Phralipe, 1991 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

kájaként megfogalmazni ezt a helyzetet, ami Magyar­­országon adott, azt hiszem, túlzó lenne. Mindezekre csupán azért utaltam, hogy kicsit árnyal­tabban közelítsünk, és ne ilyen sarkítottan adott esetben a kérdéshez. Tökéletesen egyetértek a képviselőnővel azon kijelentését illetően, miszerint a polgári Magyar­­ország nem teremthető meg anélkül, hogy a cigányság ne polgárosodna. Éppen ezt kívánta a kormány a prog­ramba megfogalmazni akkor, amikor célként tűzte ki az elmaradott cigányság fölzárkózását, fölzárkóztatá­sát, hangsúlyozva azt, hogy ez rövid idő alatt nem valósítható meg. Hogy is lehetne megvalósítható a nem több évtizedes, hanem több évszázados elmaradottsá­gát a cigányságnak? Az pedig, hogy ennek a kérdésnek a megfogalmazására alig több, mint hat hónap eltelte után ilyen sarkosan kerül sor, azt gondolom, naivitás. Természetesen akkor, amikor a cigányság elmaradott­ságának kérdéséről szólunk, engedjék meg, hogy nem mentségképpen és nem a kormány fölmentése érdeké­ben, de utaljak azon tényre, hogy az Európa Tanács tagországaitól beszerzett információim szerint, amely országokban az előbb említett gazdasági szociális szín­vonal lényegesen magasabb, mint a miénk, bizony a cigányság vonatkozásában nagyon sok tekintetben sok­kal rosszabb a helyzet. Hangsúlyozom: ezt nem ment­ségképpen mondom, hanem magyarázatképpen, csu­pán az előbb már említett árnyaltabb megközelítés ér­dekében. Ami a konkrét kérdéseket illeti: A kormányprogram - tényként vetődik fel - három mondatban intézi el a cigányság kérdését. Ez messze nem így van, el kell olvasni a kormányprogramot. Több helyen, több vonatkozásban beszél a cigányságról, ér­zékeltetve azt a tényt, hogy a társadalmi, politikai, gaz­dasági rendszernek számos szférájában merül fel szá­mos olyan konkrét kérdés, amely a cigánysággal kap­csolatos. Ezen túlmenően behatóan foglalkozik a kormány­­program a kisebbséggel is, és azt hiszem, nem vitathat­juk, ha kisebbségről beszélünk, akkor itt a cigányságról is szó van. Ami a konkrét eddigi megvalósított feladatokat illeti a kormány részéről: szabadjon utalni a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak a cigányság oktatására vonatkozó tervezetére, amely konkrétan elkészült ter­vezet, és legjobb ismereteim szerint ez a tervezet meg­küldésre került a legfontosabb cigány szervezetek ré­szére véleményezésre. Sajnos ezektől a szervezetektől a véleményeket rész­ben még nem kaptuk vissza, vagy ha kaptunk is véle­ményeket, nagyon az általánosság szintjén mozgó megközelítésben. Annak az oktatási programnak a konkrét elemeit képezi, mindenekelőtt egy új szemlélet kialakítása a cigány tanulók oktatásában, így speciális tantervek elkészítése, az eddigieknél lényegesen rugal­masabb és hatékonyabb tanítási módszerek alkalmazá­sa, továbbá a cigány kultúra értékeinek beépítése az oktatásba és a cigány nyelv alkalmazása. Ugyanezen tervezet nagyon konkrétan és rövid távon is megvalósítható módon foglalkozik egy országos be­iskolázású cigány középiskola és ehhez kapcsolódó kollégium beindításával és az ehhez kapcsolódó ösz­töndíjrendszer megteremtésével, valamint a felemelt összegű normatív támogatási rendszer kidolgozásával. Ezt azért hangsúlyoztam ilyen részletezően és elemző­en, mert szeretném, ha a maga konkrétságában volna világos ez a szaktárca által elkészített oktatási szerve­zet. De ugyanilyen konkrét részeredményekre utalha­tok a Munkaügyi Minisztérium vonatkozásában, amely a cigány szervezetek bevonásával folytat előkészítő munkálatokat a cigányság foglalkoztatásával kapcsola­tosan. A második kérdés: miért késik az általános ombuds­­manról és a kisebbségi ombudsmanról szóló törvény­­tervezet? Szabadjon utalnom arra, hogy az állampolgá­ri jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényterveze­tet az Igazságügyi Minisztérium ez év október elején 779-es számmal benyújtotta a Parlamentnek. Ez a tör­vénytervezet tehát elkészült, feltehetőleg itt valamiféle tévedésről van szó. Olyannyira elkészült, hogy az em­beri jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 28-án tárgyalta is ezt a kérdést. A kisebbségi jogok országgyűlési biztosáról szóló javaslat pedig a kisebb­ségi törvény része kell hogy legyen kormánylogikai alapon is. Ezen készülőben lévő kisebbségi törvényről pedig volt szerencsém szólni a Tabajdi képviselő úr által hozzám intézett interpellációra adott válaszom­ban. Egyetlen gondolattal egészíteném ki ezt a kérdés­kört, miszerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának is lehetősége van kisebbségi jogok problé­máját megfogalmazni, tehát ez a csatorna nincs lezár­va, sőt megítélésem szerint teljes egészében nyitott. Ami a kisebbségi hivatalt illeti, illetőleg a kisebbségi hivatallal kapcsolatosan megfogalmazott azon gondot, hogy a kisebbségi hivatallal hogyan, mi módon tudnak kapcsolatot tartani az érdekképviseleti cigány szerve­zetek. Én azt hiszem, mindketten ott voltunk azon a találkozón, amit éppen a Nemzeti és Etnikai Kisebbsé­gi Hivatal szervezett, és csaknem valamennyi cigány szervezet jelen volt ezen a találkozón. Tehát igenis megvannak azok a működési csatornák, amelyeken ta­­lálkoztathatóak a társadalmi szférában megjelenő ér­dekképviseletek, valamint a kormányzati szinten mű­ködő szervezetek. A harmadik kérdés vonatkozásában, nevezetesen, hogy a miniszter úr pártolja-e a kormányt, illetőleg a kormány pártolja-e a közhatalmi jogosítványokkal ren­delkező, szabadon választott helyi és országos kisebb­ségi önkormányzatok létrehozását vagy sem. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó kérdés, ugyanakkor nagyon nehéz kérdés is, és így ebben a megfogalma­zásban nagyon nehezen megválaszolható konkrét igen­nel vagy konkrét nemmel. Ahhoz előbb a kérdésben rejlő és az általánosság szintjén mozgó jogi kategóriák­nak a tisztázása volna szükséges. Én azt gondolom, hogy a helyi kisebbségi önkor­mányzatoknak közhatalmi funkcióval való felruházása nem lenne túl praktikus dolog, hiszen ne feledjük el, hogy az önkormányzati szervek felálltak, kialakultak. Ehhez képest helyi szinten, mintegy párhuzamosan működtetve megjeleníteni kisebbségi önkormányzatot .

Next