Cikádor, 1993 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1993-01-06 / 1. szám
9 1993. január 6. Cikádor egyik talpa van a talajon. Egyensúlyunk fenntartását összetett rendszer biztosítja. Ennek részei: a belső fül (félkörös ívei), a kisagy, az izomzatban lévő helyzetérzékelő idegpályák, sőt bizonyos fokig a látás is. A szem ellenőrzése mellett képes lehet fenntartani egyensúlyát az is, aki például sötétben nem. A szédülés nem teljesen a fentiekkel azonos, mivel lehet valakinek egyensúlyzavara, sőt el is eshet anélkül, hogy előzőleg szédülne. Másrészt szédülhet valaki fekvőhelyzetben is, amikor testhelyzete egyensúlyát nem veszti el. A szédülés lehet forgó jellegű („forog velem a világ") és nem forgó. A forgó jellegű szédülés oka leggyakrabban a belső fül és az onnan a kisagyba vezető idegpályák betegsége, sérülése. Ilyen esetben fülészeti és ideggyógyászati (ptoneurológiai) vizsgálat indokolt. Az alkohol és különféle altató és nyugtató szerek nagyobb adagjai többnyire inkább nem forgó szédülést okoznak. De ilyet okozhatnak a központi idegrendszer (agy) különböző eredetű betegségei is. ezek megállapítása általában az ideggyógyász feladata, de gyakran segítséget, konzíliumot kér más szakorvostól is. Annál is inkább, mert ezt a fajta szédülést a betegek is kevésbé pontosan tudják meghatározni, van, aki a bizonytalan járást veszi szédülésnek, van, aki, valami „furcsát”, „ürességet” érez a fejében, és van, aki abból, hogy elesett, következtet arra, hogy előtte szédülnie kellett (másként miért esett volna el?) Ennek a nem forgó, nem mindig jól meghatározható „szédülésének gyakori oka az, hogy az agy nem kap elég vért. Ez megtörténhet fiataloknál is, ha például gyorsan sok vért veszítenek. Emiatt el is ájulhatnak. Az ájulás önmagát „gyógyítja” az eleséssel: fekvő helyzetben a kevés vérből is több jut az agyba, ezáltal az illető az ájulásból eszméletre térhet. De még akkor sem szükséges őt azonnal felültetni, feltámogatni, nyugodtan fekhet még néhány percet, ami alatt a vérkeringése stabilizálódhat. Súlyos vérvesztés esetén pedig fekve kell hagyni, hiszen a felállítás kísérlete szédülést, újabb ájulást eredményezhet. Ilyenkor sürgősen mentőt kell hívni. Az agyi vérszegénységet csökkenti az is, ha a beteg lábait 45—90 foknyira felemeljük. Hosszabb ideje fennálló vérszegénységhez a szervezet többé-kevésbé alkalmazkodik, ezért szédülést, esetleg elesést is okozhat ugyan, de ájulást csak akkor, ha más kiváltó ok is társul hozzá. Idős korban hosszabb fekvés után vagy erélyes vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatására szédülés következhet be fekvő helyzetből való felkelés alkalmával. A megoldás lehetőségei: 1. ) Fekvő helyzetből ne hirtelen keljünk fel, hanem lassan esetleg ülő helyzet közbeiktatásával. 2. ) Ha idős személyt betegsége ágyban fekvésre kényszerít, naponta és többször is fokozatosan növekvő ideig kell felültetni, majd ki kell mozdítani az ágyból, ami orvosilag megengedhető. 