Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-18 / 16. szám
6. oldal Magyarság (No. 16) 1987. április 18 Vihar Andrei Sakharov körül: Gorbacsov ellen, vagy mellette? Aligha van az egész világon olyan híres és ismert szovjet disszidens, mint dr. Andrei Sakharov, Nobel-díjas atomfizikus. Sakharov hét esztendőt töltött Szibériában belső száműzetésben. Sakharov az elmúlt decemberben, közvetlenül azután, hogy a szovjet kormány feloldotta a száműzetést és Moszkvába érkezett, kijelentette az újságírók előtt: — A Az amerikai SDI (Strategic Defense Initiative — Star War program — Szerk.) értelmetlen. Ez a program képtelen a támadó rakéták ellen megvédeni az országot, Gorbacsov álláspontja viszont tarthatatlan, amikor ennek a programnak a megszüntetéséhez köti a fegyvercsökkentési egyezményt. Amikor legutóbb Thatcher, angol miniszterelnök Moszkvában járt, Sakharov közölte vele: a Nyugat érdeke, hogy Gorbacsov reformjait támogassa. Ezután a szovjet diszszidensek álláspontja megoszlott dr. Sakharovval kapcsolatban: vannak köztük olyanok, akik azt állítják, hogy a világhírű atomfizikus magatartása „csalódást keltett”, Sakharov nem foglalt egyértelműen állást az emberi jogok mellett. Sergei Petrov, akinek kiutazási engedélyét a közelmúltban utasították vissza, a következőket mondta a „The New York Times” nevű amerikai napilap munkatársának: — Sakharovot szinte szentként tiszteltük mindnyájan, amíg belső száműzetésben élt. Most, amikor Gorbacsov politikáját támogatja, kételyeink vannak. Nem gondoljuk, hogy eredeti eszméit elárulta, de attól tartunk, hogy bizonyos mértékben megváltozott, engedékenyebbé vált. Dr. Sakharov barátai hangsúlyozzák, hogy nem a világhírű tudós változott meg, hanem a körülötte lévő társadalom és Sakharov ehhez irányítja kommentárjait. Sakharov ezzel kapcsolatban a következőket mondta a „The New York Times” munkatársának: — Sokan, akik disszidenseknek nevezik magukat, csupán önmagukért harcolnak. Én mindenkiért harcolok, egy alapelvért küzdök. Nem hiszem, hogy ma más vagyok, mint amilyen tíz esztendővel ezelőtt voltam. Meggyőződésem, hogy elsősorban nem azokat kell támogatnunk, akik ki akarnak vándorolni, hanem azokat, akik itthon akarnak maradni és arra igyekeznek, hogy ezt az országot „elviselhetővé” tegyék. Szerintem, most van erre remény. Lev Timofejev, egy börtönből nemrégiben szabadult disszidens író véleménye: — Azt hiszem, hogy azok számára, akik nem tévesztik szem elöl a realitást és ugyanakkor szabadabb társadalomért küzdenek, szerintem dr. Sakharov változatlanul a legtiszteletreméltóbb és követésre érdemes személyiség. Marcos egykori minisztere a vádlottak egyike Manilából jelenti a Reuter hírügynökség. A Fülöp Szigetek Legfelsőbb Bírósága új tárgyalást rendelt el Benigno Aquino meggyilkolása ügyében. Mr. Aquinot néhány pillanattal azután gyilkolták meg, hogy 1983. augusztus 21-én a manilai nemzetközi repülőtéren leszállt az amerikai repülőgépről. Benigno Aquino a jelenlegi filipino elnök, Corazon Aquino férje volt, aki évekig önkéntes politikai száműzetésben élt feleségével együtt az Egyesült Államokban. 