Cikádor, 1991 (1. évfolyam, 1-25. szám)

2 _«í Lét és tudat Hollandiában Werner Mihály polgármesterséget tanul Werner Mihály Bátaszék polgár­­mestere a képviselő testületi ülésén egyszer-egyszer elejt egy mondatot, hogy Hollandiában is ez a gyakorlat, vagy ellenkezőleg, ott más szabályok működnek. Érthető, hogy nem tudja leküzdeni az állandó hasonlítgatást, hiszen még nagyon frissek az élmé­nyek. A Kereszténydemokrata Nép­párt jóvoltából november 24. és de­cember 2. között negyven magyar polgármester járt tanulmányúton a tulipánok országában. Tolna megyé­ből a bátaszéki polgármester, és a to­­lnai Szulimán Ferenc. Werner Mihályt előbb az út előzményeiről kérdeztem. — A Kereszténydemokrata Nép­párt holland trestvérpártja vállalta az üt anyagi fedezetet. Az, hogy a KDNP kezdeményezte a tanulmányu­tat, nem jelent semmiféle pártelköte­lezettséget. Csak azért éltem a lehe­tőséggel, mert gyakorlati hasznot re­méltem tőle. Ha máskor másik párt tesz ilyen ajánlatot, akkor azt is elfo­gadom, mert segítheti munkámat. — Milyen programokon vettek részt? — Hollandiában tisztán öt napot töltöttünk, amely idő alatt négy vá­rosba látogattunk, köztük Hágába, ahol előadást hallgattunk az Alsóház­ban és a Belügyminisztériumban. A többi kisváros volt, ahol az elöljárók fogadtak bennünket, és bemutatták munkájukat. Rendkívül sűrű progra­mot bonyolítottunk le, előfordult, hogy még vacsora után is foglalkoz­tattak bennünket. — Miről szóltak az előadások? — Megismerkedtünk az államok szervezeti felépítésével, a városok irányításával, a tisztségviselők munká­jával. A monarchikus berendezkedés­nek megfelelően állami és megyei szinten megtalálhatjuk a királyi biz­­tost. A polgármestert nem választják, hanem a városi tanács ajánlja, a bel­ügyminiszter javasolja és a királynő nevezi ki hat évre. A képviselőtestü­let a város nagyságától függően 7—45 tagú lehet. Ezen belül létrehoznak (a mi egykori végrehajtó bizottságaink­hoz hasonlóan) egy törvényhozó tes­tületet, amelyet T— 5 képviselő és a polgármester alkot. Ennek­ a feladata a rendeletek előkészítése, amit a kép­viselőtestület fogad el. A városi ta­nácsban a polgármesternek nincs sza­vazata, csak a törvényhozó testület­ben. — Mennyire sikerült bepillantani az ottani önkormányzatok minden­napjaiba? — Részletes tájékoztatást kaptun a testületi ülések lefolyásától kezdve a költségvetés elosztásáig. Megtud­hattuk, hogy gazdálkodásunkhoz enzt 80—90 százalékban az állam öltségvetésből kapják. A többit sajá adóból nyerik. A lakásépítésnél figye­lembe veszik az emberek anyagi hely­zetét. Az olcsóbb lakásokért eseten­ként 2 - 3 évet is kell várni, de a lu­xus igényeket kielégítőkhöz néhány hónap alatt hozzá lehet jutni. Bepil­lantást nyerhettünk az apparátus munkájába is, amelynek vezetője jegyző, akit a hivatal ajánlására a vá­rosi tanács nevez ki. — Mit tud hasznosítani munkájá­ban a hollandiai tapasztalatokból? — Sok ötlettel hozzá tudok járulni a nálunk még csak most készülő szer­vezeti és működési szabályzathoz, testületi ülések levezetéséhez is kap­tunk gyakorlati tanácsokat. Az ottan tapasztalatokat azonban csak akko lehetne igazán hasznosítani, ha a pol­gár­osultság és az anyagi jólét hollan­diai fokán állnánk. P. I " Saját lábon állva kényszer, — még csak nem is ér­dekházasság a társközségeké. So­kuk igyekezett eddig is szabadulni a hátrányosnak vélt kötelékektől. Ezt a tortúrát azonban megszün­teti az önkormányzati törvény, amely alanyi jogon biztosítja a te­lepülések számára az önállóságot. És élnek ezzel a joggal legapróbb falvak is, pedig nem láthatják elő­re, hogy a polgárok számára ál­dást, vagy súlyosbodó nehézsége­ket hoz a saját lábon állás. Ezt a bizonytalan jövőt válasz­tották Bátaszék társközségei — Várdomb, Alsónyék és Pörböly is. Mégis mindhárom község polgár­­mestere fenntartás