Cikádor, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)

2004-01-19 / 1. szám

4 2004. január 19. - Egy év lezárása, az útnak a kezdete mindig a számvetés ideje is egyben. Polgármester úr, mi­lyen évet zárt Bátaszék város ön­­kormányzata 2003-ban? - Ha röviden szeretnék vála­szolni, akkor azt mondanám, hogy nagyon nehéz, de eredmé­nyes évet zártunk. Elsősorban azért volt nehéz, mert egy hatal­mas beruházást kellett megvaló­­sítani. Bátaszék városának életé­ben ekkora beruházás még nem volt és ismerve a terveket és lehetőségeket, elmondható, hogy a közeljövőben nem is lesz. Örömteli az, hogy ezt a szennyvíz-be­ruházást meg tudtuk valósítani. Annak kü­lön örülök, hogy a környező kistelepülé­sekkel - Mórágy, Bátaapáti, Mőcsény, Alsónána - közösen sikerült mindez. Bőví­tettük a szennyvíztelepünket is, így aztán Báta is ráköt, sőt szeretnénk, ha a közeljö­vőben Alsónyék és Pörböly is rákötne erre a korszerű telepre. Minden Bátaszéken élő tudja, hogy zökkenőmentesen lezajlódott a beruházás, amivel nem számolhattunk, az az aszályos időjárás, melynek következ­ményeként a tömörítéseket nem lehetett el­végezni. Most egy komoly télben remény­kedünk, ami megkönnyítheti a helyreállí­tási munkálatok befejezését. Miért jelentett gondot az önkormányzatnak ez a beruhá­zás? Mindenki képzeljen el otthon egy nagy házépítést, amelyhez a hiteleket az OTP-től kapja. Ugyanez játszódott le ná­lunk csak nagyban, bizonyos szakaszok el­készülte után a pénzeket le kellett igényel­ni a kincstártól, az áfát vissza kellett igé­nyelni, ennek az egésznek a bonyolítása iszonyatos terheket jelentett elsősorban a pénzügyes kollégáimnak valamint a jegy­ző úrnak. Ez az év tulajdonképpen erről szólt. Ez fizikailag, idegileg leterhelte az egész apparátust, tehát nem volt egy kön­nyű évünk. Az egy másik kérdés, hogy ma­ga a beruházás - tekintettel arra, hogy bátaszéki cég építette bátaszéki emberek­nek - úgy gondolom, hogy zökkenőmente­sen megvalósult.­­ A tavalyi évet országos szinten már romló gazdasági helyzet jellemezte. Ebben a helyzetben jutott-e ereje az önkormányzat­nak valami másra is, tudott-e fejleszteni?­­ Szeretném elmondani azt, hogy sikerült a Budai út harmadik szakaszát befejezni. Ez nagyon fontos volt és én úgy gondolom, hogy most már az ellendrukkerek is belát­ják, ezt már régen meg kellett volna te­gyük. Ha a Bátaszékről elszármazottak ha­zalátogatnak, mostanában azt állapítják meg, hogy városias jellegű lett a városunk. Ennek én na­gyon örülök, de ehhez az kel­lett, hogy a központi busz­megállót áthelyezzük, így ki­alakulhatott egy szebb város­­központ, ami szintén sok pén­zébe került a településnek. Szeretném még elmondani azt, hogy régóta húzódó prob­lémát jelentett a temető álla­pota. A régi szolgáltatóház sajnos szégyenfoltja volt a városnak, és én azt vallom, hogy az idelá­togatók a temető állapotáról is leszűrhetik, milyen a város és milyenek a vezetői. Meg­újult a szolgáltatóház és négy és fél millió forintért megépült a temetőkerítés is. Sze­retném kihangsúlyozni, hogy társadalmi munkában - mert az utóbbi évtizedben ezt a fogalmat elfelejtettük - felújítottuk és bő­vítettük a tűzoltószertárt. Sok cég és válla­lat, elsősorban a téglagyár valamint az ön­­kormányzat is támogatta a tűzoltók elkép­zelését, akik kétkezi munkával szinte min­den szabadidejüket feláldozva dolgoztak azért, hogy elmondhassuk, van egy korsze­rű szertárunk. Ebben az épületben a tűzol­tókon kívül a polgárőrök és a nemzetőrök is helyet kapnak, tudomásom szerint a sak­kozók is ott tartják a foglalkozásaikat és vannak további elképzelések is. Tehát ezt is meg tudtuk valósítani. Szeretném elmonda­ni