Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-17 / 3. szám

10. oldal Négyszemközt ügyektől, így Sándor hetente két fizetést kapott, az övét és Piroskáét. Piroska futószalag mellett dolgozott egy játékgyárban. Szép fizetése volt. Többet­ keresett, mint Sándor, de ez a téma sohasem került szóba köztük. A baj ott kezdődött, mikor Sándor egy különösen jó tippet kapott a versenypályán. Úgy érezte, nem hagyhatja ki ezt a lehetőséget. Nagy összegbe fogadott, a tipp bevált, Sándor nyert. Sokat. Többet keresett ezen az egy fogadáson, mint két hónap alatt az új munkahelyén. Két napig még bement dolgozni, majd felmondott. Piros­kának természetesen nem árulta el ezt a lépését. Míg a pénzből tartott, minden nap kiment a pályára. Lassan, de rendszeresen elvesztette a nyert összeget. Sándort dühítette szerencséjének ez az újabb változása s nemhogy abbahagyta volna a fogadásokat, de egyre nagyobb tételekben ját­szott. Úgy gondolta, ha többre fogad, az esélye is na­gyobb a több nyereségre. A tény, hogy többet vesztett, mint bármikor azelőtt, még nem zavarta. Mivel ő kezelte Piroska fizetését is, ügyesen manipulált a számlákkal. Azt tudta, hogy elég, ha minden két hónapban fizeti a villanyt és a telefont, s mivel a ház tulajdonosa városon kívül lakott s nem személyesen jött a pénzért, volt oly hónap, hogy tizenötödike is elmúlt, mire Sándor postázta a lakbért. Közben Piroska állapotos lett, de még bejárt dolgozni. Úgy tervezte, hogy szülés után legalább hat hónapig ott­hon marad a kicsivel. Az, hogy hónapokig nem fog keresni, nem aggasztotta Piroskát. Tudta, hogy kettőjük keresete nemcsak, hogy elég a kiadásokra, de szép kis összeg — Egy ezrest? — nyelt nagyot Sándor. Bármit megtesz egy ezresért! Elég, ha a felét adja oda Piroskának, a másik felét eljátszhatná. Az lehetetlen, hogy ne nyerjen, ha megint rendszeresen játszhatna. — Érdekel? — kérdezte a haver. — Mit kell tennem érte? Mint kiderült falaznia kellett. Egy négytagú banda felett kellett őrködnie míg azok az üzletet fosztották. Kizárólag műszaki árut loptak, tévét, magnót, lemez­játszót. A fosztogatás után Sándor segített elszállítani az árut egy elhagyott raktárépületbe, melyet a banda ügyesen megszerzett magának. Mivel ezek a fosztogatások az éjszaka leple alatt folytak Sándor azt hazudta Piros­kának, éjszakai munkát vállalt. Piroska elhitte, miért ne hitte volna? Sándor az utóbbi időben, sokkal kedvesebb volt hozzá, mint bármikor máskor. Ajándékokkal lepte meg, segített kifesteni a gyerekszobát s együtt vették meg a kiságyat az új jövevénynek. Piroska a nyolcadik nőnap végére alaposan megerősö­dött, a lábai fájtak a futószalag előtti állásban, ezért úgy döntött, hogy otthon tölti a szülésig hátralevő egy hónapot. Sándor egy reggel szokatlanul sápadtan tért meg a munkából. Majdnem rajtaveszett a banda. Az üzlet elekt­romos riasztó berendezését sikerült ugyan ártalmatlanná tenniük, de arra nem számítottak, hogy a belső helyiséget egy hatalmas farkaskutya is őrzi. A kutya rájuk rontott, csak úgy tudtak megszabadulni tőle, hogy az egyikük hátulról agyonlőtte. Fáradtságának és sápadtságának vett ki pályához közel. Voltak veszteségei, de a következő napok nyereségei elfeledtették vele a kezdődő anyagi gondokat. A problémák akkor mélyültek el, mikor a lakbért is fogadásra költötte s a háztulajdonos kilakoltatással fe­nyegette. Akkor megemberelte magát, s három hónapig egy helyen dolgozott, mikor hathavi lakbért összespórolt otthagyta a munkáját s ismét lóversenyekre járt. Nagy nyereményről álmodott, hatalmas