Lakatos Menyhért: Akik élni akartak (Budapest, 1982)

A Füstös képek, az első magyar cigányre­gény szerzője azt firtatja új könyvében, hogy az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi változásokból „mennyi az igaz”­­ a cigányokra nézve. Másképpen mondva: kedvezőbbre fordult-e a cigány­ság helyzete. A választ szokatlan, mégis jelképpé növő történettel keresi és adja meg Lakatos Menyhért. Egy cigánytelep a maga keserves erőfeszítése árán, min­den „külső” segítség nélkül téglagyárat hoz létre, mely megszabadíthatná a nyo­morúságos cigánysorstól, és kiválthatná az évszázadok óta tartó elszigeteltségből. Az üzemből azonban kiforgatja a helyi termelőszövetkezet, kiforgatja a gyanak­vás, az előítélet és a féltékenység. Ebből a kifejletből derül ki: „mennyi az igaz” az említett változásokból. Mégis, a ku­darc ellenére, valamilyen átalakulás kez­dődött el a telep életében. Ha anyagi és életforma-természetű hasznot nem is húz­tak a téglakészítésből a telep lakói, olyat azonban, amelynek erkölcsi és magatar­tásbeli értéke van, igen, ugyanis a mun­ka, mondhatni, a teremtő cselekvés se­gítette őket abban, hogy szabaduljanak némileg a régestelen-régen természetükké rögződött babonáktól, rossz szokásoktól és vonásoktól, és eljussanak addig a be­látásig, miszerint vissza lehet ugyan ál­modni olyannak a világot, mint amilyen a múltban volt, „de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet”.

Next