Corvina, 1922 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-23 / 25. szám
XLV. évfolyam. Budapest, 1922 április 14. 15. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Budapest, V., Akadémia utca 18. szám IV. em. Telefon 57—49. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti címre küldendők SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Bárd Gyula, a zeneműkiadó és zeneműkereskedő, Lantos Adolf, apesti könyvkereskedő, Dr. Szántó Andor, a könyvkiadó szakosztály megbízásából, Megjelenik hetenként egyszer, pénteken . HIRDETÉSEINK DÍJA: 1 egész oldal: 1500 korona. Fél oldal: 800 korona. Negyed oldal: 450 korona.Nyolcad oldal: 250 korona. Kishirdetéseink díja petit-soronként 12 korona, a vastagabban szedett sorok díja : 16 korona. Vasárnapi összejöveteleinket ezentúl a Budai Kioszk helyiségében tartjuk. WVAWVW^^ WWWVWrtVW.W/SNWVNWAWVAWrtVAWW WVWWWWW A firenzei nemzetközi könyvvásár. Irta : Ranschburg Viktor. (Vége.) Az eladás a többi országok kiállítói részéről sincs tökéletesen megszervezve és nem is hiszem, hogy az eredmény ebben a tekintetben bárkit is kielégítene. Csakis bőséges idegenforgalom mellett lehetne kielégítő vásárlásra számítani, és ily esetben az egyes nemzetek kiadói bizonyára gondoskodnának olyan képviseltetésről, mely üzleti érdekeiknek megfelel. A kiállításanyaga nekem, aki a szortiment üzlettől — sajnos — távol esem, elég sok érdekeset és újat nyújtott. Leggazdagabb az olasz kiállítás, mely két nagy termet tölt be. Nekünk itthon fogalmunk sincs az olasz könyvtermelés gazdagságáról és kiadványaik szépségéről. Bolti áraik a békeidő 4—5-szörösére emelkedtek. Érdeklődtem a könyvpiac helyzete iránt és úgy értesültem, hogy a könyvvásárlás a háború óta is nagyon fellendült. Gazdagságban és belső súlyban az olasz után a német kiállítás következik, melyben a bécsi kiadók is képviselve vannak. A külső kiállítás, különösen az illusztrálás tekintetében mindig a franciákat tartottam a könyv mestereinek és a firenzei kiállítás csak megerősítette ezt a véleményemet. Igazán szép könyveket csak azok tudnak termelni, akik őket követik; a többiek talán sok elismerésreméltó buzgalommal keresik a szépet, de szomorúan kell megállapítanom, hogy csak igen ritkán sikerül megtalálniok. Legkevésbbé olyankor, amikor a becsületes rajzolás tisztes művészete helyett az elrajzolás álművészetét juttatják szóhoz, és amikor monstruózus alakkal, indokolatlan betűfajjal és a példányszám korlátoltságával palástolják az invenció és jóízlés hiányát. Meglepően gazdag a spanyol és a lengyel ki-állítás; feltűnően keveset állítottak ki az angolok és az amerikaiak. A román anyag főleg tudományos társulatok sok kötetes sorozataiban, valamint modern könyvkötészeti mestermunkákban gazdag. — Szovjet-Oroszország erősen buzgólkodik azon, hogy kiállításával kulturális Potemkinköpönyegét fitogtassa. — Figyelmet érdemel az úgynevezett nemzetközi osztály, mely a Nemzetközi Munkahivatal és egyéb nemzetközi Irodák kiadványait tartalmazza. A mi magyar osztályunk, épúgy mint a spanyol is, késvel készültel, mert a szállítás körül zavarok voltak. Ennek a késésnek meg volt az az előnye, hogy kettőnknek együttvéve június 1-én külön megnyitó ünnepélyt rendeztek a firenzei spanyol konzul, Alii Maccarani őrgróf érdeméből, aki ott a magyar érdekek képviseletével is meg lévén bízva, szívén viselte a magyar osztály megnyitásának ünnepélyes jellegét is. Gondoskodott, hogy a mi területünkön díszőrség álljon, hogy a katonai zenekar a magyar himnuszt játssza, sőt udvariasságból a megnyitás alkalmával nekünk engedte át az elsőbbséget. Ezeket a nagy készülődéseket látva, megkértem a kiállítás igazgatóját, Fumagalli urat, hogy római követünket, Nemes Albert grófot is hívja meg, akinek a magam részéről a kiállítók nevében is táviratoztam. Sajnos, követségünk képviseltetése elmaradt, mert amint azt a követ úr velem levélben közölte, a meghívások későn érkeztek. A megnyitás ünnepélyén, melyen Firenze polgári és katonai előkelőségei nagy számban jelentek meg, elsőnek én jutottam szóhoz, a magyar kiállítók nevében — olasz nyelven — köszönetet mondtam a kiállítás rendezőségének, hogy ezzel a kezdeményezéssel a művelt népek lelki kiengeszteléséhez fontos lépést tett meg, és megmondta, hogy mi magyar kiállítók készséggel követtük a meghívást, hogy olasz barátainknak és az egész világnak megmutassuk, hogy megcsonkított állapotunkban is részt akarunk venni az emberiség haladásának munkájában. Szavaimmal nagy tetszéssel fogadták s a lapok beszédemet szószerint közölték. Utánam Valeggia tanügyi tanácsos tartott békevágytól áradozó beszédet s azután Maccarani márki spanyol követ jelentette ki hivatalosan, hogy a magyar osztály megnyílt. Kiállításunk területét Türr Stefánia úrnő a megnyitás alkalmával gazdag virágdísszel látta el s ő lesz ügyeink és érdekeink lelkes gondozója a kiállítás egész tartamán keresztül, amiért hála és elismerés illeti meg. Ennek a szép ünnepélynek egy érdekes ismeretséget is köszönhetek. Guglielno Ferrero, a híres történetíró, és jelen volt mint a kiállítási bizottság alelnöke. Elmondta nekem (nem panaszolta), hogy nemrég megtudta, hogy a háború alatt kiadták az ő nagy munkáját magyar nyelven és megkért, hogy küldessek neki a magyar kiadó útján egy példányt. Megmagyaráztam neki, hogy a berni egyezményhez, bár a háború előtt már önként készek voltunk a csatlakozásra, csak nemrég csatlakoztunk a trianoni béke folytán. Erre azzal