1985-ben, a Marcosrezsim utolsó időszakában, vizsgálat indult a gyilkosság kiderítésére, amelyet bírósági eljárás követett. Az egyik Vádlott Fabian Ver tábornok, a filipino hadsereg vezérkari főnöke volt. A bíróság mindegyik vádlottat felmentette. A filipino Legfelsőbb Bíróság nemrégiben külön bizottságot bízott meg azzal, hogy Benigno Aquino meggyilkolásának körülményeit kivizsgálja. A különbizottság jelentése szerint Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigetek akkori elnöke, kényszerítette a bíróságot arra, hogy felmentő ítéletet hozzon. A helyzet az, hogy Fabian Ver ügyében lehetetlen a kérdést újra tárgyalni, mivel a tábornok Marcossal együtt Hawaiiban él politikai menekültként. A filipino Legfelsőbb Bíróság azonban elrendelte az egész ügy újratárgyalását. A tárgyalás már megkezdődött, 11 vádlottja van, egyikük Jose Aspiras, aki a Marcosrezsim idején a Fülöpszigetek turistaügyi minisztere volt. A tárgyalás következtében negyvenre emelkedik azoknak a száma, akiket Benigno Aquino meggyilkolásával vádolnak — a vádlottak közül harminchat hivatásos katona, legtöbbjük ellen nem lehet eljárást indítani, mivel Mr. Marcos szeríiSny i ’ kíséretéhez tartoznak Hawaiiban. Mr. Marcos összesen 80 személyt vitt magával a Fülöp-szigetekről Hawaiiba, mint „nélkülözhetetlent”. A Fülöp-szigeteken egyébként május 11-én kongresszusi választásokat tartanak és saját szavazókörzetében Jose Aspiras indul képviselői megválasztásáért és a külföldi újságírók előtt kijelentette: — Amint azt a Biblia tanítja, az igazság végülis, minden ármánykodás ellenére, győzni fog. — Mr. Aspiras nem közölte a riporterekkel, hogy ez a mondás hol található a Bibliában és sem hívei, sem ellenfelei nem firtatják. Válságban a dél-koreai ellenzék Dél-Korea ellenzéki pártja az összeomlás szélén áll és lehetetlen megjövendölni, hogy amikor ezeket a sorokat írjuk, még létezik-e? A párt két legjelentősebb tagja, Kim Dae Jung és Kim Young Sam, kivált a pártból és kijelentette: új ellenzéki politikai pártot fog alakítani. A jelenlegi ellenzéki párt neve Új Koreai Demokrata Párt, nemzetgyűlési képviselőinek száma 90 és.Kim Dae Jung azt állította egy telefon-interjú al-Jessica Hahn, aki beismeri, hogy 1980-ban Floridában egy szállodában egy éjszakát töltött együtt Kim Bakker, televíziós evangélistával. Miss Hahn azt állítja, hogy a kérdéses éjszaka előtt kábítószerrel elkábították és ezenkívül, az Ördög is befolyásolta. Hogy ki volt az Ördög — arról Jessica nem nyilatkozott.kalmával (United Press International), hogy ezek közül legalább 70 fog csatlakozni az új ellenzéki párthoz. Mr. Kim ez alkalommal többek között a következőket mondta a UPI munkatársának: — A jelenlegi ellenzéki pártot fel kell számolnunk. Az ellenzék paralízisben szenved és a politikusok egy része tisztátlan személyiség. (Mr. Kim nem részletezte, hogy a „tisztátalan személyiség” valójában mit jelent.) Az amerikai újságíróval folytatott telefonbeszélgetés későbbi részében Kim Dae Jung kijelentette: „egy új ellenzéki párttal képesek leszünk arra, hogy olyan alkotmánymódosító javaslatot fogadtassunk el, amely lehetővé teszi a közvetlen szavazás útján történő elnökválasztást.” A „The New York Times” nevű amerikai napilap jelentése viszont kedvezőtlenebbnek ítéli a helyzetet: a jelentés szerint azok, akik új ellenzéki pártot akarnak, heves vitába keveredtek azokkal, akik nem akarnak új ellenzéki pártot. A vita az ellenzéki politikai párt főhadiszállásán verekedéssé fajult és végülis két nemzetgyűlési képviselőt, kisebb sérülésekkel, kórházba kellett szállítani. A helyzet az, hogy a jelenlegi elnök, Chun Doo Hwan, hivatali időtartama 1988 februárjában lejár. Az Új Koreai Demokrata Párt és a kormánypárt, a Demokratikus Igazság Pártja, majdnem egy esztendő óta, állandóan vitatkozik azon,hogy miképpen töltsék be 