Cikádor, 1991 (1. évfolyam, 1-25. szám)

Bátaszék Önkormányzatának Lapja Adjon Isten! Ha egy új lap megjelenik, illik beköszöntőjében indo­kolni a vállalkozás miértjét. Különösen akkor, amikor országunk, intézményeink, önkormányzataink nem dús­kálnak az anyagi javakban. És ami ebben az esetben a legfontosabb: a bátaszéki önkormányzat sem tudja, hogy miből gazdálkodhat a jövő évben, de biztosan jóval ke­vesebből, mint amennyire szüksége lenne. Még csak az­zal sem vigasztalódhatunk, hogy szegény országnak még mindig tehetősek a polgárai. Mert valójában egyre sze­gényebbek. Akkor hát miért ez a költséges vállalkozás? Mert kevés a pénz! És valószínűleg erre kell hosszú távra berendezkednünk. A felelősséggel gondolkodó kép­viselőjelöltek az önkormányzati választások kampánya során sem ígértek beruházásokat, felvirágzó települést. Senki sem vette volna komolyan. Változást azonban mégis remélnek, különben nem­ akartak volna a község élére állni. És bizonyára változást remélnek azok is, akik voksaikkal mandátumhoz juttatták őket. Sőt azok is igényelnék a megújulást, akiket nem lehetett passzivi­tásukból kimozdítani, a választásokkor sem. Közérzetünk (főleg kollektív közérzetünk) azonban nemcsak az anyagi jólét függvénye. Könnyebb tudomá­sul venni a nincset olyan szájából, akit tisztelünk és megbízunk benne. Szívesebbem élünk olyan településen, amely nem emberek ezreinek munka és szálláshelye, ha­nem közösségi létének színtere. Bizalom és közösség pe­dig csak akkor jöhet létre, ha tudunk egymásról. Ha már nemcsak pletykákba torzult információkból értesü­lünk a községházán történtekről. Ha nem az üzemek dolgozói tudják meg utoljára, hogyan alakul a jövőjük. Ha első kézből tudhatjuk meg a másik véleményét. Nem akarunk konkurálni a napilapokkal, sőt egyet­len más kommunikációs eszközzel sem. Az ő „pályáju­kon” biztosan veszítenénk. Azon a pályán azonban, ahol mi szándékozunk indulni, nem lehetnek vetélytársaink. Nincs ugyanis egyetlen olyan orgánum sem, amely azzal a céllal indulna, hogy Bátaszék lakosait szolgálja, még­pedig úgy, hogy a maga módján hozzájáruljon a biza­lom légkörének kialakításához, ami közelebb viszi közsé­günk lakóit az együvé tartozás érzéséhez. Ennek az érzésnek az elmélyítését szolgálja a címvá­lasztás is. Bár ezen a területen több ezer éve megtalálha­tók az ember nyomai, mégis mai községünket II. Géza király idejéből eredeztetjük, amikor 1142-ben cisztercita szerzeteseiket telepítettek be. Ebben az időben települé­sünk elnevezése Cikádor. A lap címével is jelezni kíván­juk a lokálpatriotizmust, amit reméljük a tartalom is sugall maja. A lap első számának tartalmából még ne ítélkezzen, Kedves Olvasó. Ezt még csak néhányan szerkesztettük, szeretnénk, ha a következőkben már Ön is részt venne. A Cikádor akkor teljesíti ugyanis jól vállalását, ha mi­nél többen érzik magukénak. Ez a példány, amit a kezé­ben tart csak a mi Adjon Isten!-ünk, a lap sorsa azon­ban az ön Fogadj Isten!-étől függ. Attól, hogy a benne szereplő információknak szükségét érzi-e. Ha igen, ak­kor támogassa — érdeklődésével. Puskás Imre 1990. DECEMBER Pusztuló értékeink Lapunk feladatának tartja, hogy a Bátaszéken fellelhető műemlék jellegű épületeket és szobrokat bemutassa. Ez­zel igyekszünk felhívni a figyelmet értékükre, és esetleg pusztulásukra. így próbálunk mozgósítani állaguk meg­óvása, vagy javítása érdekében. Első alkalommal a lap 5. oldalán a Kálváriát mutatjuk be.

Next