Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-05-26 / 21. szám

10. oldal Megkezdődött a csillagok háborúja A NATO nemzetvédel­mi minisztereinek tö­rökországi konferenciá­ján szóba került az űr­fegyverek bevetése, nemkülönben a rakéta­elhárító rakétarendsze­rek kifejlesztése is. Az amerikai nemzetvédel­mi miniszter részletes előadása a hadviselés­nek erről az elképzelhe­tetlen arányú kiterjesz­téséről, európai politikai körökben aggodalmat és szorongást váltott ki. A nyugati sajtóban csillagok háborúja né­ven emlegetett terveket találóbban az űrháború­nak lehetne nevezni és sokak szerint ez a hábo­rú a Szovjetunió mohó fegyverkezésével gya­korlatilag már elkezdő­dött. Lényegében két do­logról van szó. Az egyik a modern hadviseléshez nélkülözhetetlen kato­nai szatelliták elleni hadviselés, a másik pe­dig, és erre vonatkoz­nak az amerikai tervek, a ballisztikus rakéták és az általuk hordozott atombombák elhárítása. A ballisztikus raké­tákkal szemben pillanat­nyilag nincsen védeke­zés, mert röpp­pályájuk egy része a világűrben van és nagy magasság­ból visszazuhanva­ a cél­pontra olyan sebességet érnek el, amelyre más fegyverek lövedékei nem képesek. A nagy se­besség azt is jelenti, hogy rendkívül gyorsan, szinte percek alatt elérik célpontjukat. Moszkva már a hetve­nes években kísérlete­zett úgynevezett szatel­­lita vadászokkal és ma az oroszoknak van is egy ilyen fegyverük. Kí­sérletek Amerikában is folytak és az űrháború­­nak ez a vetülete nem is nyugtalanította Wa­shingtont. Sokkal inkább az, hogy az oroszok a je­lek szerint valamilyen újfajta ballisztikus raké­ták elleni rendszer kiépí­tésén dolgoznak. Ennek irányítására szolgál, egyes katonai szakértők szerint a szibériai ra­darállomás, amelynek a megépítését amerikai részről a SALT-egyez­­mény megsértésének nyilvánították. A ballisztikus raké­ták elhárítására alkal­mas fegyverek kérdése közvetlenül érinti azt a stratégiát, amely a köl­csönös elrettentés fenn­tartásával biztosítja jelen pillanatban is azt, hogy egyik atomhata­lom sem kezdhet nukle­áris háborút a másik ellen, saját megsemmi­sítésének veszélye nél­kül. Ez volt a másik ok, amiért aláírták az első SALT-egyezményt. Er­re hivatkoznak most az amerikai tervek ellen­zői is. A visszavágásra épített stratégia azért borul fel, mert az egyik fél a rakétaelhárító ra­kétarendszerrel feltéte­lezve annak legalább 90 százalékos hatásfokát — gyakorlatilag értelmet­lenné teszi a másik fél számára ballisztikus atomrakétáinak beveté­sét, ugyanakkor, egyide­jűleg közel tökéletes vé­delmet nyújt saját raké­táinak és azokat kocká­zat nélkül bevetheti a másik ellen, tudva azt, hogy annak visszavágá­sát képes lesz elháríta­ni, vagy a kockázatot olyan minimálisra csök­kenteni, amely elvisel­­hetőnek látszik. Reagan elnök és kor­mánya ezzel szemben azzal érvel, hogy ha Amerika rendelkezik egy elhárító képesség­gel, akkor könnyebb lesz tárgyalni a Szovjetunió­val a stratégiai fegyve­rek, értsd atombombák­kal felszerelt balliszti­­kus hordozó rakéták köl­csönös korlátozásáról, vagy teljes leépítésé­ről, mert Moszkvának be kell látnia, hogy ezek a rakétái hatástalanok­ká váltak. A terv bírá­lói ezzel szemben azt mondják, hogy a Szov­jetunió egy saját elhárí­tó rendszer építésével fog válaszolni és nem a várt tárgyalási kész­séggel. Ha pedig Ameri­kával egyidőben, vagy csak kis késéssel, ké­szül el a szovjet elhá­rító rendszer, akkor a két hatalom stratégiai egyensúlya hosszabb­­rövidebb ideig kiszámít­hatatlanná