Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-05-26 / 21. szám
10. oldal Megkezdődött a csillagok háborúja A NATO nemzetvédelmi minisztereinek törökországi konferenciáján szóba került az űrfegyverek bevetése, nemkülönben a rakétaelhárító rakétarendszerek kifejlesztése is. Az amerikai nemzetvédelmi miniszter részletes előadása a hadviselésnek erről az elképzelhetetlen arányú kiterjesztéséről, európai politikai körökben aggodalmat és szorongást váltott ki. A nyugati sajtóban csillagok háborúja néven emlegetett terveket találóbban az űrháborúnak lehetne nevezni és sokak szerint ez a háború a Szovjetunió mohó fegyverkezésével gyakorlatilag már elkezdődött. Lényegében két dologról van szó. Az egyik a modern hadviseléshez nélkülözhetetlen katonai szatelliták elleni hadviselés, a másik pedig, és erre vonatkoznak az amerikai tervek, a ballisztikus rakéták és az általuk hordozott atombombák elhárítása. A ballisztikus rakétákkal szemben pillanatnyilag nincsen védekezés, mert röpppályájuk egy része a világűrben van és nagy magasságból visszazuhanva a célpontra olyan sebességet érnek el, amelyre más fegyverek lövedékei nem képesek. A nagy sebesség azt is jelenti, hogy rendkívül gyorsan, szinte percek alatt elérik célpontjukat. Moszkva már a hetvenes években kísérletezett úgynevezett szatellita vadászokkal és ma az oroszoknak van is egy ilyen fegyverük. Kísérletek Amerikában is folytak és az űrháborúnak ez a vetülete nem is nyugtalanította Washingtont. Sokkal inkább az, hogy az oroszok a jelek szerint valamilyen újfajta ballisztikus rakéták elleni rendszer kiépítésén dolgoznak. Ennek irányítására szolgál, egyes katonai szakértők szerint a szibériai radarállomás, amelynek a megépítését amerikai részről a SALT-egyezmény megsértésének nyilvánították. A ballisztikus rakéták elhárítására alkalmas fegyverek kérdése közvetlenül érinti azt a stratégiát, amely a kölcsönös elrettentés fenntartásával biztosítja jelen pillanatban is azt, hogy egyik atomhatalom sem kezdhet nukleáris háborút a másik ellen, saját megsemmisítésének veszélye nélkül. Ez volt a másik ok, amiért aláírták az első SALT-egyezményt. Erre hivatkoznak most az amerikai tervek ellenzői is. A visszavágásra épített stratégia azért borul fel, mert az egyik fél a rakétaelhárító rakétarendszerrel feltételezve annak legalább 90 százalékos hatásfokát — gyakorlatilag értelmetlenné teszi a másik fél számára ballisztikus atomrakétáinak bevetését, ugyanakkor, egyidejűleg közel tökéletes védelmet nyújt saját rakétáinak és azokat kockázat nélkül bevetheti a másik ellen, tudva azt, hogy annak visszavágását képes lesz elhárítani, vagy a kockázatot olyan minimálisra csökkenteni, amely elviselhetőnek látszik. Reagan elnök és kormánya ezzel szemben azzal érvel, hogy ha Amerika rendelkezik egy elhárító képességgel, akkor könnyebb lesz tárgyalni a Szovjetunióval a stratégiai fegyverek, értsd atombombákkal felszerelt ballisztikus hordozó rakéták kölcsönös korlátozásáról, vagy teljes leépítéséről, mert Moszkvának be kell látnia, hogy ezek a rakétái hatástalanokká váltak. A terv bírálói ezzel szemben azt mondják, hogy a Szovjetunió egy saját elhárító rendszer építésével fog válaszolni és nem a várt tárgyalási készséggel. Ha pedig Amerikával egyidőben, vagy csak kis késéssel, készül el a szovjet elhárító rendszer, akkor a két hatalom stratégiai egyensúlya hosszabbrövidebb ideig kiszámíthatatlanná válik