Communicationes Archaeologicae Hungariae, 1996
Irásné Melis Katalin: Középkori lakóházak és egy 15. századi vargaműhely régészeti kutatása a pesti Belvárosban
212 36-38-40. sz. üres telkek feltárható részeire terjedt ki. Az 1688-as Zaigerben mind a négy telek gazdátlan volt, régi falakból származó, értéktelen romok álltak rajtuk. A második, 1696-os összeírás a Váci utca 81. és a Magyar utca 36. sz. telkeken már feltünteti az időközben felépített új házakat, és megnevezi a tulajdonosokat (NAGY 1961, 191, 1-2. térkép). A XVIII. sz. második felére befejeződött mind a négy telek teljes beépítése. Balla Antal 1784-86-ban készített pesti térképe az itteni házak udvarára épített melléképületeket is feltünteti. Az újkori építéstörténeti adatok szerint a Molnár utcai házak az 1992-ben történt lebontásukig megőrizték XVIII. sz-i alaprajzukat (SZEMENYEI 1993, 144-149). A mai méretekkel azonos, 10-12 m széles telkeken az utcára merőleges tengelyű, 4-5 m széles házak álltak, egyik K-Ny-i irányú zárófaluk a telekhatárra épült. A Molnár utca 36. és 38. sz. házak utcai traktusa alatti pincék a XVIII. sz-i formájukban maradtak. Mindezek alapján feltételeztük, hogy az 1688-ban említett, romos, régi falakat beépítették a kora-újkori házakba, és reméltük, hogy a „régi falak” középkori eredetűek. A régészeti kutatás tervezésénél a közelmúltban készült talajmechanikai vizsgálatok adatait is felhasználtuk. A török kor végi járószint mélységében az egész kutatandó területen kormos, égett anyagokkal vegyes épülettörmelékes réteg húzódott, amely az 1684-1686 közötti, török alóli felszabadító háború, és a kiürített város felgyújtása következtében keletkezett romos terület tereprendezési munkáit mutatta. Az ettől mélyebben fekvő, középkori járószintekről azonban csak a Molnár utcai oldalon kaptunk adatokat. A 36. és a 38. sz. házak XVIII. sz-i pincéiben helyenként 2 m vastagságot meghaladó kultúrréteget mutattak a fúrásminták. A régészeti kutatás első fázisában feltártuk az 1992-ben lebontott Molnár utcai házak XVIII. sz-i pincéit. A pincepadlók a XVII-XVIII. sz. fordulójára jellemző, első, kora-újkori, pesti járószint mélységében feküdtek. A falkutatás befejezése után kiderült, hogy a lebontott házak Molnár utcára merőleges főfalai különböző korú és szerkezetű, 1688 előtti falakra épültek. A pincepadló felszedése után újabb falak kerültek elő, a falkoronák között különböző korú (XVI-XX. sz.), háztartási hulladékkal keveredett épülettörmelékes földből álló feltöltés volt (17. kép). A Molnár utca 36. sz. alatt egy K-Ny-i irányú, 11x6 méteres terület feltárására nyílott lehetőségünk. A pince három zárófala, és a pincén áthaladó, egymást keresztező osztófalak középkoriak voltak. A traktus Ny-i oldala a jelenkori ház Molnár utcai főfalának építésével kapcsolatban elpusztult. A D-i oldalon a Molnár utca 38. sz. alatt egy É-D-i irányú, 10x5,5 méteres terület vált szabaddá, amelyen egy újabb középkori ház, és az udvarára épített melléképületek falai kerültek elő. A melléképületek a Molnár utca 40. sz. telekre eső, harmadik középkori ház É-i zárófalához épültek. Az újkori építkezések miatt ebből a házból csak ez az egy falszakasz maradt meg. A kutatás folyamán feltárt épületmaradványok négy középkori, és egy török kori építési periódusban épültek, s nemcsak a telkek, hanem az itteni városrész alaprajzának változásait is mutatják. KÖZÉPKOR 1. periódus, XIV-XV sz. első fele 1. Lakóház A legkorábbi épület maradványai a Molnár utca 38. sz. ház pincéje alatt kerültek elő (2. kép). Egy majdnem É-D-i tájolású lakóház K-i falának, és a hozzáépített sütőkemencének a részleteit találtuk meg (7. kép). A lakóház fala A későbbi, középkori építmények között 220 cm hosszan magát a falat, és további 300 cm hosszúságban pedig a kiszedett fal helyét tárták fel. A bontott fal magassága D-i irányban fokozatosan csökkent, É-i végén 60 cm, D-i végén már csak 20 cm magas volt (5. kép). Mindkét végét későbbi középkori építkezés miatt bontották el. Az É-i falvég előtt a 2. XV. sz-i cserzőgödör fala, a D-i falvég előtt pedig a ház kemencéjébe ásott, XVI. sz-i gödör széle helyezkedett el. A kiszedett fal helye a 3. XV. sz-i gödörhöz épített izzasztó kemence előtt ért véget (2. kép). Az 520 cm hosszan rekonstruálható fal 60 cm széles, sekély, 15-20 cm vastag alapozása volt, amely lapos, törtkövekből állt. A járószint feletti fal külső oldalán 30-35x30-32 cm-es, simára faragott felületű kockakövekből álló szegély, belső oldalán pedig jóval kisebb, 18-22x12-15 cm-es, tégla alakú kövekből álló szegély húzódott. A kisebb kövekből épített oldalon volt a helyiség belső tere, a világossárga agyagpadló szélét a felmenő fal alsó kősorához tapasztották. A padló nyomai a későbbi bolygatások között a jelenkori Ny-i házfalig folyamatosan követhetők voltak, ami egyben azt is jelenti, hogy az 1. lakóház Ny-i zárófala valószínűleg a Molnár utcai járda alá esik. Kemence A későbbi gödrök kiásása közben a kemence kétharmad része elpusztult. Megmaradt az É-i és a Ny-i fal alsó, két kősora, és a Ny-i oldal téglapadlója. Nem lehetett pontosan megállapítani, hogy milyen volt a kemence alaprajza, a megmaradt részletek azonban inkább a lekerekített sarkú négyzet alakú alaprajzot valószínűsítik. Ez esetben a kemence egy-egy oldala körülbelül 160 cm hosszú lehetett. A kemencefalak alapozása 35-38 cm széles volt. A kemencét a ház bolygatatlan homokpadlójára építették. Először a kőfalak számára kiásták a 40 cm széles, 20 cm mély alapozási árkot. Az É-i falban négy, egyformán 25 cm széles, 20 cm magas, de különböző hosszúságú (30-38 cm) kváderkövet helyeztek az alapozási árok belső oldalára. A Ny-i fal köríves indulásánál 30 cm élű kockakövet raktak le. (Kimozdított helyzetben két ugyanilyen követ találtunk feljebb, a török kori kemence téglapadlója alatt.) A középkori kemence legalsó kősorának belső szélére jóval kisebb, 18-20 cm széles, Irásné Melisa.