Confessio, 1999 (23. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - SZÉPMÍVESSÉG - Balla László: Kenyér és bor

12 HERCZEG PÁL adandó alkalommal csak elő kell vennünk, és pompásan működik minden. Az elvek ugyan nagyjából egyértelműen tisztázottak, csakhogy amikor az ember váratlanul és eg­zisztenciálisan szembekerül a tényleges helyzettel vagy gonddal, akkor válik problémává az elvek alkalmazása. Mert konkrét helyzetben jól kell dönteni, és az elveket jól kell al­kalmazni. Kissé olyan a helyzet, mint a közlekedésben. A jogosítvány megszerzéséhez meg kell ismerni az elveket. De ezeket azután éles helyzetben kell tétovázás nélkül jól alkalmazni. Ehhez nem árt régóta gyakorló vezetőnek sem az elveket feleleveníteni, esetleg közös­ségben megbeszélni... Ezt szerettem volna ezzel a tanulmánnyal is szolgálni. Ismert, el­fogadott elveinket feleleveníteni, közösségben megbeszélni - még ha sokszor nem is egyértelmű, hanem nyitva hagyott befejezéssel —, mégpedig azzal a reménnyel, hogy ez is segít bennünket krízishelyzetben, éles, valós szituációkban jó döntéseket hozni. Isten adjon nekünk ehhez segítséget! SZÉPMÍVESSÉG Balla László KENYÉR ÉS BOR Amikor - konfirmált férfiú - először járultam az Úr asztalához, megvallom, csodát vártam: a kenyér és a bor valami földöntúli lesz, valami különleges. Veszem és eszem. Veszem és iszom. S a számban ugyanaz az íz, mint apám reggeliző asztalánál. Csalódás — de csak egy-két másodpercre, azután mozdul bennem valami. Mintha bensőmben hullámok kelnének, s az úrvacsora földi jegyeit nem gyomrom felé­­ a magasba vinnék, és én is szállnék, felszállnék velük valami csodás belső tisztulással... S a közönséges, pékgyúrta kenyérrel, a láblaposta szőlőből lett borral zengő krisztusi béke szállt szívemre.

Next