Cikádor, 1991 (1. évfolyam, 1-25. szám)
2 _«í Lét és tudat Hollandiában Werner Mihály polgármesterséget tanul Werner Mihály Bátaszék polgármestere a képviselő testületi ülésén egyszer-egyszer elejt egy mondatot, hogy Hollandiában is ez a gyakorlat, vagy ellenkezőleg, ott más szabályok működnek. Érthető, hogy nem tudja leküzdeni az állandó hasonlítgatást, hiszen még nagyon frissek az élmények. A Kereszténydemokrata Néppárt jóvoltából november 24. és december 2. között negyven magyar polgármester járt tanulmányúton a tulipánok országában. Tolna megyéből a bátaszéki polgármester, és a tolnai Szulimán Ferenc. Werner Mihályt előbb az út előzményeiről kérdeztem. — A Kereszténydemokrata Néppárt holland trestvérpártja vállalta az üt anyagi fedezetet. Az, hogy a KDNP kezdeményezte a tanulmányutat, nem jelent semmiféle pártelkötelezettséget. Csak azért éltem a lehetőséggel, mert gyakorlati hasznot reméltem tőle. Ha máskor másik párt tesz ilyen ajánlatot, akkor azt is elfogadom, mert segítheti munkámat. — Milyen programokon vettek részt? — Hollandiában tisztán öt napot töltöttünk, amely idő alatt négy városba látogattunk, köztük Hágába, ahol előadást hallgattunk az Alsóházban és a Belügyminisztériumban. A többi kisváros volt, ahol az elöljárók fogadtak bennünket, és bemutatták munkájukat. Rendkívül sűrű programot bonyolítottunk le, előfordult, hogy még vacsora után is foglalkoztattak bennünket. — Miről szóltak az előadások? — Megismerkedtünk az államok szervezeti felépítésével, a városok irányításával, a tisztségviselők munkájával. A monarchikus berendezkedésnek megfelelően állami és megyei szinten megtalálhatjuk a királyi biztost. A polgármestert nem választják, hanem a városi tanács ajánlja, a belügyminiszter javasolja és a királynő nevezi ki hat évre. A képviselőtestület a város nagyságától függően 7—45 tagú lehet. Ezen belül létrehoznak (a mi egykori végrehajtó bizottságainkhoz hasonlóan) egy törvényhozó testületet, amelyet T— 5 képviselő és a polgármester alkot. Ennek a feladata a rendeletek előkészítése, amit a képviselőtestület fogad el. A városi tanácsban a polgármesternek nincs szavazata, csak a törvényhozó testületben. — Mennyire sikerült bepillantani az ottani önkormányzatok mindennapjaiba? — Részletes tájékoztatást kaptun a testületi ülések lefolyásától kezdve a költségvetés elosztásáig. Megtudhattuk, hogy gazdálkodásunkhoz enzt 80—90 százalékban az állam öltségvetésből kapják. A többit sajá adóból nyerik. A lakásépítésnél figyelembe veszik az emberek anyagi helyzetét. Az olcsóbb lakásokért esetenként 2 - 3 évet is kell várni, de a luxus igényeket kielégítőkhöz néhány hónap alatt hozzá lehet jutni. Bepillantást nyerhettünk az apparátus munkájába is, amelynek vezetője jegyző, akit a hivatal ajánlására a városi tanács nevez ki. — Mit tud hasznosítani munkájában a hollandiai tapasztalatokból? — Sok ötlettel hozzá tudok járulni a nálunk még csak most készülő szervezeti és működési szabályzathoz, testületi ülések levezetéséhez is kaptunk gyakorlati tanácsokat. Az ottan tapasztalatokat azonban csak akko lehetne igazán hasznosítani, ha a polgárosultság és az anyagi jólét hollandiai fokán állnánk. P. I " Saját lábon állva kényszer, — még csak nem is érdekházasság a társközségeké. Sokuk igyekezett eddig is szabadulni a hátrányosnak vélt kötelékektől. Ezt a tortúrát azonban megszünteti az önkormányzati törvény, amely alanyi jogon biztosítja a települések számára az önállóságot. És élnek ezzel a joggal legapróbb falvak is, pedig nem láthatják előre, hogy a polgárok számára áldást, vagy súlyosbodó nehézségeket hoz a saját lábon állás. Ezt a bizonytalan jövőt választották Bátaszék társközségei — Várdomb, Alsónyék és Pörböly is. Mégis mindhárom község polgármestere