Lungo Drom, 1999 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január 23. Ködös, nyirkos szombat reggel. Toporgunk, rázlódunk a hidegben. A Hungexpo rácsos vaskapui előtt gyülekeznek a romák. Ahogy közeleg a regisztráció ideje, úgy fogy a türelem. A kapukon kívül zsongás, halk beszélgetés, belül semmi mozgás. Érkezik Pálfi Miklós, Lukács Mihály, Raffai László, Lakatos Oszkár és sok-sok ismerős. Ölelkezések, üdvözlések. Odaállok elsőként az egyik kapuhoz. Hamarosan felnyitják a rácsokat, s hömpölygünk a „B” pavilon irányába. Szervezettség és biztonság. Átvizsgálnak bennünket, kirakatják a fémtárgyakat, s miután megtörtént az átvilágítás udvariasan közük velünk mit, hol találhatunk. Már áll az emelvény, mellette a technikai műszerekkel, gépekkel. Hatalmas kivetítőn lehet nyomon követni az eseményeket, amelyek a teremben történnek. Dr. Pálfi Miklós: „Itt foglalj helyet, Kálmán bátyám! Itt ül majd mellettünk Flóri, Misi, Raduly Jóska, Osztojkán, Pádár Laci, távolabb ugyanebben a sorban Kökény Kálmán, Náday, Bujdosó Ágika, a „Lungo Drom”-osok és mások.” Ez a 12-es szektor, mint később a jelölőlista állításakor megtudom. Bár a számozás ott volt minden széksor elején. Gyarapszunk, jönnek a romák. Hallom a hír, melyik autóbusz érkezett meg. Óráról órára többen vagyunk. Az előttünk lévő szektorban ülnek a Roma Parlament elektorai. Főleg fővárosiak. Felismerem közöttük a híres prímást, ifj. Sántha Ferencet. Érkezik Zsigó Jenő megszokott öltözetében. Fények villannak, kattognak a fényképezőgépek, előkerül a mikrofon, s odanyomják az orra alá. Turi is meg élvezi is a felhajtást, a mérsékelt ünneplést. Nyilatkozik. Azt nem hallom, hogy mit mond, csak azt látom, hogy miután befejezte, felénk fordulva a győzelem V betűjét mutatja fel ujjaival. Taps is, fütyülés is. Vegyesen. Bevonul kíséretével Horváth Aladár, mellette Daróczi Ági és mások. Odarohannak a filmesek, fotósok, újságírók. Fények, villanások, újabb vezér nyilatkozik. Zsong a tömeg, sorok állnak a büfék előtt. Fogy az üdítő, a kávé, a szendvics. Szeszt sehol nem mérnek! Fő a józanság. Semmi korteskedés. Vigyáznak és felügyelik a biztonságot, a választás tisztaságát. Felállók, hátranézek, saccolok, mennyien lehetünk, amikor Lukács Misi közli velem, megvan a határozatképesség, felül vagyunk a 2600-on. Hol van Flóri? A romák többsége őt várja, Farkas Flóriánt kívánja látni. Hallom, hamarosan megérkezik. És ha nem mondanák, akkor is megtudjuk abból, hogy éljenzés, taps, fotósok, tv-sek kísérik. Valóságos embergyűrű veszi körül. Mindenki őt akarja látni, kezet fogni vele, megölelni. Sorban állnak a romák. Férfiak, öregek, nők, lányok. Ölelik, csókolják. Egy tévés rá akarja bírni, hogy nyilatkozzon. Elhárítja. Mit mondjak? Majd a végén, igen, állok rendelkezésre. Igaza van. Autogramot kérnek tőle. Percekig tart, míg elfogy körülötte az embergyűrű, s lélegzethez jut. Halvány mosoly, bizakodás látszik az arcán, s kissé szomorkásság, amikor megtudja, hogy valami nem stimmel a szavazólapokra került felírásokkal.ondolom az aggaszthatta, vajon eligazod- Varnak-e rajta a romák? Bizakodik bölcsességükben. És nem csalódik. Ő nem járkál, nem türelmetlenkedik, ül izgalomban az övéi között. Latolgatunk, beszélgetünk, s bizakodunk. És beindul a választási procedúra, a henger. Pádár Laci mellettem agyon izgulja magát. Az övéi, a Győr megyeiek segítik, ellátják, hozzák a szendvicset, kávét, ásványvizet. Öreg este van. Felhangzik a cigány muzsika. Táncra perdülnek. Beás és magyar nyelven énekel ifj. Kozák János, a „Ki mit tud?” közönségdíjasa. Múlatják az időt. Lassan jár az óra, már hajnalodik, amikor sor kerül az eredményhirdetésre. ABC sorrendben! Mindenkit felsorolnak, ki hány szavazatot kapott. Rostás-Farkas Gyuri hozzám fordul: Mester! Lesz-e az 53-ban zabigyerek? Gondolkodom. Ha nem vigyáznak, egy-kettő beeshet. Mindenki arra kíváncsi, hogy a vezéregyéniségek hogyan szerepeltek. Elhangzanak a nevek. Kiábrándulás. S, amikor véglegessé válik, hogy a „Lungo Drom” Választási Szövetség csont nélkül győzött, üdvrivalgás hullámzik végig a teremben. A legtöbb szavazatot Farkas Flórián kapta. Hurrázás, taps, éljenzés. Felkarolják, és a fejük fölé emelik. Örömkönnyek, ölelkezések, gratulációk. Én tudtam, hogy nagyon szeretik. Flóri! Szolgálj rá! Farkas Kálmán REFLEKTORFÉNYBEN ^Ggiat Kuig^ ÁA 1999. január ...LUNGO DROM”% (6ny¥l Mow f* k 11 )