összegekről, mely lehetővé tette volna, hogy gondatlanul, munka nélkül éljen. A mindennapi munkát gyűlölte. A gyárban és üzemben dolgozókat élhetetlen fajankóknak nevezte magában. Reggel kelnek, este fekszenek, mint a robotok — gondolta. Eladják a munkaerejüket s ebbe úgy kifá­radnak, hogy már abban sem reménykednek, hogy valami kilódítja őket a kényszerű körforgásból. Neki legalább reménye volt. Hamarosan a mindennapi izgalom úgy hozzátartozott az életéhez, mint a reggeli zuhanyozás. Telt az idő, de a nagy nyeremény váratott magára. Már harminc éves volt. Még mindig stúdiólakásban lakott, kocsit nem tartott, bútort is csak annyit vett, amennyire okvetlenül szüksége volt. Alkalmi munkákból élt. Ekkor találkozott Piroskával. Piroska babaarcú, elvált asszony volt, egyedül nevelte a kisfiát. Azonnal megtetszettek egymásnak. Mivel Piros­kának kétszobás tágas lakása volt, Sándor odaköltözött hozzájuk. A kisfiúval remekül megértették egymást, ami különösen jólesett a fiatalasszonynak. Sándor tudta, hogy nem folytathatja a régi, rendszertelen életét s ezért ismét állandó munkát vállalt. Arra azért vigyázott, hogy olyan foglalkozása legyen, ami elég szabad időt adott neki ahhoz, hogy régi szenvedélyének hódolhasson. Piroska megbízott Sándorban, bár ne bízott volna! Megkérte kezelje ő a pénzt, mindig is irtózott az anyagi marad a hónap végén s ezt, legalább is Piroska úgy remélte, Sándor a közös takarékba helyezi. Csakhogy ez a megmaradt összeg mind gyakrabban vándorolt a fogadóirodák pénztárába s igen csekély részük térült csak vissza. Mikor Sándor látta, hogy a takarékban nagyon megcsappant az összeg, az apjához fordult. Pénzt kért tőle. Az öreg nem tagadta meg a fia kérését, de figyelmeztette, ne menjen ki többé a pályára. Sándor megfogadta, mégis első útja oda vezetett. Csak egy jó napja lenne — fohászkodott. Egyetlen szerencsés nap megváltoztathatna mindent! A szerencse azonban elhagyta, máshová társult. Sándor fogadott, vesztett, újra fogadott, újra vesztett. Napokon belül elfogyott az öregtől kapott pénz, így újabb forrás után kellett néznie. Az állandó munkától jobban irtózott, mint valaha. A rábízott pénz gyorsan olvadt, mind kisebb lett az az összeg, amelyet Piroska fizetéséből kellett volna félretennie. Egy napon a versenypályán összetalálkozott egy régi barátjával. Betértek egy talponállóba megünnepelni a találkozást. Irigykedve nézte végig a rég nem látott havert. Dohányszínű bőrzakót, divatos pulóvert, olasz cipőt viselt a barátja s nem titkolt kicsinyléssel mérte őt végig. Le vagy égve öregem — mondta a második pohár sör után. — Segíthetek valamiben? — Két­százas elég lenne — mondta gyorsan Sándor. — Pénzt nem adok — szólt a bőrzakós —, ellenkezik az elveimmel. Pénzt barátnak ne kölcsönözz, mert mindkettőt elvesztheted. De hozzásegítelek, ha akarod. — Hogyan? A barát rágyújtott. — Nem a legtisztább ügy, nem papoknak fogsz dolgozni. Nem is veszélytelen, de­ ha ügyes vagy, megkereshetsz egy ezrest hetente. DOMÁNY KLÁRA Az apja vitte ki először a lóversenyre. Kis tételekben játszottak, inkább szórakozásból, mint szenvedélyből. Apja imádta a lovakat s mivel közel laktak a pályához, megszokott időtöltésükké vált a lóversenyzés. Keveset nyertek, keveset vesztettek, s két összeg kiegyenlítődött, így semmiféle problémájuk, vagy hátrányuk a fogadá­sokból nem származott. Egy alkalommal Sándor, apja tanácsa ellenére fiatal, ismeretlen lóra fogadott. A többiek megmosolyogták érte, de nem mosolyogtak akkor, mikor véget ért a verseny s ő mindenkinél