fenntartás nélkül az önállóság előnyei mellett voksolt, amikor erről kérdeztük őket. — Sokkal könnyebb gyötrődve, kínlódva tenni valamit, de saját elhatározásából, mint valahova csapódva — érvel Gayer János, Pörböly polgármestere. A társközségek lakói nem tudták ellenőrizni, hogy igazságosan történik-e a pénzek elosztása, nem tartották arányosnak a beruházások megvalósítását, ami tüske volt bennük, és sosem tudtak megbarátkozni ezzel a helyzettel. — Mindenkiben volt tüske — veszi át a szót Rács László, várdombi polgármester. Ez alól a székhelyközség lakói sem kivételek. Mindenki becsapva érezte magát. A bátaszékiek úgy gondolták, hogy az ő pénzüket elviszik a társközségek, azok pedig a költségvetés áttekinthetetlensége miatt bizalmatlankodtak. — Mit remélnek az önállóságtól? — Az első bizonyítékot, hogy önállóan többre lehet menni, akkor szolgáltatta a község, amikor a gázvezetéket építettük — mondja a várdombi polgármester. Erre a nagyközségi tanács nem tudott anyagiakat biztosítani, ezért mi jártunk utána, és teremtettük elő a pénzt. Kiderült, hogy a lakosoknak sokkal könnyebben nyílik a pénztárcájuk, amikor követhetik a felhasználás mikéntjét. Az emberek igénylik, hogy bepillanthassanak a község gazdálkodásába. Nem múlik el nap, hogy ne keresnének meg érdeklődők a községházán. — Pörböly azért vállalja az elszakadást — kezdi Gayer János, mert ennél rosszabb már nem jöhet. Ez a falu a környékbeli településekkel összevetve a nullán áll. Sőt nem túlzás azt állítani, hogy 20 — 25 évvel ezelőtt előrébb tartottunk. Azóta olyan értékek mentek tönkre, amelyeknek a helyreállításához milliókra lenne szükség. Azt tartjuk, hogy a falu fejlődésének üteme lassulni már nem tud, annyira biztosan jutunk, mint a közösködéssel, és akkor még nem csináltunk semmit. — A társközösségi státusz miatt mit veszítettek ezek a települések? — Várdomb ilyen vonatkozásban nem jó példa, mert sokat kapott a többi községhez képest — foglal állást Rács László. A közös időben betonút épült, telkeket alakítottak ki, rengeteg az új lakóház. Új orvosi rendelőt és iskolát adtak át. A legnagyobb veszteség az önállóság hiánya. Nem volt ugyanis a falunak gazdája. Példa erre a temető, aminek állapota jól jellemzi a települések lakóit. Várdombon borzalmasan nézett ki. Mozgósítottam a falut, és egyetlen nap alatt rendbe tettük. Ezzel Bátaszék nem törődött, pedig az emberek identitása szempontjából nagyon fontos. — Az elmúlt évtizedben kétszáz lakost veszítettünk, mert a település fejlesztésével egyáltalán nem foglalkoztak — mondja Bogár Dezső. Telkeket nem mértek ki, inkább mindenkit agitáltak, hogy költözzön Bátaszékre. Elöregedett a falu. Érdekes módon az önállóság meghozta a vállalkozó kedvet is. Szeretnénk telkeket, épületeket a vállalkozóknak kiadni, szolgáltatást fejleszteni. Tervezzük a vágóhíd kiadását, ahol hatósági húsmérés lesz. — A legfontosabb, amit elveszítettünk: az önálló gondolkodás képessége, ami mindennek az alapja — veszi át a szót a pörbölyi polgármester. És most adott egy dühös, elkeseredett falu, amelyik megragadta az alkalmat, hogy választhat magának vezetőséget, és megpróbálja rajtuk keresztül azokat a sérelmeket orvosolni, amit évtizedeken át elszenvedett. Ennek a falunak összehasonlíthatatlanul jobbak a lehetőségei, ha lakóinak jövedelmét tekintjük, mint a környékbeli településeknek. Jó vezetéssel messze juthattunk volna. — Mennyire állnak biztos lábakon ezek a kistelepülések? — Megkaptuk az 1991-es év bevételeiről a tervezetet, de ez bármikor változhat — értékeli a kilátásokat Bogár Dezső. Nincs eldöntve az adózás, az állami tartalékbirtokok kérdése, ezek hasznosítása. A rendeletek fél éves késésben vannak. Ezért jelenleg sötét folyosóba nézünk, amibe csa itt-ott gyullad fény.