azt is, hogy a huszonnegyedik órában ugyan, de sikerült megoldani a kápolna melletti­­ társasház lapos tetejének problé­máit és emeletráépítéssel korszerű lakáso­kat tudtunk kialakítani, melyek tavasszal lesznek átadva. A Bezerédj utcában, a volt patyolati varroda helyén is épül egy tizen­hat lakásos társasház, melyből négy lakás önkormányzati támogatással készül. Ezek voltak azok a beruházások, melyeket sze­rettem volna megemlíteni. Ezen kívül természetesen működtek az intézmények, ami a mai világban szintén nem egy kis feladat. Működött a bölcsőde, az általános iskola, a gimnázium és a többi intézmény. Ezek is nagy dolgok. Amit iga­zán nagy dolognak tartok az az, hogy a vá­lasztások után, 2003-ban végre megnyu­godtak a kedélyek, és úgy érzem, hogy bé­kesség szállt a városra - ennyi szubjektivi­tást engedjenek meg a város polgármester­ének. Működtek a civil szervezetek, renge­teg program volt a városban, öröm volt lát­ni a táncosainkat, hallgatni az énekesein­ket, öröm volt ünnepelni a nyugdíjas klub 25 éves jubileumát. Mondhatnám azt is, hogy öröm volt találkozni a főiskolások­kal, egyetemistákkal és számomra most a legnagyobb élmény az idősekkel való ta­lálkozás. A választások után képviselőtár­saimmal együtt határoztuk el, hogy a város hetven éven felüli polgárait vendégül lát­juk. Kigyűjtöttük, hogy Bátaszéken nyolc­százötven ilyen idős lakos él és a munka­társaim megszervezték ezt a találkozót. Megközelítőleg ötszázan voltak jelen a tornacsarnokban. Ennek a találkozónak a hangulata, az a légkör, ami ott körbe vett bennünket mindenféleképpen azt sugallja, hogy ezt minden évben meg kell rendezni, mert szükségük van az embereknek ezekre a találkozásokra. Amikor arról beszélünk, hogy az emberek befelé fordultan élnek, nem érdekli őket még a szomszéd sem, ak­kor azt mondhatjuk, hogy ez nem igaz, igen­is eljöttek, sokan bottal, volt, akit a hozzátartozók hoztak autóval, és jól érez­ték magukat. Ugyancsak jelentős találko­zás volt az a december végi fogadás, mely­re százhúszan kaptak meghívást, olyan emberek — köztük sok diák és sportoló — akik valamilyen területen kiemelkedőt nyújtottak, hozzájárultak városunk hírne­vének erősödéséhez. Ha nincs is pénzünk, egy baráti kézfogás, egy baráti koccintás erőt adhat az idei esztendőhöz is.­­ Többször említette az egyesületek sze­repét városunk életében. A tavalyi évben új közösségi színtér készült el a Tájházban a fogadóterem és a konyha átadásával. - A Tájház ugyanaz a példa, mint a tűz­oltószertár, ott is társadalmi munkával sike­rült a hátsó traktust az átadásra elkészíteni. Ott voltam, láttam festettek, csiszoltak, húzták az utcán a szekeret és ezek az embe­rek ezt azért csinálták mert örülnek ennek a tájháznak. Természetesen én is boldog va­gyok, mert megálmodtam, hogy legyen egy góré, gyűjtsük össze azokat az eszközöket, melyek eddig valahol a présházakban, pad­lásokban hevertek — megtörtént, ott van­nak. A közösségi helyiség ötven fő befoga­dására alkalmas és én szeretném, ha a civil szervezetek egyre inkább igénybe vennék, hogy mentesüljön egy kicsit az amúgy is túlságosan leterhelt művelődési ház. Ter­mészetesen számítunk az idelátogatókra is, hiszen az ötven fő azt jelenti, hogy egy busznyi embert tudunk fogadni. - A tavalyi esztendő bővelkedett ünne­pekben is. - Igen. Elsőként szeretném kiemelni azt, hogy százéves volt a bátaszéki templom. Ezt egy város vezetőjének, a város lakóinak megélni nagy élményt jelent, hiszen száz­éves évfordulót életünkben csak egyszer van alkalmunk ünnepelni. Nagyon méltó- Nagyon nehéz, de eredményes évet zártunk Évértékelő beszélgetés Bognár Jenő polgármesterrel

Next