válik és ezzel ugrásszerűen megnö­vekszik a nukleáris vi­lágégés bekövetkezté­nek veszélye. A NATO védelmi mi­nisztereinek törökor­szági ülésén az európai tagállamok is kifeje­zést adtak kétségeik­nek. Különösen Wörner nyugat-német nemzet­­védelmi miniszter tart attól, hogy ha Amerika biztonságban érzi magát egy nukleáris támadás­sal szemben, akkor elha­nyagolhatja Nyugat- Európa atomálus védel­mét és ezek az államok ki lennének szolgáltatva a középhatósugarú szov­jet atomfegyverekkel való zsarolásnak. Wein­berger, az amerikai nemzetvédelmi minisz­ter biztosította európai kollégáit arról, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ha én szeretlek, jól vigyázz... — énekelte a dalos kanári tavasszal A Rockefeller Uni­versity (NYC) egyik bi­ológusa, Dr. Fernando Nottehon, nemrégiben könyvet írt a kanárik­ról. A könyv számos ér­dekes és mulatságos részletéből, az alábbit közöljük kanári-kedvelő és a kanárikat esetleg nem ismerő olvasóink tájékoztatása céljából: — A kanárit általában énekes-madárnak isme­rik, tény azonban az, hogy csupán a him-ka­­n­ári énekel, a nőstény kanári sohasem dalol. Ezenkívül, a him-kaná­­rik is csupán télen és ta­vasszal énekelnek. — A tél kezdetén agyuknak az a része, amely csiripelésüket, vagyis dalolási képes­ségüket irányítja, hirte­len megnövekszik. Az agynak ez a része a tél és a tavasz elmúltával összezsugorodik és ez­után a kanári már kép­telen énekelni... egé­szen a következő ének­lési időszak kezdetéig, vagyis, a tél kezdetéig. — A him-kanárik azért énekelnek, hogy magukhoz csalogassák a nőstény-kanárikat. A „tehetségesebb” him­­kanárik képesek ötven különböző dallamot megtanulni és elcsiripel­ni. Dalaikat minden év­ben újra tanulják, helye­sebben kifejezve minden tél kezdetén újabb dalo­kat tanulnak. — Ennek az oka az, hogy — bármilyen külö­nösen hangzik is — a nőstény-kanárik rend­kívül válogatósak, ízlé­sük kényes és a him­­kanárik helyzete nem könnyű, mert az éneklé­si verseny nagyon erős, tekintettel a him-kaná­rik nagy számára. — A nőstény-kanárik párjukat annak alap­ján választják ki, hogy melyikük dallamosabb, vonzóbb és eredetibb. Szóval... him-kanári­­nak lenni egyáltalában nem könnyű... Furcsaságok.. Saarbrükben. — A Sa­­arvidéki szociális Mi­nisztérium „Edd magad karcsúvá” címen tippe­ket ad arra, hogyan le­het lefogyni. Aki minden héten csak egy pohár sörrel iszik kevesebbet, egy év alatt 1 kilóval csökkentheti testsúlyát. És aki naponta megspó­rol két kávéskanál cuk­rot, annak egy év után, másfél kilóval keveseb­bet mutat a mérleg. Aki pedig minden áldott nap lemond egy szelet ke­nyérről, vagy hetenként egy darab süteményről, az két és fél kiló hájtól szabadulhat meg egy év alatt.• New York: — Egy 29 éves háztartási alkal­mazottat azzal vádolt a munkaadónője, hogy 2 gyémántgyűrűt lopott a lakásból. A rendőrök meg is találták mindket­tőt, az egyiket a gyanú­sított nő szájában, a má­sikat pedig röntgenátvi­lágítással a gyomrá­ban. A nőt szigorú őri­zet mellett fogva tartot­ták, amíg a 8 ezer dol­láros gyűrű természe­tes úton újból napvilág­ra került.