és ezzel ugrásszerűen megnövekszik a nukleáris világégés bekövetkeztének veszélye. A NATO védelmi minisztereinek törökországi ülésén az európai tagállamok is kifejezést adtak kétségeiknek. Különösen Wörner nyugat-német nemzetvédelmi miniszter tart attól, hogy ha Amerika biztonságban érzi magát egy nukleáris támadással szemben, akkor elhanyagolhatja Nyugat- Európa atomálus védelmét és ezek az államok ki lennének szolgáltatva a középhatósugarú szovjet atomfegyverekkel való zsarolásnak. Weinberger, az amerikai nemzetvédelmi miniszter biztosította európai kollégáit arról, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ha én szeretlek, jól vigyázz... — énekelte a dalos kanári tavasszal A Rockefeller University (NYC) egyik biológusa, Dr. Fernando Nottehon, nemrégiben könyvet írt a kanárikról. A könyv számos érdekes és mulatságos részletéből, az alábbit közöljük kanári-kedvelő és a kanárikat esetleg nem ismerő olvasóink tájékoztatása céljából: — A kanárit általában énekes-madárnak ismerik, tény azonban az, hogy csupán a him-kanári énekel, a nőstény kanári sohasem dalol. Ezenkívül, a him-kanárik is csupán télen és tavasszal énekelnek. — A tél kezdetén agyuknak az a része, amely csiripelésüket, vagyis dalolási képességüket irányítja, hirtelen megnövekszik. Az agynak ez a része a tél és a tavasz elmúltával összezsugorodik és ezután a kanári már képtelen énekelni... egészen a következő éneklési időszak kezdetéig, vagyis, a tél kezdetéig. — A him-kanárik azért énekelnek, hogy magukhoz csalogassák a nőstény-kanárikat. A „tehetségesebb” himkanárik képesek ötven különböző dallamot megtanulni és elcsiripelni. Dalaikat minden évben újra tanulják, helyesebben kifejezve minden tél kezdetén újabb dalokat tanulnak. — Ennek az oka az, hogy — bármilyen különösen hangzik is — a nőstény-kanárik rendkívül válogatósak, ízlésük kényes és a himkanárik helyzete nem könnyű, mert az éneklési verseny nagyon erős, tekintettel a him-kanárik nagy számára. — A nőstény-kanárik párjukat annak alapján választják ki, hogy melyikük dallamosabb, vonzóbb és eredetibb. Szóval... him-kanárinak lenni egyáltalában nem könnyű... Furcsaságok.. Saarbrükben. — A Saarvidéki szociális Minisztérium „Edd magad karcsúvá” címen tippeket ad arra, hogyan lehet lefogyni. Aki minden héten csak egy pohár sörrel iszik kevesebbet, egy év alatt 1 kilóval csökkentheti testsúlyát. És aki naponta megspórol két kávéskanál cukrot, annak egy év után, másfél kilóval kevesebbet mutat a mérleg. Aki pedig minden áldott nap lemond egy szelet kenyérről, vagy hetenként egy darab süteményről, az két és fél kiló hájtól szabadulhat meg egy év alatt.• New York: — Egy 29 éves háztartási alkalmazottat azzal vádolt a munkaadónője, hogy 2 gyémántgyűrűt lopott a lakásból. A rendőrök meg is találták mindkettőt, az egyiket a gyanúsított nő szájában, a másikat pedig röntgenátvilágítással a gyomrában. A nőt szigorú őrizet mellett fogva tartották, amíg a 8 ezer dolláros gyűrű természetes úton újból napvilágra került.