Mondale megszorult helyzete Walter Mondale a biztos bukásból magához tért, Illinoisban aratott váratlan győzelme óta ismét előretört. Ugyanakkor azonban anyagi gondok kínozzák. A választási törvények értelmében egy jelölt csupán 20 millió dollárt költhet kampányára. Mondale eddig már 10 milliót költött, és ez még csupán a tavasz kezdete. A túlköltekezést a téves kalkuláció okozta, hogy Mondale könnyen megszerezheti a demokrata elnökjelöltséget, és ezért apait belevetett, szórták a pénzt az első három hónapban. Most amikor ürül a hadikassza, rádöbbentek arra, hogy a versenyfutás talán elhúzódhat San Franciscoig és júniusig és nem lesz elegendő a pénz. Ezért a Mondale újraválasztási bizottság 2 ezer alkalmazottjából 800-at menesztettek. A fizetéseket csökkentették és utazgatás közben Walter Mondale most szállodák helyett barátoknál száll meg ingyen. Példa rá a sorsdöntően fontos New York állambeli április elejei előválasztás. A hírközlő média a Plaza Szállóban üti fel sátorfáját ezen időpontban, Walter Mondale pedig Johnson volt elnök barátjánál Arthur Crim-nél a filmgyártónál száll meg, hogy spóroljon. Egy francia közmondás szerint: „Les absents ont toujours tort”, a távollévőknek soha sincsen igazuk. Erre a felismerésre kell gondolnunk, ha figyelemmel kísérjük azt a vitát, amely ma Franciaországban és néhány más országban folyik a közeledő európai parlamenti választásokkal kapcsolatban. Arról van ugyanis szó, hogy kinek legyen szava az európai térségben. Most érkeztünk el az első Európa-parlament törvénykezési időszakának végére, amelyet az eredeti tíz közös piaci ország választott meg 1979. június 10-én. Az új választások június 17- ére vannak kiírva. A választási harc teljes erővel folyik. A politikai ellenzékek most természetesen mindenütt számba veszik, hogy ki mit tett, vagy mit mulasztott el megtenni. Felállítják a teljesítmények mérlegét éspedig nemcsak pártpolitikai síkon, hanem az egyes országok között is. Ebből máris kiderül, hogy a különbségek nem nagyok. Egyetlen kivételt Görögország jelent, amely az elmúlt periódus alatt lett csak a közösség teljes jogú tagja és így nem vehette ki részét az egész munkában. Az esélyek nem teljesen egyenlőek a mandátumok elosztását illetőleg sem, mert a kisebbországok legtöbbször előnyben részesülnek a nagyobbakkal szemben. Német, angol, francia és olasz részről ezt sokszor kifogásolták. Viszont tény az, hogy ezek az országok gazdasági erejüknél fogva úgyis túlsúlyban vannak és ezért méltányos, hogy a kisebb országok bizonyos előnyt kapjanak képviseletük terén. Amerikában senki sem teszi kérdésessé a jól bevált rendszert, hogy minden államnak, nagyságára való tekintet nélkül, két szenátusi helyre van joga. Viszont az Európaparlament működése óta kialakult egy bizonyos különbség az egyes országok politikai súlyát illetőleg. Az eredeti egyenlőség az ülésszak folyamán, különösen annak vége felé, mindjobban elhalványult. Eleinte a németek és angolok befolyása volt a legerősebb, míg a franciák legjobb esetben gyengébb középhatalomnak számítottak. A középhatalmak között viszont Hollandia majdnem vezető országnak számított. Olaszország különös eset volt: egyes személyiségek által egyes szakterületeken sokat számított, míg általánosságban szerepe gyenge volt. Volt például egy olasz képviselő, aki egyetlen ülésen sem vett részt, de fizetését azért pontosan felvette. Viszont voltak olyanok, mint a keresztény szocialista Barbi és a szocialista Ripa de Meana, akik eredményesen működtek közre, míg a radikális Marco Pannella igen erősen nyomta rá bélyegét a parlamentben történtekre. Nem