Rominfo, 1999 (1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

A Cigány Vezetők Szakmai Egyesülete időszakos lapja — 1999/1 Alulmaradt demokrácia Egy jó érzésű ember úgy gondolkodik, hogy Hajdú-Bi­­hart az OCKÖ-ban az képvisel­je, aki az elmúlt időszakban a legtöbbet tett, így manipuláció nélkül is kivívta a bizalmat. A január 15-ei választáson a Lungo Drom tagjai már az ele­jén döntésre akarták vinni a dolgot azzal, hogy a megyei elektorválasztó gyűlést megyei Lungo Drom-os elektorválasztó gyűlésre akarták egyszerűsíteni. Mi, a Roma Társadalmi Össze­fogás tagjai a feszültségek elle­nére is végig maradtunk, hogy segítsük a megyei képviselők megválasztását. Délután Lakatos Oszkár, az OCKÖ volt képviselője vette át a levezető elnöki posztot. Va­dász István nem kapott elég szavazatot, ezért addig ismétel­tette a szavazást, amíg számára kedvező eredmény nem született. Ki is mondta: "Lesznek a te­remben, akik megrugdosnának a következő kijelentésemért, de megerősítem Vadász Istvánt po­zíciójában ". Mi ekkor elhagytuk a termet, de a jelenléti ívre ko­rábban adott aláírásunkkal bi­zonyította a határozatképessé­get... " Meggyőződésünk, hogy­­a Lungo Drom erőszakos győ­zelme ellenére is van és lesz igazság. HORVÁTH ISTVÁN Debrecen Megyei Jogú Vá­ros Cigány Kisebbségi Önkor­mányzatának elnöke, Budai László kérdéseinkre válaszolva az alábbiakban foglalta össze önmaga és a "kis önkormány­zat" tevékenységét. 1986-ban alakult újjá a Ma­gyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, s ezt követően én alakítottam meg ennek megyei szervezetét. Ettől kezdve fog­lalkozom folyamatosan a ci­gányság ügyeivel. 1990-től a cigány gyermekek sikeres ne­velését és oktatását tekintem a legfontosabb feladatomnak. A Fazekas iskola korábbi gyakor­latára épült az 1995-től kidolgo­zott városi cigányoktatási prog­ramunk is. 1994. decemberében alakult meg, majd 1998. októberében alakult újjá kisebbségi önkor­mányzatunk, amelynek kezde­tektől, ma is elnöke vagyok. Az óvodák és iskolák segítése mel­lett fontosnak tartottuk és tart­juk az átképző, szakmaszerző tanfolyamokat. A kilencvenes években egy tucat ilyen tanfo­lyamot tartottunk. Voltak ezek között zenei, szociális gondozó, kosárfonó, vályogvető tanfo­lyamok, s eddig közel négyszáz embernek tudtunk szakmát adni a kezébe. Ez joggal tölt el büsz­keséggel. Legtöbbjük ma is a szakmájában dolgozik, a kosár­fonók és vályogvetők is meg tudják keresni a kenyerüket. (folytatás a 2. oldalon) DMJV CKÖ Az elektorválasztó gyűlés résztvevőinek egy csoportja

Next