Cikádor, 1993 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1993-01-06 / 1. szám

Ára: 12,70 Ft III. évfolyam, 1. szám A bátaszéki önkormányzat lapja közéleti folyóirat 1993. január 6. Bátaszék új jegyzője dr. Bonnyai József Erőt próbáló küldetés A CIKÁDOR de­cember 9. számában jelent meg a pár so­ros tudósítás, mely szerint Bátaszék megválasztott új jegyzője dr. Bonnyai József lett, „aki 1992 december 16-tól tölti a jegyzői tisztjé­t. Ez alkalomból keres­tem fel a polgármesteri hivatal vezetőjét, hogy néhány kérdésre vála­szolva beszéljen magáról, és ismertesse legfonto­­sabbnak ítélt teendőit­­­ .Jegyző úr, mi alapján döntött úgy, hogy megpá­lyázza a település jegyzői állását? - Elsősorban családom érdekében döntöttem így, hiszen az ál­landó stresszhelyzet és a fokozott ké­szenlét előbb vagy utóbb felőrölte volna a családi életemet. Ezt megelőzően 13 -en keresztül a megyei rendőrfőkapi­­ányságon dolgoztam bűnüldözési osz­­ályvezetőként. Másodsorban pedig ez a feladatkör átöleli az államigazgatás egész területét, s ebből adódóan próbára tetem tudásomat és erőmet egyaránt. • a dologhoz az is hozzátartozik, hogy at aszéken jártam általános iskolában és itt is érettségiztem, azonkívül aktívan s­portoltam, nyilván kötődök ehhez a te­lepüléshez. A sportról még an­nyit, hogy innét kerültem a Szekszárdi Dózsá­­hoz. Még egyszer hangsúlyozom: szá­momra ez a feladat nemcsak lehetőség, hanem egyben kihívás is. - Igaz, válaszában érintette, azonban mégis megkérdezem: mennyiben más ez a feladat? - Úgy gondolom, hogy minden vonat­kozásában szélesebb körű, mint amivel az előző munkahelyemen találkoztam. Tehát szélesebb körű tudáson és tapasz­talaton alapul a jegyzői munka. Nem is mondok mást: a jövőben a „Marhajárat­­levél" kiadása és felügyelete is a jegyző hatáskörébe fog tartozni. - Még korai a kérdés, jegyző úr, nem bánta meg a váltást? - Semmiképpen, hiszen azáltal, hogy a feladat nehéz, egyben szép is. Arról folytatás a 2. oldalon Esztendők fordulója idején egyszerű kisemberek, ve­zető emberek, sőt államférfiak egymás között boldog újé­vet kívánnak. Kedves olvasóink is megtették ezt s talán még néhány napig aktuális lesz elmondani. Magam is ezt teszem napok óta, de most elgondolko­zom a dolgon. Sokan kívántak nekem, és én is kívántam másoknak, hogy boldog legyen az új esztendejük. De mit teszek és vajon mit tesznek mások azért, hogy ez megvalósuljon?! Magunkból kell kiindulnunk. Valahogy így: mit sze­retnék a magam számára, mi lenne a jó? Természetesen, ha többet törődnének velem, ha a felém jövő szó mindig kedves lenne, ha hibáimat elnéznék, ha a bennem lévő jót elismernék. Ha hálásak lennének mikor valami jót teszek, ha a nekem tett ígéreteket beváltanák... Igen, ugyanezt kellene megtennem mások felé is! Házastársam, szülők, nagyszülők, gyermekeim, mun­katársaim, ügyfeleim, magányos, beteg, nélkülöző em­bertársaim számára segítőtársnak lenni. Segítőtársnak, a folytatás a 2. oldalon

Next