Corvina, 1922 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-23 / 25. szám

XLV. évfolyam. Budapest, 1922 április 14. 15. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Budapest, V., Akadémia­ utca 18. szám IV. em. Telefon 57—49. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti címre küldendők SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Bárd Gyula, a zeneműkiadó és zeneműkereskedő, Lantos Adolf, a­pesti könyvkereskedő, Dr. Szántó Andor, a könyvkiadó szakosztály megbízásából,­­ Megjelenik hetenként egyszer, pénteken . HIRDETÉSEINK DÍJA: 1 egész oldal: 1500 korona. Fél oldal: 800 korona. Negyed oldal: 450 korona.Nyolcad oldal: 250 korona. Kishirdetéseink díja petit-soronként 12 korona, a vastagabban szedett sorok díja : 16 korona. Vasárnapi összejöveteleinket ezentúl a Budai Kioszk helyiségében tartjuk. WVAWVW^^ WWWVWrtVW­­.W/SNWVNWAW­VAWrtVAWW WVWWWWW A firenzei nemzetközi könyvvásár. Irta : Ranschburg Viktor. (Vége.) Az eladás a többi országok kiállítói részéről sincs tökéletesen megszervezve és nem is hiszem, h­ogy az eredmény ebben a tekintetben bárkit is kielégítene. Csakis bőséges idegenforgalom mellett lehetne kielégítő vásárlásra számítani, és ily eset­ben az egyes nemzetek kiadói bizonyára gondos­kodnának olyan képviseltetésről, mely üzleti érde­keiknek megfelel. A kiállítás­­anyaga nekem, a­ki a szortiment üzlettől — sajnos — távol esem, elég sok érdekeset és újat nyújtott. Leggazdagabb az olasz kiállítás, mely két nagy termet tölt be. Nekünk itthon fogal­munk sincs az olasz könyvtermelés gazdagságáról és kiadványaik szépségéről. Bolti áraik a békeidő 4—5-szörösére emelkedtek. Érdeklődtem a könyv­piac helyzete iránt és úgy értesültem, hogy a könyv­vásárlás a háború óta is nagyon fellendült. Gazdagságban és belső súlyban az olasz után a német kiállítás következik, melyben a bécsi kiadók is képviselve vannak. A külső kiállítás, különösen az illusztrálás tekintetében mindig a franciákat tartottam a könyv mestereinek és a firenzei kiállítás csak megerősítette ezt a véleményemet. Igazán szép könyveket csak azok tudnak termelni, akik őket követik; a többiek talán sok elismerésreméltó buz­galommal keresik a szépet, de szomorúan kell megállapítanom, h­ogy csak igen ritkán sikerül megtalálniok. Legkevésbbé olyankor, amikor a becsületes rajzolás tisztes művészete helyett az elrajzolás álművészetét juttatják szóhoz, és amikor monstruózus alakkal, indokolatlan betűfajjal és a példányszám korlátoltságával palástolják az invenció és jóízlés hiányát. Meglepően gazdag a spanyol és a lengyel ki-­­állítás; feltűnően keveset állítottak ki az angolok és az amerikaiak.­­ A román anyag főleg tudo­mányos­ társulatok­ so­k kötetes sorozataiban, vala­mint modern könyvkötészeti mestermunkákban gazdag. — Szovjet-Oroszország erősen buzgólko­dik azon, h­ogy kiállításával kulturális Potemkin­köpönyegét fitogtassa. — Figyelmet érdemel az úgynevezett nemzetközi osztály, mely a Nemzet­közi Munkahivatal és egyéb nemzetközi Irodák kiadványait tartalmazza. A mi magyar osztályunk, épúgy mint a spa­nyol is, késvel készült­­el, mert a szállítás körül zavarok voltak. Ennek a késésnek meg volt az az előnye, hogy kettőnknek együttvéve június 1-én külön megnyitó ünnepélyt rendeztek a firenzei spanyol konzul, Alii Maccarani őrgróf érdeméből, aki ott a magyar érdekek képviseletével is meg lévén bízva, szívén viselte a magyar osztály meg­nyitásának ünnepélyes jellegét is. Gondoskodott, hogy a mi területünkön díszőrség álljon, hogy a katonai zenekar a magyar himnuszt játssza, sőt udvariasságból a megnyitás alkalmával nekünk engedte át az elsőbbséget. Ezeket a nagy készülő­déseket látva, megkértem a kiállítás igazgatóját, Fumagalli urat, h­ogy római követünket, Nemes Albert grófot is hívja meg, akinek a magam részé­ről a kiállítók nevében is táviratoztam. Sajnos, kö­vetségünk képviseltetése elmaradt, mert amint azt a követ úr velem levélben közölte, a meghívások későn érkeztek. A megnyitás ünnepélyén, melyen Firenze pol­gári és katonai előkelőségei nagy számban jelentek meg, elsőnek én jutottam szóhoz, a magyar kiállí­tók nevében — olasz nyelven — köszönetet mond­tam a kiállítás rendezőségének, h­ogy ezzel a kez­deményezéssel a művelt népek lelki kiengesztelé­séhez fontos lépést tett meg, és megmondta, hogy mi magyar kiállítók készséggel követtük a meg­hívást, hogy olasz barátainknak és az egész világ­nak megmutassuk, hogy megcsonkított állapotunk­ban is részt akarunk venni az emberiség haladá­sának munkájában. Szavaimmal nagy tetszéssel fogadták s a lapok beszédemet szószerint közölték. Utánam Valeggia tanügyi tanácsos tartott békevágytól áradozó beszédet s azután Maccarani márki spanyol követ jelentette ki hivatalosan, hogy a magyar osztály megnyílt. Kiállításunk területét Tü­rr Stefánia úrnő a megnyitás alkalmával gazdag virágdísszel látta el s ő lesz ügyeink és érdekeink lelkes gondozója a kiállítás egész tartamán keresztül, amiért hála és elismerés illeti meg. Ennek a szép ünnepélynek egy érdekes isme­retséget is köszönhetek. G­u­­­gl­iel­­­n­o F­err­er­o, a híres történetíró, és jelen volt mint a kiállítási bizott­ság alelnöke. Elmondta nekem (nem panaszolta), hogy nemrég megtudta, hogy a háború alatt ki­adták az ő nagy munkáját magyar nyelven és megkért, hogy küldessek neki a magyar kiadó út­ján egy példányt. Megmagyaráztam neki, hogy a berni egyezményhez, bár a­ háború előtt már ön­ként készek voltunk a csatlakozásra, csak nemrég csatlakoztunk a trianoni béke folytán. Erre azzal

Next