• Oakland: — Halálos ágyán beteljesedett egy kaliforniai mintaférj leghőbb kívánsága — elválhatott feleségétől, aki még a bíróság előtt is a világ legjobb és legtökéletesebb férjének mondta életpárját. Igaz, hogy egy éve különélnek, de mégis ideális férj, állította az aszszony 14 évi boldog házasság után. A férj kórházban feküdt halálos betegen, így nem tudott résztvenni a válóperi tárgyaláson. Mindkét fél ügyvédje kijelentette, hogy ilyesmire a praxisukban még nem volt példa. Mármint arra, hogy egy asszony a világ legtökéletesebb férjének jellemezze azt, aki elválik tőle. Kassel: A nyugatnémet város egyik 6 családos házának lakói 40 hosszú esztendőn át gyanútlanul éltek azon a bizonyos közmondásos puskaporos hordón. Csak most a pince lomtalanításakor talált az egyik bérlő , egyenként 1 méter hosszú éles bombát, amelyet egy második világháborús harci eszközöket gyűjtő volt lakó felejtett ott a kiköltözésnél. I • Párizs: A franciák többet költenek benzinre, mint kultúrára. Legalább is ezt állította Jack Leng kultuszminiszter a parlamentben. Eszerint tavaly 72 milliárd és 300 millió frankot költöttek kultúrára, ugyanakkor a Gazdaság Statisztikai Hivatal számításai szerint 5 milliárd és 100 millióval többet a benzinkutaknál üzemanyagra. A kulturális kiadások élén újságok és folyóiratok állnak 18 és fél milliárd frank értékben, utána következik a tévékészülékek vásárlására fordított összeg 11 milliárd 300 millió frankkal és csak a 3. helyen állnak a könyvek 10 milliárd 900 millióval. Mozira évenként 3 és fél milliárdot adtak ki, tehát kevesebbet mint amenynyi a tévéelőfizetésidíjak összege, amely 4 milliárd 8 ezer frankra rúg. A tévé egyébként a legfontosabb kultúrahordozó: 100 francia háztartás közül 93-nak van televíziója. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége . Magyarországon bevezették a spanyol mintájú demokráciát. Hogy-hogyl Lopez, Lopaz.* Romániában nem szabad kinyitni az ablakokat. Miért? Megfáznak a járókelők! * Kérdés-felelet játék az otthoni tévében. Kérdező: Mit értünk Spiritus Rektor alatti A jelölt: Egyetemi tanszék vezetőt, aki sokat iszik.* Ki az abszolút vallásost ir ! Akinek józanul is keresztbe áll a szeme. Azért párizsi lábjegyzetek, mert részben Párizsról, részben a lábamról szólnak. Tudtán, hogy olvasóink vonzóbbnak tartják az előbbit, nekem Párizsról mégis szegény, meggyötört lábam jut eszembe és a lábamról Párizs. Mert igaz, van ott metró, autóbusz bőven, de menni azért kell, még a föld alatt is. Amíg az egyik metróból az ember öt csigalépcsőn és hat folyosón keresztül eljut a másikba (naponta többször), az jár az eszében, nem kellene a metróban még egy másik metrót is építeni. Nagyszerű a párizsi metró. Mindenhová elvisz. Még nagyszerűbb a lábam. Kibírta. Igaz, hazatérve, mikor megkérdeztem a családom: Mit hoztál? — csak ennyit feleltem: tyúkszem társasutazásnak van egy nagy előnye: az ember nincs egyedül. Ugyanez a hátránya is. Nekem szerencsém volt, mert kellemes, barátságos emberekkel voltam együtt. Akadt azért közöttük fura alak is. Megint találkoztam a Stréberrel. A Stréber az a társasutazó, aki minden múzeumot fel akar falni, minden templom valamenynyi kőszentjéről tud valamit mondani, mert előző este kipuskázta az útikönyvből és mélységes megvetéssel sújtja azokat, akik valamit ki mertek hagyni a látnivalók közül. Hogy aztán mit jegyez meg a bebiflázott és kipipált műemlékekből — az más kérdés. Azt mondja nekem a Stréber egyik nap: — Tegnap megnéztem a Rodin múzeumot. Harmadszor. Nem tudok bételni vele... Maga volt ott? — Most nem. Máskor voltam. —Csodálom. Miért nem ment el újra? * No jó, gondoltam, most én jövök. Tudtam, olvastam, hallottam.' '■ S. — fis maga megnézte a Bastille-t'’ — kérdeztem. — Hát persze... — vágta rá. . — Kis hogyan tetszett? — így én. Pillanatnyi gondolkodás