többet nyert. Ez a nap megváltoztatta az életét. Azontúl a lóverseny volt a nap fénypontja, e köré építette a napi elfoglaltságát. Mivel minden versenyen ott akart lenni, állandó munkát nem vállalt. Időnként felcsapott festőnek, rovarirtónak, még biztosítást is árult egy ideig. Csak annyi pénzt akart keresni, amivel a pályára mehetett, és amivel úgy­­ahogy fenttarthatta magát. Anyja örökös zsörtölődése, apja szidalmai miatt elköltözött hazulról, egy kis stúdiót akát természetesen Sándor nem árulta el Piroskának, de ez az eset alaposan megrázta. Megérezte, hogy állandó veszélynek vannak kitéve s már-már arra gondolt, ott hagyja a bandát. A pénzre viszont szüksége volt, így maradt. Három hétig nem is volt semmi baj. A negyedik héten, éppen azon a napon, amikor Piroskát elfogták a szülési fájdalmak nagy munkára készült a banda. Sándorra bízták az áru rakodását. Délután Sándor bevitte Piroskát a kór­házba. Mit sem sejtett az elkövetkező tragédiából. Az éjszaka úgy indult, min­t máskor. A banda terv­szerűen hajtott végre minden mozdulatot. Sándor is be­nyomult a többiekkel az épületbe, mely egy kompjuter raktár volt. Értékes zsákmányra számítottak. Mikor zseblámpájukat használva a készülékeket vizsgálták, hirtelen ragyogó világosság támadt. — Rendőrség! — kiáltotta egy érces hang. Mindenki megmerevedett, csak Sándor kezdett a kijárat felé rohanni. — Állj, vagy lövök! — kiál­tot rá közvetlen közelről valaki. Sándor nem állt meg. A következő pillanatban golyó érte a hátát. Összeroskadt, szeme előtt összefutott minden. Már nem tudta meg, hogy reggelre Piroska egészséges fiúgyermeknek adott életet.________________________ BIZALMATLANSÁG — Uram, megmondaná hány óra van? — Askihoz előbb alapo­san meg­­kellene ismer­kednünk. VENDÉGLŐBEN — Kérek egy sört. — Pohárral, korsóval? — Hordóval. Nem sze­retek percenként után­­rendelni. HÁZASOK — Ha nem vagy itthon, még örülni is tudok ne­ked. ÁLLÁSPONT Egy kedves pincértől hallottam.­­ — Amelyik felszolgáló nem tud mosolyogni, az menjen el vendégnek. FELHÁBORODÁS — Gazember! Megcsaltál Irénnel, amikor még a fe­leséged volt. FÖLÖSLEGES — Minek takarítsam ki a lakást, amikor úgyis vendégek jönnek?! FANTÁZIA —­­Már kétszer bejár­tam a világot gondolatban. Mondhatom, nagyon fá­rasztó. AZ ECSERIN — Hány éves tetszik lenni? — Harminc. De lehet velem alkudni. Amennyit tetszik gondolni. Legyen huszonnyolc... SZERENCSE — Miért ilyen jókedvű? — Harminckettőn ját­szunk egy lottószelvény­nyel. A múlt héten volt egy kettesünk. KÉSÉS — A mi házunkba min­dig késve hozza a postás a napilapokat. A mai számban például a hazai földosztásról olvastam hí­reket. ÁLDOZAT — Mindenemet odaad­nám ennek a nőnek, csak ne kelljen találkoznom vele. A BARÁTSÁG PRÓBÁJA — Megloptam , a legjobb barátom. Ha ezért megha­ragszik, nem is igazi ba- » rát. Óbor minőség — Uram, ez a bor har­mincéves. — Nyugodtan letagad­hatna huszonkilencet. SZÉPLÉLEK — Nem bírom nézni a cirkuszban, amikor a bo­hóc hasra esik. REKLAMÁCIÓ — Halló, Távbeszélő Igazgatóság? Megkaptam a telefonszámlát. — Túl szangaszuik talál­ja az összeget? — Feltétlenül. Ugyanis egyáltalán nincs telefonom. Ugratásból megkérdezik egy tengerésztől: — Mondja, maga nem vágyó­ról v­l­dik a családi béke után? !