Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-22 / 16. szám

82 CORVINA 1921 kedtek — hasznunk az emelkedő kereslet dacára is határozottan csökkent. Mi a kiadótól továbbra is csak 25—30°/p rabattot kaptunk s ez még a tényleges rezsi költségeinek fedezésére is szűkösen volt elegendő, nem hogy abból saját megélhetésünket biztosíthattuk volna. Ez kényszerített bennünket arra is, hogy a 10% felárat léptessük életbe. Ezzel a szerény eszközzel kívántuk saját létfentartásunkat biztosítani — ugyanakkor, amikor a legtöbb egyéb cikk ára szabad és zugforga­lomban szinte naponként ugrott 50—100e/0-­kal. (Meg­jegyezzük, h­ogy ily felár a külföldön is mindenütt érvényben van a könyvkereskedelemben, azzal a különb­séggel, hogy az például Német- és Franciaországban 20, Ausztriában pedig 25%.­ Ily körülmények közt számbavehető, komoly konjunkturális nyereségre a könyvkereskedői szakma nem is tehetett szert, ami kifejezésre jut abban is, hogy a köny­vek árszínvonalának emelkedése a többi cikkek ár­emelkedésének jóval alatta maradt. A könyvek árának első, nagyobbszerű emelése csak 1919-ben, a kommüny idején következett be. Ekkor viszont legértékesebb könyveinket a szocializált üzle­tekből «fehér pénzért» elvitték s a befolyó összegeket a szocializálással kapcsolatos adminisztratív költségek szinte teljes összegében elnyelték. A kommün bukása után, a könyvkereskedelem volt az egyedüli szakma, amely a kiadók­kal egyetértve önként jelentős árleszállítást léptetett életbe. Abban a reményben, hogy ezt a megélhetési viszonyok­általános olcsóbbodása fogja kisérni, a könyvszakma le­szállott a szovjetárak 25%-ával s a felár számítástól is eltekintett. Ily körülmények közt az 1919. év mér­lege a könyvkereskedelemre vonatkozólag nem zárulhatott nyereséggel, már csak azért sem, mert a­ német könyveknél, melyek a forgalomnak egy igen nagy hányadát teszik, a márka árfolyamának szünetlen emelkedése, soha nem sejtett veszteséget hozott ránk. 1918-ban ugyanis az 1 márkás könyvet 1 kor. 70 f-ért adták el, mire annak megfizetésére került a sor. 1919 április havában, a proletárdiktatúra miatt a fizetés nem volt lehetséges, ennek lehetősége csak ez év végével állott be, a mikor a márka árfolyama 3 kor. volt s így minden márkánál 1 kor. 30 f volt a vesz­teség. Semmit sem javult ez az 1919. évben, mert ekkor ugyan már 3 koronáért adhattuk a német már­kás könyvet, de mikor 1920 húsvétján (Ostermesse) kifizetésre jött sor, a márka 4 kor. volt, s így ismét 1 koronát fizettünk rá minden márkánál. Ez a végzetes árfolyamemelkedés egyes, a külföldi tudományos iro­dalmat mint specialitást terjesztő könyvkereskedések­nél a 100,000 korona körül járt. 1920-ban fordult a kocka. A németországi súlyos gazdasági viszonyok miatt a német könyvkiadók a könyvek nagy részét már nem évi hitelbe, hanem csak készpénzért szállítottak s mi a márkát ezidőben 8—9 koronával fizettük. Ezeket a könyveket most 5 koro­náért adjuk márkánként s ez ismét 3—4 koronát jelent a mi kárunkra. Bár a rezsiköltségek rapid emelkedése a felár újbóli életbeléptetését tette szükségessé 1919. év végé­vel s a könyvek ára is emelkedett, lassanként egyre érezhetőbbé vált a könyvvásárlások csökkenő tendenciája. A könyv leghívebb barátjának, a művelt középosztálynak anyagi leromlása, végzetes következményekkel jár a könyvkereskedő üzleti forgalmára. Sajnos minden megrázkódtatás, a megélhetési viszonyok újabb kedvezőtlen eltolódása, alkalmával meggyőződhetünk arról, hogy az emberek a leghamarább a könyvvásárlásról mondanak le. A könyvkereskedő egyik legfontosabb,forgalmában egyik legnagyobb szerepet játszó cikknél, a tankönyvnél az ármegállapítás a kultuszminisztérium hatáskörébe esik, úgy, hogy e cikkek ára alig emelkedett még ma is a békebeli ár két-háromszorosára. Amint az itt vázlatosan feltüntetett adatok is igazolják, a könyvkereskedők sorából nem kerültek ki a hadimillio­mosok, a konjunktúrák féktelen kihasználói. A könyvkereskedő igen szerény sorban él, csekély anyagi eredményeket elérve fejti ki munkáját, amely saját életfentartásával egyenlő jelentőségben szolgálja a magyar kultúra nagy ügyét is. A könyvkereskedő teherviselő képességének elbírálásánál döntő súlyú szempont csak az lehet, hogy egyedüli érték csak maga az üzlet, amely szorgos munkával nyújtja a szerény megélhetés alapját, de különálló, összegyűjtött, felhalmozott vagyon e szakmához tartozóknál nem található. „ ^ ч * Az adósrófot az állam mellett a város is alaposan meg akarja szorítani. Naponta olvasunk újabb községi adótervekről. Ezek a tervek természetesen sehogysem egyeztethetők össze sem az olcsósági hullámmal, sem azzal a súlyos helyzettel, amelybe ma gazdasági éle­tünk jutott. A kereskedelmet katasztrofális helyzetbe juttatná az Üzletadó, amelyet Budapest főváros most tervez. Közöljük e tárgyban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara átiratát s nagyon kérjük kartársainkat, hogy a felvetett kérdésekre válaszukat juttassák el a legsürgősebben Egyesületünk irodájába, hogy az anyagot kellően feldolgozhassuk. A kamara átirata a következő : A fővárosi lakás- és üzletadó tárgyában való állásfoglalás megfelelő előkészíthetése céljából van szerencsénk a 1. Címet felkérni, szíveskedjék velünk lehetőleg küldönc útján közölni, hogy 1. a kötelékébe tartozó különböző nagyságú cégek átlagosan jelenleg mennyi bért fizetnek (közüzemi pót­lékok nélkül) üzlethelyiségük, irodájuk, illetve mű­helyük­­után ; 2. a szakmához tartozó egyes nagyobb, ismer­tebb­ cégek, valamint több közepes és ugyancsak több kis cég, illetve iparos (lehetőleg minden kerületből) pontosan mennyi bért­ fizet (közüzemi pótlékok nélkül) . Kérjük megjelölni, hogy a helyiség hol (utcai, udvari, félemelet, pince stb.) fekszik, kb. mekkora alapterületi és mely utcában, mily szám alatt ? 3. A szakmában kb. mily arányban vannak lakás­sal kapcsolatos irodahelyiségek, üzletek, műhelyek? Amennyiben nem ütközik nehézségekbe, kérjük méltóztassék velünk a szakma átlagos régió-kalkuláció­ját­­is megismertetni, hogy abból a szándékolt új adók jelentőségére nézve pontos támpontokat szerez­hessünk.

Next