• Oakland: — Halálos ágyán beteljesedett egy kaliforniai mintaférj leghőbb kívánsága — el­válhatott feleségétől, aki még a bíróság előtt is a világ legjobb és leg­tökéletesebb férjének mondta életpárját. Igaz, hogy egy éve különél­nek, de mégis ideális férj, állította az asz­­szony 14 évi boldog há­zasság után. A férj kór­házban feküdt halálos betegen, így nem tudott résztvenni a válóperi tárgyaláson. Mindkét fél ügyvédje kijelentette, hogy ilyesmire a praxi­sukban még nem volt példa. Mármint arra, hogy egy asszony a vi­lág legtökéletesebb fér­jének jellemezze azt, aki elválik tőle. Kassel: A nyugat­német város egyik 6 csa­ládos házának lakói 40 hosszú esztendőn át gya­nútlanul éltek azon a bi­zonyos közmondásos puskaporos hordón. Csak most a pince lom­talanításakor talált az egyik bérlő , egyenként 1 méter hosszú éles bom­bát, amelyet egy máso­dik világháborús harci eszközöket gyűjtő volt lakó felejtett ott a ki­költözésnél. I • Párizs: A franciák többet költenek benzin­re, mint kultúrára. Leg­alább is ezt állította Jack Leng kultuszmi­niszter a parlamentben. Eszerint tavaly 72 mil­liárd és 300 millió fran­kot költöttek kultúrára, ugyanakkor a Gazdaság Statisztikai Hivatal szá­mításai szerint 5 milli­árd és 100 millióval töb­bet a benzinkutaknál üzemanyagra. A kultu­rális kiadások élén új­ságok és folyóiratok áll­nak 18 és fél milliárd frank értékben, utána következik a tévékészü­lékek vásárlására for­dított összeg 11 milli­árd 300 millió frankkal és csak a 3. helyen áll­nak a könyvek 10 milli­árd 900 millióval. Mozi­ra évenként 3 és fél mil­­liárdot adtak ki, tehát kevesebbet mint ameny­­nyi a tévéelőfizetési­­díjak összege, amely 4 milliárd 8 ezer frankra rúg. A tévé egyébként a legfontosabb kultúra­­hordozó: 100 francia háztartás közül 93-nak van televíziója. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert­ az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége ­. Magyarországon bevezették a spanyol mintájú demokráciát. Hogy-hogyl Lopez, Lopaz.* Romániában nem szabad kinyitni az ablakokat. Miért? Megfáznak a járókelők! * Kérdés-felelet játék az otthoni tévében. Kérdező: Mit értünk Spiritus Rektor alatti A jelölt: Egyetemi tanszék vezetőt, aki sokat iszik.* Ki az abszolút vallásost ir ! Akinek józanul is keresztbe áll a szeme. Azért párizsi láb­jegyzetek, mert részben Párizsról, részben a lá­bamról szólnak. Tudtán, hogy ol­vasóink vonzóbbnak tartják az előbbit, nekem Párizsról mégis szegény, meggyötört lábam jut eszembe és a lábamról Párizs. Mert igaz, van ott metró, autó­busz bőven, de menni azért kell, még a föld alatt is. Amíg az egyik metróból az ember öt csigalépcsőn és hat folyosón keresztül eljut a másikba (naponta többször), az jár az eszében, nem kellene a metróban még egy másik metrót is építeni. Nagyszerű a párizsi metró. Min­denhová elvisz. Még nagyszerűbb a lábam. Kibírta. Igaz, hazatérve, mikor megkér­deztem a családom: Mit hoztál? — csak ennyit feleltem: tyúksze­m társasutazásnak van egy nagy előnye: az ember nincs egyed­ül. Ugyanez a hátránya is. Nekem szerencsém volt, mert kel­lemes, barátságos emberekkel vol­tam együtt. Akadt azért közöttük fura alak is. Megint találkoztam a Stréber­rel. A Stréber az a társasutazó, aki minden múzeumot fel akar falni, minden templom valameny­­nyi kőszentjéről tud­ valamit mondani, mert előző este kipus­kázta az útikönyvből és mélysé­ges megvetéssel sújtja azokat, akik valamit ki mertek hagyni a látnivalók közül. Hogy aztán mit jegyez meg a bebiflázott és kipi­­­­pált műemlékekből — az más kérdés. Azt mondja nekem a Stréber egyik nap: — Tegnap megnéztem a Rodin múzeumot. Harmadszor. Nem tu­dok bételni­ vele... Maga volt ott? — Most nem. Máskor voltam. —­­Csodálom. Miért nem ment el újra? * No jó, gondoltam, most én jö­vök. Tudtam, olvastam, hallottam.