&AféPf — Dehogynem. De csak olyan­­kor, amikor otthon vagyok. Hogy beszélsz azzal a félhülye, idióta apáddal?! — Valahol le kell vezetni a bérfeszültséget. KÍMÉLETES ASSZONYKA ■'Vj — Ha egy kicsit jobban leszel, mosd el ezt a pár edényt. ^3 wvk — Bizony, ilyen hálátlanok a gyerekeit! Az enyém se marad kint, nem tudom, miből fog támogatni idős koromban?! Sportorvosi ellenőrzésen volt a csapat és az edző is végigcsinálta a ceremóniát. Amikor az asszisztens a derékbőségét is bediktálta, az egyik já­tékos megszólalt: — Látja, mester, ez na­gyon érdekes. Ha egy je­genyének ekkora a vas­tagsága, az legalább har­minc méter magas. A­z ejtőernyősök okta­­tója és a gép piló­tája cukkolta egymást. — Csak a bolond ugrik ki egy teljesen hibátlan gépről — mondta a piló­ta. — Csakhát a főnökség tudja, hogy teljesen hi­bátlan gép nem létezik — mondta az edző. — Ezért fizet háromszor an­nyit neked, hogy maradj a gé­pen, mint nekem, hogy kiugorjak. — Szó sincs róla. A fő­nökség a következőket tudja: aki elég bolond ah­hoz, hogy kiugorjon a gépből, elég bolond ahhoz is, hogy kevesebb fizetés­sel beérje. I­f­­­ elnököt kapott a U Greensboro Profets csapata. A helybeli lap elégedetlen volt a válasz­tással és másnap meg is írta, hogy: — Frank Grist még ar­ra sem alkalmas, hogy sintér legyen! A klub ügyvédje felhív­ta a szerkesztőséget, java­solta, hogy igazítsák hely­re ezt a véleményt, mert ha sajtóperre kerül a sor, ők csak veszíthetnek. A főszerkesztő ráállt és más­nap a következőket közöl­te: — Frank Grist alkalmas lenne sintérnek, de ehe­lyett a Profets elnöke. vp. p.) . Az ifjú aranylábú labdarúgót győzkö­dik, hogy menjen át egy másik csapathoz. — És azt se feledd, Jóska, hogy nálunk csak a fizetésedért kell bejárnod a mun­kahelyedre! — Bejárni? Hát autója nem lesz? KOR­SZELLEM — Ezúton csak fél liter tejben és öt deka vaj­ban fürösztelek! FOKHAGYMAKIRÁLYNŐ A közép-dakotai Ruml­borough lakói minden év őszén nagyszabású fokhagym­aversenyen mérik ösz­­sze hagymáik erejé­t. Az óriási látványosság — van olyan érv, hogy hatvanezer turista is ellátogat a városkába —­ hagyományosan jó hangulatban zajlik. A verseny ideje alatt tilos a fokhagyma árát emelni, ezzel szemben egymást érik a fokhagyma­bálok, sőt, még Miss Fokhagyma választásra is sor kerül. Hosszú évekig­­gondot okozott a versenyre ér­kező fokhagymások szagtalanítása. Most, tudósok egy csoportja, hajhagyma hozzáadásával pró­­­­bálkozik­­,­­a kezdeti kísérletek mindenesetre biz­tatóak. Nemcsak Rumb­boroughban, de a környező vá­rosokban is divatba jött a fokhagyma: aki valamit számít, részt vesz fokhagyma-bálokon, s a legszebb párnak minden évben a tavalyi fokhagymakirály­­nő nyújtja át a hagym­akoszorút. A középosztály mellett a helyi előkelőségek is nagy előszeretettel látogatják ezeket a bálokat.. Ezeket az embereket a tréfás népnyelv „fokhagyma-kréng’-nek nevezi. — Barcsok italait volna nálam valamit! VHS - STÚDIÓ Professzionális szolgáltatás • FILMKÉSZÍTÉS — esküvők — előadások — — családi-, polgári-, egyházi-, események • Másolatok készítése • Diafilm és negatív film rögzítése videó szalagra • Mozgófilmek átvitele videóra • Tanácsadás ZOLTAN’S PUBLICATIONS 4125 N. Central Park Ave., Chicago, IL 60618­­ (312) 588-2894 MEGJELENT! Domány Klára a KRISZTINA c. regény szerzőjének új műve az TwmyESŐ A 212 oldalas, gazdag tartalmú, szép kivitelezésű kötet elbeszéléseket tartalmaz. Megrendelhető: Domány Klára 1236 W. Farwell, Chicago, IL 60626 A kötet ára szállítással együtt: $12.00 TILE AND MARBLE WORK 1404 W. Berteau STEVE FARAGÓ Chicago, IL 60613 (312)880-0416 Hívja este 5 után! Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mer­t az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak.­­a Chicago és Környéke Szerkesztősége FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!

Next