Rados Péter (szerk.): Pályázás után. Értékelések, beszélgetések, szemelvények KOMA-pályázatokról (Budapest, 2002)
(KOMA XXXVIII.) Lépésről lépésre egy iskolaprogramért
ROMA XXXVIII. óiával rendelkező családok gyerekei is az iskolánkba járnak. A társadalmi környezet feltérképezése után világossá vált, hogy a gyerekek szociokulturális környezetében meglévő különbségeket kezelnünk kell, törekedni kell arra, hogy az olykor egymástól nagyon eltérő elvárásoknak eleget tudjunk tenni. Helyzetértékelés a KOMA tehetséggondozás témakörében kiírt pályázatához Pécs egykori bányászkerületében. Meszesen élni, tanulni, dolgozni ma nem könnyű. Itt járni iskolába, itt tanítani igen embert próbáló feladat. Mindenki tudja az elmúlt évek „forgatókönyvét”: nincs már művelődési ház, sportpálya, könyvtár, de van játékterem, kocsma és nyilvánosház a környéken. Nincs a családok számára biztos megélhetést adó munka, már klasszikus (két szülős) mintát adó családok sincsenek. A mi gyerekeink 10%-a érkezik „ép családból” az iskolába, egyre gyakoribb a nagyszülők, más idősebb családtagok, nevelőszülők, idősebb testvérek által gondozott gyermek. Különösen az apák hiánya riasztó, sok a rokkantnyugdíjas és a ténfergő, alkoholizáló, munkanélküli. Ebből a családi, társadalmi környezetből érkeznek tanítványaink reggelente, sokszor már megverve, éhesen, megalázva. A szülői erőszak vagy közöny tükröződik viselkedésükben, társaikhoz való viszonyukban. Mégis naponta tennünk kell az érdekükben, el kell hitetni velük, hogy mindenki egy külön kis világ, akiben titkos, különleges tehetség lakik. Ezt vállaltuk a pedagógiai programunkban, ezt tesszük a hétköznapjainkban is. Hogyan született az egész iskolára kiterjedő hátránykompenzációs program gondolata és koncepciója ? Külvárosi iskola vagyunk, és ez elsősorban nem földrajzi, jóval inkább szociológiai megállapítás. A hozzánk beíratott gyerekek szociális helyzete ennek megfelelően problematikus. A területen élők közül sok szülő munkanélküli, a családok a bányák bezárásával vesztették el a megélhetésüket. Szintén a bányák bezárása következtében a lakosság egy része kicserélődött: sok roma család települt az elköltöző volt bányászcsaládok helyére. A szociális eredetű problémák az iskola falain belül is megjelentek. Ez arra indított bennünket, hogy hátránykompenzációs programot dolgozzunk ki. Évekkel ezelőtt kezdtük ezt a munkát egy általános iskola utáni korcsoportot célzó programmal. „A Város mint iskola ” elnevezésű program a középiskolából kimaradó gyerekeknek próbál szakmai orientációval és megfelelő szakképzési gyakorlóhely felkutatásával segítséget, perspektívát adni. De rá kellett jönnünk, hogy ebben az életkorban, alapok nélkül ez szinte lehetetlen. Ilyenkor már csak tűzoltásról lehet szó, és a befektetett munka messze nincs arányban az eredményekkel. 152