után .: — Nagyon szép... Maga is látta? — Hogyne. Utoljára 1789-ben, amikor lerombolták. Egy olcsó, de kedves kis bisztróban vacsorázott a társaság. A patron főzött, a felesége tálalta az ételt, azonkívül még két óriási kutya is a személyzethez tartozott. Szerintem ők tisztították a szennyes tányérokat. Egyszer mégis nagyikanállal ettem. Távoli rokonom meghívott ebédre egy szörnyen előkelő vendéglőbe, a Bois de Boulogne-ba. Három frakkos pincér sürgölődött körülöttünk, leste a kívánságainkat. Csak az volt a furcsa, ahányszor elém tették az arany dombornyomásé étlapot, a meghívóm, egy idős hölgy, mindig kikapta a kezemből és kicserélte az övére. Amely pontosan ugyanolyan volt, mint az enyém. Már kezdtem gyanakodni, hogy valamit titkol előlem. Titkolt is. Rájöttem lassacskán, hogy kétféle étlap létezik az ilyen luxuséttermekben. Az egyik feltünteti az árakat, a másik nem. Az elsőt kapja a meghívó, a másikat a meghívott, nehogy az árak visszariasszák a drágább ételek választásától. Tapintatos eljárás. Ajánlom figyelmébe a magyar vendéglősöknek is. Különösen olyan helyeken, ahová a magyar üzletembereik viszik a külföldi vendégeket. De mivel a jelen gazdasági helyzetben a reprezentációs költség korlátozott, az étlapot, az elrettentő árakkal a külföldi kezébe kell adni. Nem messze a szállodánktól volt egy kurta kis utca. A Rue d’Amsterdamot kötötte össze a Rue St. Lazare-ral. Azonkívül még más rendeltetése is volt. Lengén öltözött leánykék álltak a kapuk előtt meg a sarkokon, különböző bőrszínű párizsiak és vendégmunkások folytattak velük üzleti tárgyalásokat. Az egész környéken nem volt több ilyen lóba utca.. Végigsétáltam rajta. Közben eszembe ötlött, mit szólnának vajon ezek a lányok hozzá, ha szóba elegyednék velük. Nyilván megkérdeznék, hová való vagyok. No hiszen, ha megmondanám, hogy Budapest, azt se tudnák, mi fán terem. Aztán a sarkon megnéztem az utca nevét, hogy megjegyezzem. Sikerült. Úgy hívták: Rue Budapest. , láttam, hogy Párizsban sok a clochard, a híd alatt vagy a padon alvó, lakástalan csavargó. Csak arra nem gondoltam, hogy a végén belőlem is az lesz . Oka pedig ennek az a nemzetközileg általános szabály, hogy a szállodát a vendégnek délelőtt 10-ig el kell hagynia. Ez rám is vonatkozott, annak ellenére, hogy a repülőgép este 8-kor indult viszsza Budapestre. Ezt az időt kellett nekem átklosárkodnom valahogyan. A bőröndöm — a többiekével együtt — a szállodában maradt, én meg nyakamba vettem Párizst, a vállamra egy kis kézitáskát a maradék hazaival! Mikor már nem bírtam tovább a csavargást, déltájban letelepedtem a gyönyörű Vogézek terén egy padra. A jobbra levő padon egy néger clochard nyújtózott, a bal oldalon egy francia clochard merengett. Középen én, a magyar clochard fejedelmi módon Mackó sajtot falatoztam, Corvin zacskóból, majd rágyújtottam egy Sopianae nevű luxus cigarettára. Ebből a fekete fiú rögtön látta, hogy én még nem vagyok teljesen deklasszált. Kért egy cigit. És mondott is valami franciául, amire folyékonyan azt feleltem: szelavi... Ebben megegyeztünk, ő visszafeküdt a fiadra, lerúgta a cipőjét. Micsoda ötlet! Én is levetettem. Végre megszabadulhatok tőle. Gondoltam, nem is rossz clochardnak lenni, ezt majd elmesélem odahaza. ... Végül is Párizs megér egy mesét. FIGYELMEZTETfiS NE SÉRTSEN MEG CSEKÉLY BORRAVALÓVAL! VÁLTOZNAK IDŐK — Az én anyám fiatalkorában, ha beült egy moziba az udvarlójával, a fiú