szabad lebecsülnünk a legkisebb államnak, Luxemburgnak teljesítményét. ő, Thorn személyében nemcsak a bizottság lelkiismeretes elnökét adta a parlamentnek, hanem két másik képviselője is derekasan kivette részét annak munkájában. Az egyes országok közötti különbségek, amelyek általánosságban függetlenek az egyes képviselők pártállásától, nem okolják meg, hogy például a 81 képviselőt számláló francia csoportnak miért van kevesebb súlya, mint az angol vagy német csoportnak. A különbség mélyebb oka abban rejlik, hogy miképpen ítélik meg egy európai képviselő feladatát. Franciaországban a nemzeti érdekek még erőteljesen érvényesülnek. Ez kitűnik a már folyó választási harcból is. A Rajnától Nyugatra ezt legtöbbször úgy kezelik, mint a francia belpolitika választási vetületét. Nem annyira az európai szempontokat veszik figyelembe, hanem azt, hogy a választásoknak milyen hatása lesz Párizsra. Az ellenzék számára revanchenak tekintik 1980-ért, a szocialisták részére az akkor megszerzett állások megtartását jelenti és egyben mércéül szolgál Mitterrand elnök népszerűségére. Németországban egészen más a helyzet. Ott úgy a jobb- mind baloldalon európai problémákról folyik a vita. Nem kérdés, hogy egyes politikusok ott is tekintettel vannak azok hatására a bonni politikára, de szerencsére eljutottak oda, hogy ezt nem mondják ki nyíltan. Ezenkívül Franciaországban a mandátumhalmozás a szabály, míg Németországban és Angliában az Európaparlament képviselői ezt a megbízatásukat tekintik fő feladatuknak. Nem is szabad jelöltséget vállalniuk saját országuk választásain. Németországban a kereszténydemokratapárt egyik vezető tagjának, dr. Klieptsch személyes példaadásának köszönhető, hogy nincsen többé Willy Brandtszerű mandátumhalmozás. Jelenleg a németek és az angolok az igazi Európa-képviselők. Számukra az egyetlen feladat Európa érdekeinek képviselete. Erre szánják teljes energiájukat. Más a helyzet a franciáknál. Legtöbbjük tagja a francia országgyűlésnek, vagy a szenátusnak. Ezenkívül sokan közülük tagjai valamilyen helyhatósági szervezetnek is. Vagyis soha sem tudják egész erejüket az európai kérdéseknek szentelni. Úgy látszik Jacques Chirac az egyetlen az országban, aki felismerte ezt a problémát. Sajnos az ő kijelentései is anynyira burkoltak, hogy nehéz azoknak igazi jelentőségét megállapítani. A többi párt nem mutat megértést az európai problémák iránt, még ha egyes vezetői tagjai is az Európa-parlamentnek. A franciáknak be kell látniuk, hogy amíg megengedik a mandátumhalmozást, addig nem lesz számarányuknak megfelelő befolyásuk az Európa-parlamentben. • Párizs úgy látszik nem ismeri fel, hogy a június 17-én megválasztandó parlament olyan döntéseket is fog hozni, amelyek kihatással lesznek Franciaországra is. Ha képviseletük nem lesz erejüknek megfelelő, úgy rájuk is áll majd a mondás, hogy „a távollévőknek soha nincs igazuk”. Kinek lesz befolyása Európában? _______Habsburg Ottó Az Európai Közös Piac keresi a kiutat A Közös Piac tíz vezetőjének konferenciája káosszal végződött. Margareth Thatcher brit miniszterelnök megunva azt, hogy egyedül Anglia és Németország fizetnek be a közös kasszába a többiek pedig onnét kizárólag kivesznek, visszatérítést követelt Angliának és a földművelés reformját sürgette. Az ír miniszterelnök az ülés feloszlása előtt elhagyta a konferencia termet, visszautasította azt a közös kívánalmat, hogy a vashegy és a tejtenger, az ír termelés csökkentésébe beleegyezzék. A Közös Gazdasági Piac miniszterei konferenciáznak most és keresnek kiutat. Mindenki Egy beiruti francia diplomata ellen a hét elején ismeretlen