­­' '■ S. — fis maga megnézte a Bas­tille-t'’ — kérdeztem. — Hát persze... — vágta rá. . — Kis hogyan tetszett? — így én. Pillanatnyi gondolkodás után .: — Nagyon szép... Maga is lát­ta? — Hogyne. Utoljára 1789-ben, amikor lerombolták. Egy olcsó, de kedves kis bisztró­ban vacsorázott a társaság. A pat­ron főzött, a felesége tálalta az ételt, azonkívül még két óriási kutya is a személyzethez tarto­zott. Szerintem ők tisztították a szennyes tányérokat. Egyszer mégis nagyikanállal et­tem. Távoli rokonom meghívott ebédre egy szörnyen előkelő ven­déglőbe, a Bois de Boulogne-ba. Három frakkos pincér sürgölődött körülöttünk, leste a kívánságain­kat. Csak az volt a furcsa, ahány­szor elém tették az arany dombor­nyomásé étlapot, a meghívóm, egy idős hölgy, mindig kikapta a ke­zemből és kicserélte az övére. Amely pontosan ugyanolyan volt, m­int az enyém. Már kezdtem gyanakodni, hogy valamit titkol előlem. Titkolt is. Rájöttem lassacskán, hogy kétféle étlap létezik az ilyen luxuséttermekben. Az egyik fel­tünteti az árakat, a másik nem. Az elsőt kapja a meghívó, a má­sikat a meghívott, nehogy az árak visszariasszák a drágább ételek választásától. Tapintatos eljárás. Ajánlom figyelmébe a magyar vendéglősöknek is. Különösen olyan helyeken, ahová a magyar üzletembereik viszik a külföldi vendégeket. De mivel a jelen gaz­­­dasági helyzetben a reprezentációs költség korlátozott, az étlapot, az elrettentő árakkal a külföldi ke­zébe kell adni. Nem messze a szállodánktól volt egy kurta kis utca. A Rue d’Ams­terdamot kötötte össze a Rue St. Lazare-ral. Azonkívül még más rendeltetése is volt. Lengén öltö­zött leánykék álltak a kapuk előtt meg a sarkokon, különböző bőr­színű párizsiak és vendégmunká­sok folytattak velük üzleti tár­gyalásokat. Az egész környéken nem volt több ilyen lóba utca.. Végigsétáltam rajta. Közben eszembe ötlött, mit szólnának va­jon ezek a lányok hozzá, ha szó­ba elegyednék velük. Nyilván megkérdeznék, hová való vagyok. No hiszen, ha megmondanám, hogy Budapest, azt se tudnák, mi fán terem. Aztán a sarkon megnéztem az utca nevét, hogy megjegyezzem. Sikerült. Úgy hívták: Rue Bu­dapest. , láttam, hogy Párizsban sok a clochard, a híd alatt vagy a pa­don alvó, lakástalan csavargó. Csak arra nem gondoltam, hogy a végén belőlem is az lesz­ . Oka pedig ennek az a nemzetkö­zileg általános szabály, hogy a szál­lodát a vendégnek délelőtt 10-ig el kell hagynia. Ez rám is vonat­kozott, annak ellenére, hogy a repülőgép este 8-kor indult visz­­sza Budapestre. Ezt az időt kellett nekem át­­klosárkodnom valahogyan. A bő­röndöm — a többiekével együtt — a szállodában maradt, én meg­ nyakamba vettem Párizst, a vál­lamra egy kis kézitáskát a mara­dék hazaival! Mikor már nem bírtam tovább a csavargást, déltájban leteleped­tem a gyönyörű Vogézek terén egy padra. A jobbra levő padon egy­ néger clochard nyújtózott, a bal­ oldalon egy francia clochard me­rengett. Középen én, a magyar clochard fejedelmi módon Mackó sajtot falatoztam, Corvin zacskó­ból, majd rágyújtottam egy So­pianae nevű luxus cigarettára. Eb­ből a fekete fiú rögtön látta, hogy én még nem vagyok teljesen de­­klasszált. Kért egy cigit. És mon­dott is valami franciául, amire folyékonyan azt feleltem: sze­­la­vi... Ebben megegyeztünk, ő vissza­feküdt a­ fiadra, lerúgta a cipőjét. Micsoda ötlet! Én is levetettem. Végre megszabadulhatok tőle. Gondoltam, nem is rossz clochard­­nak lenni, ezt majd elmesélem odahaza. ... Végül is Párizs megér egy me­sét. FIGYELMEZTETfiS NE SÉRTSEN MEG CSEKÉLY BORRAVALÓVAL! VÁLTOZNAK IDŐK — Az én anyám fiatalkorában, ha be­ült egy moziba az