boldog volt, ha sittésben megsimogathatta a kezét. A mai fiatalok bezzeg... — Ne csodálkozzék. Ilyen filmek mellett? SZEMBENfiZfiS — Igyunk egy fél liter rumot és nézzünk józanul szembe a tényekkel. Dicsekvő vadász, hallgatóságához: —Sok mindent láttam már életemben, de ilyet, mint ma éjjel, még soha. Lépdelek a sötét erdőben, kezemben a csőre töltött puska. Egyszer csak meglátok egy Irtózatos nagy vadat, memesem szörnyű, hegyes, éles karmok. No—gondolom magamban — az ilyen karmok sok bajt okozhatnak. Hát csöndben odalopóztam a vadállat mellé és egyből lenyisszantottam a karmait. — Nem jól mondja el —s szólt közbe valaki a hallgatóságból —, hiszen előbb a fejét kellett volna levágni ! — Tudom én azt — sárhajt mélabúsan a vadász —, Ide mit csináljak, ha a fejét , már énelőttem levágta valakit ! C FONOK — Figyelmeztetem a szaktársakat, hogy semmiféle vitát nem tarólé. Most pedig el-mondom vitaindító ’ beszédemet. DIVATKORSAG — Mi boldog, harmonikus házasságban élünk. Mégis elválunk, mert ez a divat______ INDOKOLT SIETSÉG met.I _l_ _r ~ / — Ha leadok 2-3 kilót, olyan baxek, mint te... Sándor — W *• I a 30. 47dmiL / 23 Vi * 7 a 9 to fi IX a------m ■ * ttír 16 •7 ■ 1 19 •JO ■ * B ■ 1 OH Zir ■ ■ ,r OS !2 3 m * ■ * ■ 33 ■V, Her * ■ * * ■ I I/O ht ■ | •sG ■ *c ■ été I ■ ■ „ 1 * »ffir $ ■ s/■ 4To ív c<• 1I ■ £5 ■ A 25. sz. rejtvény megfejtése: Komédiások tánca — A keszkenő — Diótörő. Végsőt lobban az alkonyat. A napkorong felhőkbe csúszik. Alekszandr Biok „Vihar előtt” c. verséből Idézünk Lator László fordításában. Folytatását a rejtvény vízsz. 1. és függ. 25. sz. sorában találják. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első folytatása; zárt betűk: L, E, Z. 13. Hitegető. 14. Grillparzer tragédiája. 15. Elme. 16. A belsejébe hajít. 18. Burgonyafajta. 19. Fordított névelő. 20. Atmoszféra rövidítése. 21. „Illa berek, nádak . . .”. 23. Tova. 24. „Izlandi ...” (V. Hugo). 25. Növény. 26. Viharblúz. 27. Arzén. 29. Szolmizációs hang.. 30. Repülőgéptípus. 31. Sérülés. 32. Ady Endre verse. 34. ... Hikmet, Nemzetközi békedíjas török költő. 37. Kukorica része. 39. Kávékeverék. 41. „...szél”, Dunajevszkij operettje. 42. Hajósérülés. 44. Neves nótaköltőnk névjele. 45. Továbbá. 46. Korjelző rövidítés. 47. Táncdalénekesnőnk (Klári). 49. Diplomáciai gépkocsikon látható rövidítés. 50. Iratkapocs. 51. Kanadai légitársaság. 53. Vadló. 54. Forrásvizek radioaktivitásának mértékegysége. 55. Latin és. 56. Okmány. 58. Róma mitológiai alapítója és első királya. 60. Gyümölcs. 62. „Három . . .”. 64. Attila egyik hadvezére, akivel meg akarták gyilkoltatni. FÜGGŐLEGES: ......................királynője (Goldmark operája). 2. Feles üzlet. 3. Képnegatív. 4. Czuczor Gergely írói álneve. 5. Vastag, szűrös gyapjúszövet. 6. „Egerek és..." (Steinbeck). 7. Germanium. 8. Férfinév. 9. Kis testű hal. 10. A „Mi lesz veled, emberke” írója. 11. Érett gyümölcsből csurog. 12. Erdei kúszónövény. 17. Község Nyíregyháza közelében. 22. Szédület. 25. Az idézet befejező része; zárt betűk: E, E, I, c. 26. Máshollét igazolása. 28. Cipőbe rakják. 30. A Tisza mellékvize. 33. A Nílus német neve. 35. Névelős játékpénz. 36. Arisztophanész komédiája. 38. Ilyen isten volt a rómaiaknál Janus. 40. Farkasok. 43. Papagájnév. 48. Francia város. 49. Csiki ... 52. Római államférfi, kit a férfi jellemképéül emlegetnek. 54. Női név. 57. Nyit. 59. UDU. 61. Egyforma betűk. 63. Nota bene rövidítése.