Confessio, 1999 (23. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - SZÉPMÍVESSÉG - Balla László: Kenyér és bor
12 HERCZEG PÁL adandó alkalommal csak elő kell vennünk, és pompásan működik minden. Az elvek ugyan nagyjából egyértelműen tisztázottak, csakhogy amikor az ember váratlanul és egzisztenciálisan szembekerül a tényleges helyzettel vagy gonddal, akkor válik problémává az elvek alkalmazása. Mert konkrét helyzetben jól kell dönteni, és az elveket jól kell alkalmazni. Kissé olyan a helyzet, mint a közlekedésben. A jogosítvány megszerzéséhez meg kell ismerni az elveket. De ezeket azután éles helyzetben kell tétovázás nélkül jól alkalmazni. Ehhez nem árt régóta gyakorló vezetőnek sem az elveket feleleveníteni, esetleg közösségben megbeszélni... Ezt szerettem volna ezzel a tanulmánnyal is szolgálni. Ismert, elfogadott elveinket feleleveníteni, közösségben megbeszélni - még ha sokszor nem is egyértelmű, hanem nyitva hagyott befejezéssel —, mégpedig azzal a reménnyel, hogy ez is segít bennünket krízishelyzetben, éles, valós szituációkban jó döntéseket hozni. Isten adjon nekünk ehhez segítséget! SZÉPMÍVESSÉG Balla László KENYÉR ÉS BOR Amikor - konfirmált férfiú - először járultam az Úr asztalához, megvallom, csodát vártam: a kenyér és a bor valami földöntúli lesz, valami különleges. Veszem és eszem. Veszem és iszom. S a számban ugyanaz az íz, mint apám reggeliző asztalánál. Csalódás — de csak egy-két másodpercre, azután mozdul bennem valami. Mintha bensőmben hullámok kelnének, s az úrvacsora földi jegyeit nem gyomrom felé a magasba vinnék, és én is szállnék, felszállnék velük valami csodás belső tisztulással... S a közönséges, pékgyúrta kenyérrel, a láblaposta szőlőből lett borral zengő krisztusi béke szállt szívemre.