1988 februárja után az elnöki pozíciót. Az ellenzék közvetlen szavazást követel, a kormánypárt elektorokkal akarja megválasztatni az elnököt. Az egész dolgot még bonyolultabbá teszik a körülmények: az ellenzék győzelme esetében Dél-Korea elnöke Kim Young Sam lenne, ellenfele, Kim Dae Jung, semmiféle politikai szerepet nem játszhat, mivel a jelenlegi kormány eltiltotta a nyilvános szerepléstől. Érdekes módon tehát, a kormány nagymértékben elősegítette adott esetben az ellenzéki Kim Young Sam győzelmét. Nyugati hírmagyarázók egybehangzó véleménye szerint azonban sokkal inkább egyéni, mint politikai, elvi küzdelemről van szó. Az ideológia majdnem semmi szerepet nem játszik a dél-koreai polgárok szavazatában — állítja a Reuter, angol hírügynökség, a United Press International, az Associated Press amerikai hírügynökség és az Agence-France Presse nevű francia hírügynök,ség. Mubarak pártja győzött, de az ellenzék erősödött A legutóbbi egyiptomi parlamenti választások során Hosni Mubarak elnök Nemzeti Demokrata Pártja győzött. A győzelem aránya jelentős volt, kétségtelen azonban, hogy az ellenzék (közöttük a fundamentalista mohamedánok) erősödött. Az egyiptomi belügyminisztérium jelentése szerint a kormánypárt a szavazatoknak körülbelül 75 százalékát kapta. Az ellenzék legjelentősebb csoportja a mohamedán fundamentalista csoport volt, amelynek plakátjain ezt a jelszót lehetett olvasni: —szlám a megoldás! Az úgynevezett Mohamedán Testvériség csoportját egyidőben törvényen kívülinek nyilvánították, mert azzal vádolták, hogy 1954- ben Gamal Abdel Nasser meggyilkolására szövetkeztek. Mr. Nasser akkor Egyiptom elnöke volt. A legutóbbi választások alkalmával, a Mohamedán Testvériség, érdekes módon, két másik politikai csoporttal működött együtt. A két másik ellenzéki politikai csoport elnevezése: Szocialista Munkás Párt — Konzervatív Liberális Párt. Az egyiptomi parlamentnek 448 képviselői mandátuma van. Az egyiptomi hírmagyarázók egybehangzó véleménye szerint a legutóbbi választási eredmény következtében az 58 esztendős Mubaraknak a parlamentben élesebb hangú ellenzékkel kell majd szembe szállnia. A fő kérdések a következők lesznek: Alacsony olajárak, magas munkanélküliségi arányszám. Mubarak közel-keleti békekísérleteit is sokan ellenzik. A választás egyik érdekessége: A Marxista nemzeti Union Párt nem kapott 8 százalékos szavazatot, így tehát a törvények értelmében nem kapott képviselői mandátumot a parlamentben. Másik vélemény: az ellenzék szerint a szavazatszámolásnál a kormánymegbízottak csaltak. mok. A „két ír” találkozóját kanadai részről hűvös kommentárok várt lényeges eredményt, és jövendölésük beteljesült; a találkozó egyetlen „pozitív” eredménye az volt, hogy Mr. Reagan és Mr. Mulroney egyetértett abban, hogy a kérdésekről tovább tárgyalnak majd. Az amerikai elnök kijelentette: beleegyezik abba, hogy a két országot érintő közös problémáról, a savas esőről az amerikai és a kanadai megbízottak tárgyaljanak és közös megoldás létesüljön. Mr. Reagan nem részletezte, hogy milyen „közös megoldásra” gondol. (A The New York Times szerint ez volt a legtöbb, ami az értekezleten elhangzott.) A torontói „The Globe and Mail” véleménye: Reagan hazautazása után a két országot irritáló problémák fennmaradtak. Mr. Reagan teljes mértékű támogatásáról biztosította a kanadai parlamenthez intézett beszédében a törvényhozókat a .'