Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-22 / 16. szám
XLIV. évfolyam-Budapest, 1921 április 15. 15. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Budepest, IV., Veres Pálné utca 30. szám I. em. Teleján József 5—95. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények valanint a hirdetések a fenti címre küldendők SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Bárd Gyula, a zeneműkiadó és zeneműkereskedő, Lantos Adolf, a bpesli könyvkereskedő, Dr. Széntó Andor, a könyvkiadó szakosztály megbízásából, Megjelenik hetenként egyszer, péntelen . HIRDETÉSEINK DÍJA: 1 egész oldal: 980 korona. Fél oldal: 500 korona. Negyed oldal:320 korona. Nyolcad oldal: ISO korona Kishirdetéseink diapetit-soronként 7 korona, a vastagabban szeded sorok dija 12 korona. Egyesületünk elnöksége alapszabályaink értelmében újjá alakult. Tagjai : a könyvkiadói szakosztály részéről : Gárdos Alfréd, dr. Szántó Andor ; a budapesti könyvkereskedő szakosztály részéről : Rényi Károly, Lantos Adolf ; a zenemű szakosztály részéről : Bárd Ferenc, Rozsnyai Kálmán ; a vidéki szakosztály részéről : Ferenczi Károly és KlöknerJózsef és a közgyűlés választása alapján: Németh József pénztárnok, Dick Manó ellenőr, Benkő Gyula díszelnök. Az elnökség április 19-ikén megtartott ülésén az Egyesület elnökévé egyhangúlag Gárdos Alfrédot választotta meg. Gárdos Alfréd megköszönve az újbóli megválasztást, hangsúlyozta, hogy új programmot nem ad, hanem az Egyesületet az eddigi alapon kívánja vezetni s megoldáshoz segíteni azokat a fontos és súlyos problémákat, melyek a jelen viszonyok közt felmerülnek s melyekre vonatkozólag most megtartott közgyűlésünk is nagyfontosságú útbaigazításokkal szolgált. Kimondotta az elnökség, hogy az új lakbérrendeletnek azon intézkedése ellen, amely megengedi a fióküzletek elvételét, elvi és kulturális tekintetekből felterjesztéssel fordul a kormányhoz. Az adóügyek csak nem kerülnek le nálunk sem a napirendről. Mint a «Corvina» legutóbbi számában jeleztük, az 1917—1919. évekre történt sérelmes adókivetések tárgyában, amelyek sajnálatos módon nem számoltak a könyvkereskedelem tényleges viszonyaival és teherbíró képességével, az e célra kiküldött bizottságtól nyert adatok felhasználásával Egyesületünk irodája az elmúlt utolsó évekre egy összefogó helyzetképet állított össze. Ezt a munkálatot, amely hű képet igyekszik adni a könyvkereskedelem tényleges viszonyainak, alábbiakban egész terjedelmében adjuk abból a célból, hogy azt kartársaink adófelebbezésük elkészítésénél egészben, vagy részben felhasználhassák. Ezenkívül Egyesületünk irodája készséggel bocsát minden tagtársunk rendelkezésére az Egyesület hivatalosan kiállított oly tartalmú rövid nyilatkozatot is, amely rövid felsorolásban tartalmazza azokat az indokokat, amelyeknél fogva a könyvkereskedői szakma teherviselési képessége aránytalanul kisebb, mint más kereskedelmi ágazatoké. A könyvkereskedelem gazdasági viszonyainak ismertetését a következőkben adjuk : Háborús konjunktúrája voltaképen soha sem volt a könyvkereskedelemnek. A háború első éveiben 1915-ben és 1916-ban igen kedvezőtlen volt a könyvkereskedő üzletmenete. Hogy valamikép a könyvet a kiadók mégis csak eladni tudják, kénytelenek voltak ez években nagy árleszállításokat eszközölni s kiadványaikat fél és negyed árban dobták piacra. A bolti áron való normális eladás, a könyvkereskedő rendes üzletmenete valósággal megszűnt. 1917-ben, amikor a háborús olvasási kedv nagyobb kifejlődésével találkozunk, érte el körülbelül a könyvkereskedő üzletmenete a békebeli színvonalat. A hosszas állóharcok folytán emelkedő háborús olvasási kedv,a pénzérték fokozódó csökkenése, s a legtöbb árucikkben mutatkozó hiány az 1917. év vége felé s 1918-ban öltöttek nagyobb arányokat, úgy hogy a könyv iránti érezhetőbb, fokozottabb keresletről ez időben lehet beszélni. De a fokozódó kereslet, a tagadhatatlanul megnövekedett olvasási kedv sem jelentett a könyvkereskedelem számára anyagi szempontból olyan előnyöket, amelyek bármely más szakma konjunkturális nyereségeivel megközelítőleg is egybevethetők volnának. Míg minden cikknél a kereslet a leggyorsabb tempóban, ugrásszerűen fokozódó áremelkedést vont szükségképen maga után, addig a könyvkereskedelemben ily jelenségekről beszélni nem lehet. A könyvkereskedelemben, szinte mint az egyedüli szakmában, állandóan, kivétel nélkül érvényben maradt a régi hagyományoknak becsületes elve, hogy a könyv bolti árához ragaszkodni kell, attól esetenként eltérni nem szabad s a bolti árat nem a közvetítő kereskedő, hanem a kiadó állapítja meg a mindenkori termelési költségek szigorú kalkulációja alapján. S minthogy ez a rabatt, amelyet a kiadótól kapunk, szintén állandó jellegűnek tekinthető, kereseti viszonyaink mindenképen körülhatároltak voltak. A könyv iránt megnyilvánult nagyobb érdeklődés egyébként ez időben már oly nagyszámú alkalmi konkurrenciát hívott életre, az egyéb cikkekben mutatkozó lényeges áruhiány folytán oly nagy számban kezdenek könyvárusítással foglalkozni : papírüzletek, trafikok, utcai árusok, tanárok stb., hogy a könyvvásárló közönség igen lényeges hányada, éppen a legkapósabb és legjövedelmezőbb cikkekből, a legitim könyvkereskedelmen kívül álló helyeken fedezi szükségletét. A könyvkereskedelem viszont aránytalanul magas rezsiköltséggel dolgozik. A könyvkereskedő üzletvitele rengeteg kicsinyes, fárasztó, sok munkát adó adminisztratív és irodai tevékenységet igényel. Bármely más szakma százszoros értékű forgalmat bonyolít le annyi munkával, amennyit mi rendszeresen tartozunk elvégezni. S minthogy a könyv ára 1918-ban s 1919. év elején a békeviszonyokhoz képest alig emelkedett, viszont a személyzeti fizetések s egyéb rezsiköltségek az általános életviszonyok megdrágulása folytán a békebeli életviszonyokhoz képest, sokkal nagyobb arányban emel-