tettes merényletet követett el, négy lövéssel sebesítette meg, élet és halál között szállították a beiMargaret Thatcherre dühös, holott az amerikai vélemény szerint hála illetné őt, hogy gondolkozásra kényszerítette a közös piacot, amelynek rendszere elavult. _______futi amerikai kórházba. Időközben a francia csapatok elhagyták Beirutot, 19 hónapos békefenntartói missziójuk után. Utolsóként távoztak a nyugatiak közül. A francia csapatok elhagyták Beirutot __________________ A török nép ismét a demokrácia és a szabad piac mellett döntött A múlt vasárnap tartott községi választásokon a török nép túlnyomó többsége bizalmat szavazott jelenlegi miniszterelnökének Turgut Ozalnak, akit tavaly novemberben ültettek hatalomra. Evram tábornok, aki három évig katona kormány élén vezette Törökországot, önként adta át tavaly a hatalmat a polgári kormánynak. A tavaly novemberi választáson Evram tábornok nem engedélyezte a régi politikusok fellépését. Ezért a tavalyi választást Nyugat-Európa liberális körei leszólták, sőt az Európa Tanács sem fogadta be tagjai közé Törökországot „mert nem eléggé demokratikus”. Ez a vád már akkor is nevetségesnek tűnt. A tavaly novemberi választáson a katona kormány pártfogolt jelöltje kapta a legkevesebb szavazatot és Turgut Özal, a fiatal közgazdász a legtöbbet. A jelenlegi községi választásokon Ozal minden korábbi párt fellépését engedélyezte és mégis ő kapta most a szavazatok többségét. A török nép Evram tábornokra, mint múltbeli megmentőjére tekint most, neki köszönheti a terrorizmustól való megszabadulást. Ozal miniszterelnökben viszont a demokratikus jövő ígéretét látja a török nép, a gazdasági sikert, a Boszporusz szoroson átvezető híd felépítését, a török pénz, a líra megerősödését, a szegénység és a tudatlanság felszámolását. Vajon ezek után mit szól majd az Európa Tanács Törökország legújabb választásának eredményéhez? 3. oldal Az 1984-es amerikai elnökválasztás: Edwin Meese a „hasfelmetsző” Reagan elnök újonnan kiszemelt igazságügy- miniszter jelöltje, Edwin Meese nem foglalja el még jóideig új hivatalát. A kinevezés megerősítése a szenátus igazságügyi bizottságától függ. Ennek demokrata tagjai sok kifogásolnivalót találtak az elnök egyik legközelebbi munkatársán. Meese vizsgálatot kért önmaga ellen éspedig egy független ügyész kinevezése révén, amint ez történt a Watergate ügy vizsgálatakor. A hasonlat annál találóbb, mert a demokraták egy új Watergate ügyet szeretnének Edwin Meese financiális ügyeiből kovácsolni. A vád meglehetősen sekélyes. Meese Reagan környezetének egyetlen szegény sorsú tagja, életét közszolgálatban töltötte, nem gazdagodott meg, adósságok nyomták, sőt időnként mortgage részleteit sem tudta fizetni. Ha bajba került a Reagan környezet gazdag barátai időnként kisegítették. Reagan elnökké választása után közülük többen állami állást kaptak. A demokraták azt kérdezik most, hogy vajon Meese fizetett-e így a kapott kölcsönökért? A látszat ellene szól és az megfelel a hírközlő média korábbi állításának: A Reagan kormány a gazdagok barátja és a szegények ellensége. Meese ügyével most azt is szeretnék bebizonyítani, hogy a Reagan féle gazdagok kis korrupciótól sem riadnak vissza. Meese vizsgálatot követel önmaga ellen és ezt meg is kapja. Ez kiváló alkalom lesz a demokratáknak arra, hogy egy új Watergate-vel próbálkozzanak. Tekintettel a vádlott anyagi helyzetére ártatlansága valószínű. De éppen ilyen valószínű az is, hogy az ügy ártani fog nem csupán saját kinevezésének, hanem talán még Reagan újraválasztási esélyeinek is. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!