.free .trade! ’ egyezmény lehetőségét illetően. (Tudomásul kell azonban vennünk, hogy Amerikában ehhez az egyezményhez a szenátusnak is hozzá kell járulnia, ami nem lesz olyan könnyű, mint Mulroneynak megszereznie a kanadai parlament hozzájárulását, tekintettel a konzervatívok abszolút többségére.) A kanadai ellenzék, — mint ahogy várható volt, — rendkívül hűvösen fogadta a tárgyalást és Mr. Reagan parlamenti beszédét. A Liberális Párt vezetőjének, John Turnernek a kommentárja: Az Elnök parlamenti beszéde figyelemre méltó teljesítmény volt, semmivel sem tette azonban világ Reagan, amerikai elnök ottawai látogatása a harmadik megbeszélés volt közte és Mulroney miniszterelnök között. Első találkozásuk alkalmával, mivel mindketten ír származásúak, ír népdalokat énekeltek együtt. Ezúttal a hangulat feszültebb volt a savas eső és a „free trade” problémája miatt. A találkozótól sem az amerikai, sem a kanadai sajtó nem kísérték______________________ Megválasztott szenátorok? Április végén Quebecben a provinciális miniszterelnökök alkotmányos értekezletet tartanak, amelynek legfőbb problémája Quebec helyzete lesz. Amint tudjuk, a tíz provincia közül Quebec az egyetlen, amely nem írta alá az alkotmányt és csak abban az esetben hajlandó aláírni, ha bizonyos kiváltságokat kap, olyan kiváltságokat, amilyenekkel a többi provinciák nem rendelkeznek. Ezt a kívánságot eddig csupán az NDP támogatta maradéktalanul. A közelmúltban Don Getty, Alberta konzervatív miniszterelnöke, kijelentette: a québeci értekezleten olyan alkotmánymódosító javaslatot fog előterjeszteni, amelynek értelmében a szenátorokat ugyanúgy közvetlen szavazás útján választanák meg, mint a parlamenti képviselőket. Ha a provinciák ehhez hozzájárulnak, hajlandó megfontolás tárgyává teni Quebec különleges státuszát, ha visszautasítják, ellenzésével megakadályozza a québeci különleges státuszt.Amerikában a szenátorokat választják. Kanadában a szenátorokat a miniszterelnök javaslatára a főkormányzó jelöli ki. Számuk 103. A liberális miniszterelnök természetesen, liberális szenátorokat, konzervatív miniszterelnök, konzervatív szenátorokat jelöltet ki a főkormányzóval.) Nemrégiben kiderült, hogy Amerika moszkvai nagykövetségére a szovjet kémek „bejáratosak” voltak a US Marine örök „vigyázatlansága” következtében. A fényképen balról jobbra: Frieda Bracy, az egyik US Marine katona édesanyja Braey tizedes, US Marine katona, akit azzal vádolnak, hogy szovjet megbízottakat beengedett a moszkvai nagykövetéi területire Violetta Lenna, 28 éves szovjet polgár, fordító, akit amerikai szeretője informált amerikai dokumentumokról Clayton Lonetree, amerikai US Marine őrmester, aki Violetta Sennát és „nagybátyját” amerikai dokumentumok birtokába juttatta — a vádirat szerint. a 1 Csikós bácsi, az egyháztörténész Dunai Ákos Nem hiszek a sorsban, nem hiszek a véletlenben, nem hiszek az eleve elrendelésben, hiszek viszont — bár többnyire ésszel föl nem foghatom — az isteni Gondviselésben, amely (ki tudja, miért?) tizenkét évvel ezelőtt az eredeti „célpont”, Dél-Afrika helyett Amerikába vezetett, ahol az utóbbi három év keserves megpróbáltatásait leszámítva sok érdekes és maradandó élmény részesévé váltam. Egyebek között megismerhettem Csikós bácsit, aki itt a mi kis vidéki porfészkünkben igencsak jeles embernek számított. Amikor először találkoztam vele, a jó öreg már jócskán túl volt a kilencvenen, s azzal veregetett vállon: — Osztán tudod-e, édes egy ecsém, hogy én alapítottam a Szent István-templomot? Vonják le az utolsó ítéletkor, de