Gyáripari címtár, 1946 (1948, Budapest)

Előszó

ELŐSZÓ némileg kedvezőbb volt. A nyersgumi-behozatal megindulása gyors ütemben növelte az üzemek foglalkoztatását. A kefeipar körébe tartozó üzemek főként hazai nyersanyagot dolgoztak fel, minőségi áru helyett inkább tömegárut gyártva. A két világháború között naggyá nőtt fonó- és szövőipar a Címtárban is tekintélyes részt foglal le a maga számára. A felsorolt üzemek között — főként a külföld számára végzett bérmunkák révén — különösképpen a pamut-, gyapjú- és kikészítőipar körébe tartozók számolhattak be erősebb foglalkoztatottságról. A többi iparágban voltak anyagellátási nehézségek. A ruházati ipari üzemek nyersanyagaikban a bőrgyártás, valamint a fonó- és szövőipar gyártmányaira támaszkodnak s így az anyagellátás terén szintén nehézségekkel kellett küzdeniök. Az üzemek legnagyobb része a békebeli termelé­sének általában csak töredékét tudta felmutatni. Nemcsak a külföldről származó nyersanyagban, de tüzelőanyagban is hiányt szenvedtek a papírgyárak, ami természetesen kihatással volt e csoport tovább­feldolgozó üzemeire, a papirosárut gyártókra is. A külföldre utaltság cellulózéban és faköszörületben, sajnos, továbbra is fennáll. Az élelmezési ipar az üzemek száma tekintetében — elsősorban a sok malom folytán — magasan kiemelkedik a többi ipari csoport közül. Az üzemek legnagyobb részének foglalkoztatottsága általában, így 1946-ban is, szoros összefüggésben állt a mezőgazdasági termelés eredményeivel. A gyárak együttes kapacitása 1946- ban már meghaladta a háború előttit, de annak valóságos kihasználása tekinetében még elmaradt amögött. A vegyészeti ipar körébe tartozó üzemek közül azok, amelyeknek nyers­anyaga belföldi származású, általában élénk termelési tevékenységről adhattak számot, amiben szerepet játszott a vegyészeti ipart is terhelő jóvátételi kötele­zettség. Az üzemek egy részének ez az erősebb foglalkoztatottsága, a vegyészeti ipar egészét tekintve, teljes mértékben ellensúlyozta az anyagellátási nehézségek­kel küzdő többi üzem kedvezőtlenebb eredményeit. Végül a kultúrtevékenységet alátámasztó nyomda- és sokszorosító­ üzemek felsorolása következik. Különösen a nagyobb üzemek számolhattak be élénkebb forgalomról s még kedvezőbb kép tárulna fel, ha papírhiány nem lett volna. A kötetet a gyáripari vállalatok betűrendes felsorolása zárja le, utalással arra az oldalszámra, ahol az üzemeikre vonatkozó adatok feltalálhatók. A címtárszerkesztés rendkívül hálátlan feladat, mert hibákat mindig lehet a címtárakban feltalálni, de erényeiket nem mindig ismerik el. Mégis vállalkoz­tunk e feladatra, hogy a mind több oldalról megnyilvánuló sürgető igényeket ki­elégíteni igyekezzünk s talán hasznossá váló művet nyújtsunk. Köszönettel vesz­­szük az észrevételeket, hogy azokat — ha kötetünket újabb kiadás követi — értékesíthessük. Budapest, 1947 december. 5

Next