3. ) Idős ember magas vérnyomása kezelésében a fokozatosság érvényesüljön: a normális vérnyomást nem napok alatt, hanem 2—3 hét alatt kell elérni vagy megközelíteni. Gyakran néhány percig eszméletvesztést okozva eleséssel járhat együtt némely szívműködési zavar is. De az elesés egyáltalán nem mindig valami súlyos betegség következménye. Oka lehet egyszerűen a csúszós talpú lábbeli, a csúszós talaj (el lehet csúszni parkettán, vagy a rajta lévő kisméretű szőnyeggel együtt is!), megbotlás pl. nem egyenletes talajon, rossz látás miatt rossz helyre való lépés miatt, és mindezeket súlyosbítja, ha az egyensúly megbillentését nem tudja gyorsan kiegyensúlyozni valaki. A lassult idegrendszeri reakció vagy a merevebb izomzat (mint a Parkinson betegségben) miatt. A szédülés, a bizonytalan egyensúly miatt az idős ember igyekszik leküzdeni az elesés lehetőségét, lehetőleg ki sem mozdult eleinte a lakásból, később az ágyból sem. Az állandó fekvésnek súlyos következményei vannak, mint izomsorvadás, csontritkulás (fokozódása), vérnyomásszabályozás zavara (fekvő helyzetben magas vagy normális, felüléskor lezuhan), felületes légzés, ( a légvételek térfogata csökken), bélrenyheség, székrekedés, a záróizmok ellazulása miatt a széklet és a vizelet maga alá bocsátása (incontinentia). Mindezek folytán az ágyhozkötöttség öngerjesztő folymat, mely az idő múlásával mind nehezebben törhető át és mintegy háromhónapi folyamatos fekvés után visszafordíthatatlanná válik. A nyomásnak és időnként nedvességnek kitett bőrfelületek kisebesednek (felfekvés), a seb fertőződik, mélyre terjed, majd általános vérmérgezést okoz, ami rénszerint halállal végződik. A másik leggyakoribb halálok az állandóan fekvő betegek esetében, a tüdőgyulladás. Idős ember elesése különösen veszélyes, mert a kisebb-nagyobb csontritkulás miatt fokozott a csonttörésre való hajlam. Különösen a mozgáskorlátozottságot okozó combnyaktörés az, amely életveszélyes lehet azáltal, hogy a beteget hosszabb időre ágyhoz köti. Az elesés és következményei, megelőzésének módszerei: 1. ) A csontritkulás kezelése, a folyamat megállítása. 2. ) A szédülés, egyensúlyzavart okozó betegségek, kóros elváltozások felismerése, gyógyítása, megelőzése. 3. ) Az izomzat rugalmasságának fenntartása, életkorhoz mért testmozgás, alkalmas tornagyakorlatok segítségével is. 4. ) Elcsúszás, elbotlás lehetőségeinek csökkentése. 5. ) A járás közbeni egyensúlyt elősegítő eszközök használata. 6. ) Különösen az egyedülálló vagy egyedül élő idősek számára volna fontos megtanítani, hogy hogyan is tudnak is felkelni, ha elestek: oldalra — esetleg hasra — fordulás, térdek felhúzása, négykézlábra állás, majd a bútorzatba kapaszkodva felegyenesedés. Ezáltal megóvhatja magát attól, hogy esetleg órákig kénytelen a padlón feküdni, mire valaki odaérkezik és segíthet neki. Ez télen, fűtetlen szobában a testhőmérséklet nagyfokú csökkenését okozhatja, ami életveszélyes is lehet. Idős korban az elesés gyakoribb, mint fiatal korban és veszélye is nagyobb. Ezért érdemes és kell minden lehetőséget megragadni és alkalmazni a veszély csökkentésére. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 1992. december 23-ai számában —korrektem figyelmetlenség következtében — két írásba is súlyos értelemzavaró hiba került. Dr. Csanády György Az elfelejtett első (1947/48) Bátaszék monográfia története (III.) című írásának hibás mondata helyesen: „A „Győztes” MDP parasztpolitikája elindult a nemzetpusztítás útján”. Az MSZP bátaszéki szervezete által közzétett nyílt levél II. részének hibás mondata helyesen így hangzik: "Nyílt levél Bátaszék polgárainak" A hibákért a szerzők és az olvasóink szíves elnézését kérjük. A szerkesztőség