én bizony nem tudtam. Csikós bácsi rángatta is bozontos szemöldökét akkora tudatlanság hallatán. A későbbiek folyamán többször hallottam, hogy az öreg a maga idejében kemény legény volt, s tényleg ott sürgölődött a templom alapításánál, de konkrét adatokkal senki sem rendelkezett a történelmi jelentőségű eseményt illetően, mígnem egy alkalommal betekinthettem az egyházközség irataiba.. Azokból aztán egyértelműen kiderült, hogy miként alapított templomot a böszme kis magyar: amikor a század elején megindult a gyűjtés az építendő templom javára, ő is adott két dollárt. Ezzel templomalapítóvá avanzsálódott, s holta napjáig olyan magántulajdonának hitte és tekintette az isten házát, mint egy kecskét, vagy egy pár csizmát. Miután pedig még az idősebb egyházközségi tagok is pendelyes kölykök voltak akkor, amikor Csikós bácsi már „templomot alapított”, a tekintélye elvitathatatlan és megkérdőjelezhetetlen lett. Odahaza egy templomépíttető gróf fele annyi elismerésre sem tartott igényt, mint Csikós bácsi. Egy alkalommal arra vetemedett, hogy — lévén egyházi kérdésekben s körökben járatos férfiú — odaállt a plébános úr elé és nagy hetykén azt kérdezte tőle: — Hát osztán ide halgasson, fáder! Mongja csak nekem, hallott-e már maga valaha Néró császárral? A papnak a szeme se rebbent. — Most így hirtelenjében nem is tudom, Csikós bácsi... Mintha már hallottam volna... — Na fáder, akiro majd én megmondom magának: az úgy vót, hogy a császár maga elejibe állejtotta az e’ső keresztényeket és aszondta nekijük: „idehallgassatok, tik e’ső keresztények! Lássátok ezt a faneszt?” (A „fanesz” „furnace-t”, kazánt jelentett Csikós bácsi nyelvén.( Azok aszondták: „Lássuk.” „Na mostan vagy imággyátok a pogány isteneket, vagy mind egy szálig belepussollak benneteket ebbe a faneszbe, és akkor tinektek ti bed lesz! ” Hát észtét mondta Néró császár. Csikós bácsi rég meghalt, itt nyugszik az Úr Jézus’ kálváriájáról 'elnevezett temetőterror,'n A vasfüggöny' mögötti egyház mai nyomorúságát, szorongattatását, mindennapos megpróbáltatásait látva rendre eszembe jut Csikós bácsi egyháztörténeti előadása: „Vagy imágygyátok a pogány isteneket, vagy mind egy szálig belepussolok benneteket ebbe a faneszbe!” Akik kitartanak, akik még hisznek, akik még ellenállnak Néró császárnak, akik vállalják, hogy inkább „belepussolják” őket a „faneszbe”, azoknak adassék tisztelet és megbecsülés! gosabbá a helyzetet a savas eső problémájában. Ezenkívül az az érzésem, hogy Mr. Reagan nem érti a „free trade” kérdésében a kanadai álláspontot. Ed Broadbent, az NDP vezetője: Az amerikai elnök pusztán korábbi nyilatkozatait ismételgette. Mr. Reagan beszéde nekünk magyaroknak különösen emlékezetes marad, mert beszédében többek közt a következőket mondotta: Sikerült beszélnem egy kanadaival, jobban mondva egy kanadai magyarral, aki a szovjet, elnyomás elől érkezett 1956- ban Kanadába, aki a következőket mondotta: Nekünk ez az ország korlátlan lehetőségeket biztosított és mi ezért hálásak vagyunk. Mr. Reagan a „Free Trade”-del kapcsolatosan viszont a következőket mondotta: Én úgy képzelem el a „free trade”-t, hogy én most itt Kanadában a mi kitűnő kaliforniai borunkkal koccintok és Önök a jó Molson Canadian sört küldik nekünk cserébe... — aminek osztatlan sikere volt a kanadai polgárok között a sajtó és ellenzéki éles bírálatok ellenére... Brian Mulroney miniszterelnök szerint: A találkozó lényeges volt, rendkívül sikeres, az álláspontokat tisztáztuk.