udvarlójával, a fiú boldog volt, ha sittés­ben megsimogathat­ta a kezét. A mai fiatalok bez­zeg... — Ne csodálkozzék. Ilyen filmek mellett? SZEMBENfiZfiS — Igyunk egy fél liter rumot és néz­zünk józanul szembe a tényekkel. Dicsekvő vadász, hallga­tóságához: —Sok mindent láttam már életemben, de ilyet, mint ma éjjel, még soha. Lépdelek a sötét erdő­ben, kezemben a csőre töl­tött puska. Egyszer csak meglátok egy Irtózatos nagy vadat, mem­esem­ ször­nyű, hegyes, éles karmok. No—gondolom magamban — az ilyen karmok sok bajt okozhatnak. Hát csöndben­ odalopóztam a vadállat­ mellé és egyből lenyisszan­tottam a karmait. — Nem jól mondja el —s szólt közbe valaki a hallga­tóságból —, hiszen előbb a fejét kellett volna levágni ! — Tudom én azt — sá­­rhajt mélabúsan a vadász —, Ide mit csináljak, ha a fejét­ , már énelőttem levágta va­­­lakit ! C FONOK — Figyelmeztetem a szaktársakat, hogy semmiféle vitát nem tarólé. Most pedig el-­­­mondom vitaindító ’ beszédemet. DI­V­ATKORSAG — Mi boldog, har­monikus házasságban­­ élünk. Mégis elvá­lunk, mert ez a di­vat______ INDOKOLT SIETSÉG met.I _l_ _r ~ / — Ha leadok 2-3 kilót, olyan b­axek, mint te... Sándor — W *• I a 30. 47dmiL / 2­3 V­i * 7 a 9 to fi IX a------m ■ * ttír 16 •7 ■ 1 19 •JO ■ * B ■ 1 OH Zir ■ ■ ,r OS !2­ 3 m * ■ * ■ 33 ■V, Her * ■ * * ■ I I/O ht ■ | •sG ■ *c ■ été I ■ ■ „ 1 * »ffir $ ■ s/■ 4To ív c<• 1I ■ £5 ■ A 25. sz. rejtvény megfejtése: Komé­diások tánca — A keszkenő — Diótörő. Végsőt lobban az alkonyat. A napkorong felhőkbe csúszik. Alekszandr Biok „Vihar előtt” c. versé­ből Idézünk Lator László fordításában. Folytatását a rejtvény vízsz. 1. és függ. 25. sz. sorában találják. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első folyta­­tása; zárt betűk: L, E, Z. 13. Hitegető. 14. Grillparzer tragédiája. 15. Elme. 16. A bel­sejébe hajít. 18. Burgonyafajta. 19. Fordí­tott névelő. 20. Atmoszféra rövidítése. 21. „Illa berek, nádak . . .”. 23. Tova. 24. „Iz­landi ...” (V. Hugo). 25. Növény. 26. Vi­harblúz. 27. Arzén. 29. Szolmizációs hang.. 30. Repülőgéptípus. 31. Sérülés. 32. Ady Endre verse. 34. ... Hikmet, Nemzetközi békedíjas török költő. 37. Kukorica része. 39. Kávékeverék. 41. „...szél”, Dunajevszkij operettje. 42. Hajósérülés. 44. Neves nótaköltőnk névjele. 45. Továb­bá. 46. Korjelző rövidítés. 47. Táncdaléne­­kesnőnk (Klári). 49. Diplomáciai gépko­csikon látható rövidítés. 50. Iratkapocs. 51. Kanadai légitársaság. 53. Vadló. 54. Forrásvizek radioaktivitásának mérték­­egysége. 55. Latin és. 56. Okmány. 58. Ró­ma mitológiai alapítója és első királya. 60. Gyümölcs. 62. „Három . . .”. 64. Attila egyik hadvezére, akivel meg akarták gyilkoltatni. FÜGGŐLEGES: .­­.....................királynője (Goldmark operája­). 2­. Feles üzlet. 3. Képnegatív. 4. Czuczor Gergely írói álne­ve. 5. Vastag, szűrös gyapjúszövet. 6. „Egerek és..." (Steinbeck). 7. Germani­um. 8. Férfinév. 9. Kis testű hal. 10. A „Mi lesz veled, emberke” írója. 11. Érett gyümölcsből csurog. 12. Erdei kúszónö­vény. 17. Község Nyíregyháza közelében. 22. Szédület. 25. Az idézet befejező része; zárt betűk: E, E, I, c. 26. Máshollét iga­zolása. 28. Cipőbe rakják. 30. A Tisza mellékvize. 33. A Nílus német neve. 35. Névelős játékpénz. 36. Arisztophanész ko­médiája. 38. Ilyen isten volt a rómaiak­nál Janus. 40. Farkasok. 43. Papagájnév. 48. Francia város. 49. Csiki­ ... 52. Római államférfi, kit a férfi jellemképéül emle­getnek. 54. Női név. 57. Nyit. 59. UDU. 61. Egyforma betűk. 63. Nota bene rövidí­tése.

Next