Phralipe, 1991 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
kájaként megfogalmazni ezt a helyzetet, ami Magyarországon adott, azt hiszem, túlzó lenne. Mindezekre csupán azért utaltam, hogy kicsit árnyaltabban közelítsünk, és ne ilyen sarkítottan adott esetben a kérdéshez. Tökéletesen egyetértek a képviselőnővel azon kijelentését illetően, miszerint a polgári Magyarország nem teremthető meg anélkül, hogy a cigányság ne polgárosodna. Éppen ezt kívánta a kormány a programba megfogalmazni akkor, amikor célként tűzte ki az elmaradott cigányság fölzárkózását, fölzárkóztatását, hangsúlyozva azt, hogy ez rövid idő alatt nem valósítható meg. Hogy is lehetne megvalósítható a nem több évtizedes, hanem több évszázados elmaradottságát a cigányságnak? Az pedig, hogy ennek a kérdésnek a megfogalmazására alig több, mint hat hónap eltelte után ilyen sarkosan kerül sor, azt gondolom, naivitás. Természetesen akkor, amikor a cigányság elmaradottságának kérdéséről szólunk, engedjék meg, hogy nem mentségképpen és nem a kormány fölmentése érdekében, de utaljak azon tényre, hogy az Európa Tanács tagországaitól beszerzett információim szerint, amely országokban az előbb említett gazdasági szociális színvonal lényegesen magasabb, mint a miénk, bizony a cigányság vonatkozásában nagyon sok tekintetben sokkal rosszabb a helyzet. Hangsúlyozom: ezt nem mentségképpen mondom, hanem magyarázatképpen, csupán az előbb már említett árnyaltabb megközelítés érdekében. Ami a konkrét kérdéseket illeti: A kormányprogram - tényként vetődik fel - három mondatban intézi el a cigányság kérdését. Ez messze nem így van, el kell olvasni a kormányprogramot. Több helyen, több vonatkozásban beszél a cigányságról, érzékeltetve azt a tényt, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági rendszernek számos szférájában merül fel számos olyan konkrét kérdés, amely a cigánysággal kapcsolatos. Ezen túlmenően behatóan foglalkozik a kormányprogram a kisebbséggel is, és azt hiszem, nem vitathatjuk, ha kisebbségről beszélünk, akkor itt a cigányságról is szó van. Ami a konkrét eddigi megvalósított feladatokat illeti a kormány részéről: szabadjon utalni a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak a cigányság oktatására vonatkozó tervezetére, amely konkrétan elkészült tervezet, és legjobb ismereteim szerint ez a tervezet megküldésre került a legfontosabb cigány szervezetek részére véleményezésre. Sajnos ezektől a szervezetektől a véleményeket részben még nem kaptuk vissza, vagy ha kaptunk is véleményeket, nagyon az általánosság szintjén mozgó megközelítésben. Annak az oktatási programnak a konkrét elemeit képezi, mindenekelőtt egy új szemlélet kialakítása a cigány tanulók oktatásában, így speciális tantervek elkészítése, az eddigieknél lényegesen rugalmasabb és hatékonyabb tanítási módszerek alkalmazása, továbbá a cigány kultúra értékeinek beépítése az oktatásba és a cigány nyelv alkalmazása. Ugyanezen tervezet nagyon konkrétan és rövid távon is megvalósítható módon foglalkozik egy országos beiskolázású cigány középiskola és ehhez kapcsolódó kollégium beindításával és az ehhez kapcsolódó ösztöndíjrendszer megteremtésével, valamint a felemelt összegű normatív támogatási rendszer kidolgozásával. Ezt azért hangsúlyoztam ilyen részletezően és elemzően, mert szeretném, ha a maga konkrétságában volna világos ez a szaktárca által elkészített oktatási szervezet. De ugyanilyen konkrét részeredményekre utalhatok a Munkaügyi Minisztérium vonatkozásában, amely a cigány szervezetek bevonásával folytat előkészítő munkálatokat a cigányság foglalkoztatásával kapcsolatosan. A második kérdés: miért késik az általános ombudsmanról és a kisebbségi ombudsmanról szóló törvénytervezet? Szabadjon utalnom arra, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvénytervezetet az Igazságügyi Minisztérium ez év október elején 779-es számmal benyújtotta a Parlamentnek. Ez a törvénytervezet tehát elkészült, feltehetőleg itt valamiféle tévedésről van szó. Olyannyira elkészült, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 28-án tárgyalta is ezt a kérdést. A kisebbségi jogok országgyűlési biztosáról szóló javaslat pedig a kisebbségi törvény része kell hogy legyen kormánylogikai alapon is. Ezen készülőben lévő kisebbségi törvényről pedig volt szerencsém szólni a Tabajdi képviselő úr által hozzám intézett interpellációra adott válaszomban. Egyetlen gondolattal egészíteném ki ezt a kérdéskört, miszerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának is lehetősége van kisebbségi jogok problémáját megfogalmazni, tehát ez a csatorna nincs lezárva, sőt megítélésem szerint teljes egészében nyitott. Ami a kisebbségi hivatalt illeti, illetőleg a kisebbségi hivatallal kapcsolatosan megfogalmazott azon gondot, hogy a kisebbségi hivatallal hogyan, mi módon tudnak kapcsolatot tartani az érdekképviseleti cigány szervezetek. Én azt hiszem, mindketten ott voltunk azon a találkozón, amit éppen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal szervezett, és csaknem valamennyi cigány szervezet jelen volt ezen a találkozón. Tehát igenis megvannak azok a működési csatornák, amelyeken találkoztathatóak a társadalmi szférában megjelenő érdekképviseletek, valamint a kormányzati szinten működő szervezetek. A harmadik kérdés vonatkozásában, nevezetesen, hogy a miniszter úr pártolja-e a kormányt, illetőleg a kormány pártolja-e a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező, szabadon választott helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozását vagy sem. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó kérdés, ugyanakkor nagyon nehéz kérdés is, és így ebben a megfogalmazásban nagyon nehezen megválaszolható konkrét igennel vagy konkrét nemmel. Ahhoz előbb a kérdésben rejlő és az általánosság szintjén mozgó jogi kategóriáknak a tisztázása volna szükséges. Én azt gondolom, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatoknak közhatalmi funkcióval való felruházása nem lenne túl praktikus dolog, hiszen ne feledjük el, hogy az önkormányzati szervek felálltak, kialakultak. Ehhez képest helyi szinten, mintegy párhuzamosan működtetve megjeleníteni kisebbségi önkormányzatot .