Rom Som, 1995 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1995-01-01 / 1. szám
POl^ 1. szám .0 v*v■' \ ! \g Könyvtára j * t.ži 1995. Január ROM SOM A TITOK DIMENZIÓJÁBAN (Péli Tamás halála miatt) Lélek lettél hát te is - mint közülünk már annyian tenyerem pázsitján pihenő lélek, glóriás dac, seb az arcomon, utolsó lehelet. Lehonnaiságomjel, színekben ölangzúgás, titok, nyi fény, anyám lákoló mécses, utamon az elvéttükreimben a féajtó. Tépjelek mint anyja mémagzat? Téged aki még itt vagy már távolodóban világ ragyogámegmaradni. Teakinek volt báni bennünket, s lépni abba a menzióba, ahol ványasszonyok, lányok? Oda, gadban vagy, reszten? Nem néma a száj, szem, vásznaidnak intő példa, törtetett szó, haszentjánosbogárablakában piscigánykaraván hetetlen ösvény, lelem, befalazott ki magamból, héből magát a sirassalak el, velem? Tudom, a földön kívüli fában örökre ged sirassalak torsága itt hagyszó nélkül áttitokzatos dinincsenek szivárhozsánna arcú ahol most mamint Jézus a kesirok! Maradjon könnynélküli a takarják be a horizontot, mert képeid fókuszában fény nélkül is megmarad a rend: a Te rended, az enyém, a mienk. Azoké, akikhez tartozol most már mindörökkön örökké! Csitító ujjaddal a szájon egy percre uralkodjék a csend, mert a lélek is a csendé. Mond, legalább álmomban mond, hogy nem igaz! Feláldozom érte a barátságunkat is, csak mond, hogy nem igaz! ELTEL NEGYVENHAT ÉVET, MEGHALTÁL, VISSZAVONHATATLANUL: CIGÁNY ANYANYELVI, TUDOMÁNYOS, MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS, VALLÁSI ÉS PEDAGÓGIAI FOLYÓIRAT ROMANYA DE JAK A SHIBAKO, ZHANIMASKO, ARTICKO KULTURALNO, SVUNCIMASKO THAJ PEDAGOGUAKO LIL