Család és Iskola, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
vassa az ember a legtöbb verset. Ilyenkor együtt lángol Petőfivel a szabadságért, mintegy maga előtt látja József Attila különösen egyéni tájait, a csillámló sziklafalat és a krumplipaprikás falucskát, később Vörösmarty gondolatain töpreng. Bámulatos, hogy tizenhét évesen menynyire értjük a verseket, azokat is, amelyeknek érzésvilága távol áll tőlünk. Nem igaz az, hogy a „kor gyermekét” csak a technika érdekli; de hogy a vers , a világot tágító élmény valóban hatásos legyen, az nagyrészt a családon és egy-egy irodalomtanár varázsán múlik. Azt hiszem, verset legalább annyi fiatal ír, ahány rádiót épít. Csepelen ismerkedtem meg dr. Velkei Ferenc tanárral. Diákjai, egy csepeli MÜM- intézetipari tanulói, minden évben almanachot állítanak össze saját műveikből: vannak e könyvben novellák, irodalmi tanulmányok, de főleg versek. Nem alkotnak a gyerekek remekműveket, mégcsak nem is mind tehetséges verselő, verskultúrájukat azonban műfordításaik bizonyítják; fordítanak oroszból, angolból. Majd mindenütt, ahol a fiatalok egységes versrajongásával találkozunk, felfedezhető a háttérben egy kiváló tanár, kisebb helyeken egy-egy könyvtáros, könyvesbolt, Szarvas híres versszakértő közönségéről. A Versbarátok Köre estjén a vasvári gimnazisták még a kezdő fiatal költők megítélésében is tájékozottan igazodtak el. Mégis sok az olyan fiatal, akihez nem jut el a vers. Több és jobb antológiára lenne szükség. Az óvodásoknak szóló sikeres versgyűjteményt hasonló művek kellene, hogy kövessék általános iskolások számára is, olyan válogatások, amelyek az eddig megjelenteknél kevésbé tapadnak az iskolai anyaghoz, modernebbek és tartalmazzák a világirodalom remekeit. KŐSZEG FERENC igazgatóságától 10 km-re, a mezőtúri műúttól (és az autóbuszmegállótól) 3,5—4 km-re, a legközelebbi bolttól 4 km-re, a legközelebbi kulturháztól (a tsz kultúrházától) több mint 4 km-re. Az ilyen iskolák — a szó nemes értelmében — ma már halálra vannak ítélve. A karasemlyékire is ez vár. Az osztatlan iskolák ideje lejárt, hiszen az ország legeldugottabb helyén élő családok gyermekeinek is szakrendszerű oktatást kell adni, az élet követeli. És mégis, mekkora erők, milyen nemes indulatok feszítik a fiatal tanítót, hogy a megálmodott nagy célját, az iskolaközösséget itt teremtse meg. Nemcsak a helytől, nemcsak az anyagi feltételektől függ tehát az iskola jó vagy rossz munkája, hanem elsősorban a tanító embertől — ez a másik nagy tanulsága Gáspár László könyvének, mely egyúttal a karasemlyéki iskola emlékezetes és szép hattyúdala is. B. D. É. Hattyúdal egy tanyai iskoláról — GÁSPÁR LÁSZLÓ KÖNYVÉRŐL — Mit lát a szülő az iskola mindennapjából? A gyerek fél napot tölt ott, jegyet, jó vagy rossz beírást, leckét és híreket visz haza. Ezekkel traktálja a szülőt, örömet vagy szomorúságot okoz neki. Ennyiből állana csak az iskola élete? Sokkal, nagyon sokkal több ennél. A jegyek, a jó vagy rossz beírások, a leckék és hírek mögött nemcsak gyerek, hanem pedagógus, sőt tantestület van. Pedagógus, akinek tervei, elképzelései, módszerei vannak, aki nemcsak a mai tanítványt látja, hanem a jövő felnőttjét is. Mindenekelőtt ezeket a gondolatokat ébreszti és erősíti az olvasóban Gáspár László: Pedagógiai problémák egy tanyai iskolában című kis könyve. A könyv egyik érdekessége és erénye a szülő számára tehát az, hogy rádöbbenti: mennyire felszínesen ismeri az iskola, a pedagógus életét. Egyúttal természetesen arra is megtanítja, hogyan kell azt megismerni, és mennyire kötelessége is megismerni. Végülis csak akkor lehetünk elégedettek vagy éppen elégedetlenek az iskolával, ha ismerjük tanítási és nevelési elveit, módszereit, céljait. Tanyai iskoláról van szó. Karasemlyék valóban az isten háta mögött van: a mezőhéki általános iskolák VERTSE—TILDY: MÓRICZ VIRÁG: Az írónő családregényciklusának új kötete érdekes könyv. Aki kezébe veszi, rögtön otthon érezheti magát a mű kellemes méretű, kultúrált, egyéni szemmértékkel épített formái között. Az olvasó otthon van, s az idegenszerű, a más, az izgatóbb atmoszférák varázsának is részese. A regény hősnője ugyanis itt él közöttünk Pesten, igaz, hogy tisztes távolban a mi gondjainktól, egy külföldre származott világhírű hegedűművész és egy kitűnő magyar énekesnő ,ifjú leányaként. Megmártózik a várnai tengeri szezon, az Aranypart száz gyönyörűségében, nem sokkal később pedig egy más égtáj felé indul velünk és belecsöp-Ötödik kiadásban jelent meg Vertse Albert könyve az erdők-mezők madárvilágáról — ifjú Tildy Zoltán fényképeivel. Ez a kiadás az előbbieknél is bővebb terjedelemben ismerteti az erdő, a szántóföld, a rét és a nádasok madárvilágát. Leírja a madarak életét, ismerteti a madártelepítés eszközeit, módszereit. Szülők és nevelők figyelmébe ajánljuk ezt a kitűnő munkát, melynek alapján a gyerekekkel megismertethetik — és felismertethetik — környezetük madárvilágát, és rávezethetik őket a madárházépítés, madártelepítés hasznos foglalatosságára. (Mezőgazdasági Kiadó.)pen egy sokkal zártabb és jóval kesernyésebb életformába, abba, amely a nyugati nagynevű művészeket zárja körül. A szándék nyilvánvalóan az volt, hogy egy tükörben, a művésznövendék gondolatain, élményein át lássunk meg két egymás mellett élő és egymástól annyira különböző világot. A regény törés nélkül valósítja meg a szándékot, a mondatok mindenütt fölényes biztonságérzetre, könnyen formáló kézre vallanak. Móricz Virág lélektani érdekességgel is meglep. A középkorú anya — az énekesnő — és asszonnyá érő leánya — a művésznövendék — bármilyen közel is állnak egymáshoz, ízlés, művészi program tekintetében nagyon is különbözők. Ezeket az ellentéteket átszövi egy mélyebb és kevésbé nyilvánvaló ellentét, ami a kétféle életkor különbségeiből származik. Sok finom megfigyeléssel és találó iróniával jellemzi az írónő azt a bonyolult folyamatot, ahogyan a két nő kapcsolata módosul, szemtanúi lesznek egymás megpróbáltatásainak. A szenvedőt mindig a másik asszony és a másik nemzedék szemével láttatja az írónő. A. M. Erdős mező madarai Kaland 34 Díjat nyert megfejtők Faludi Jánosné (Mohács), Lusztig Dezsőné (Hódmezővásárhely), Major Rudolfné (Tápiósüly), Nagy Gergely Budapest), Szegvári József (Gyönk), Szókovács Péter (Ongaújfalu), Tóth Jánosné (Szolnok), Zeller Ferenc (Recsk).