nélkül az önál­lóság előnyei mellett voksolt, ami­kor erről kérdeztük őket. — Sokkal könnyebb gyötrődve, kínlódva tenni valamit, de saját elhatározásából, mint valahova csapódva — érvel Gayer János, Pörböly polgármestere. A társköz­ségek lakói nem tudták ellenőriz­ni, hogy igazságosan történik-e a pénzek elosztása, nem tartották arányosnak a beruházások megva­lósítását, ami tüske volt bennük, és sosem tudtak megbarátkozni ezzel a helyzettel. — Mindenkiben volt tüske — veszi át a szót Rács László, vár­dombi polgármester. Ez alól a székhelyközség lakói sem kivéte­lek. Mindenki becsapva érezte magát. A bátaszékiek úgy gondol­ták, hogy az ő pénzüket elviszik a társközségek, azok pedig a költ­ségvetés áttekinthetetlensége mi­att bizalmatlankodtak. — Mit remélnek az önállóság­tól? — Az első bizonyítékot, hogy önállóan többre lehet menni, ak­kor szolgáltatta a község, amikor a gázvezetéket építettük — mond­ja a várdombi polgármester. Erre a nagyközségi tanács nem tudott anyagiakat biztosítani, ezért mi jártunk utána, és teremtettük elő a pénzt. Kiderült, hogy a lakosok­nak sokkal könnyebben nyílik a pénztárcájuk, amikor követhetik a felhasználás mikéntjét. Az embe­rek igénylik, hogy bepillanthassa­nak a község gazdálkodásába. Nem múlik el nap, hogy ne keres­nének meg érdeklődők a község­házán. — Pörböly azért vállalja az el­szakadást — kezdi Gayer János, mert ennél rosszabb már nem jö­het. Ez a falu a környékbeli tele­pülésekkel összevetve a nullán áll. Sőt nem túlzás azt állítani, hogy 20 — 25 évvel ezelőtt előrébb tar­tottunk. Azóta olyan értékek men­tek tönkre, amelyeknek a helyre­­állításához milliókra lenne szük­ség. Azt tartjuk, hogy a falu fejlő­désének üteme lassulni már nem tud, annyira biztosan jutunk, mint a közösködéssel, és akkor még nem csináltunk semmit. — A társközösségi státusz miatt mit veszítettek ezek a települé­sek? — Várdomb ilyen vonatkozás­ban nem jó példa, mert sokat ka­pott a többi községhez képest — foglal állást Rács László. A közös időben betonút épült, telkeket ala­kítottak ki, rengeteg az új lakó­ház. Új orvosi rendelőt és iskolát adtak át. A legnagyobb veszteség az önállóság hiánya. Nem volt ugyanis a falunak gazdája. Példa erre a temető, aminek állapota jól jellemzi a települések lakóit. Vár­dombon borzalmasan nézett ki. Mozgósítottam a falut, és egyetlen nap alatt rendbe tettük. Ezzel Bá­taszék nem törődött, pedig az em­berek identitása szempontjából nagyon fontos. — Az elmúlt évtizedben kétszáz lakost veszítettünk, mert a telepü­lés fejlesztésével egyáltalán nem foglalkoztak — mondja Bogár Dezső. Telkeket nem mértek ki, inkább mindenkit agitáltak, hogy költözzön Bátaszékre. Elöregedett a falu. Érdekes módon az önálló­ság meghozta a vállalkozó kedvet is. Szeretnénk telkeket, épületeket a vállalkozóknak kiadni, szolgálta­tást fejleszteni. Tervezzük a vágó­híd kiadását, ahol hatósági húsmé­rés lesz. — A legfontosabb, amit elve­szítettünk: az önálló gondolkodás képessége, ami mindennek az alapja — veszi át a szót a pörbö­lyi polgármester. És most adott egy dühös, elkeseredett falu, ame­lyik megragadta az alkalmat, hogy választhat magának vezetőséget, és megpróbálja rajtuk keresztül azokat a sérelmeket orvosolni, amit évtizedeken át elszenvedett. Ennek a falunak összehasonlítha­tatlanul jobbak a lehetőségei, ha lakóinak jövedelmét tekintjük, mint a környékbeli települések­nek. Jó vezetéssel messze juthat­tunk volna. — Mennyire állnak biztos lába­kon ezek a kistelepülések? — Megkaptuk az 1991-es év be­vételeiről a tervezetet, de ez bár­mikor változhat — értékeli a kilá­tásokat Bogár Dezső. Nincs el­döntve az adózás, az állami tarta­lékbirtokok kérdése, ezek haszno­sítása. A rendeletek fél éves ké­sésben vannak. Ezért jelenleg sö­tét folyosóba nézünk, amibe csa itt-ott gyullad fény.

Next