Család és Iskola, 1884 (10. évfolyam, 1-19. szám)
1884-01-01 / 1. szám
WM MPIWIJIM. L. -SH X. évfolyam. 1. szám. Kolozsvárt, 1884. január CSALÁD és ISKOLA. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY, szülők, kisdednevelők, tanítók, és a nevelésügy barátai számára. felADJA A KOLOZSMEGYEI TANÍTÓ-TESTÜLET. Felelős szerkesztő: ZESieger Imre. Belmunkatársak : pn. ^Bartók István, 13oGA Károly, ^zirják ^lbert, pR. J^erenczi ^Zoltán. —július és augustus havakat kivéve — havonként kétszer, legalább egy ívnyi tartalommal. Előfizetési ára : egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. Pályázatok s egyéb hirdetések petit soronként 5 krral számíttatnak. E közlöny béltartalmát illetők a szerkesztőhöz (Lyceumépület); az előfizetési pénzek, hirdetések és reklamációk pedig — DÉZSI LÁSZLÓ egyleti pénztárnok czimén — a lüiXcló lxiva(Illdéivé, Új-utcza, 30. sz. a.) küldendők.__ A félelemről. Semmi sem több, mint a „nem tudom.“ Minél tanultabb, minél többet s mélyebben gondolkodik valaki a benne s kiváló létezőkről, annál inkább előtérbe lép ez, mely mig egyrészt lever, másrészt fölemel. — A „nem tudom“ és „tudom“ sokféle meghatározásnak s mértéknek van alávetve. A materializmus kevesebbet tud, mint az idealizmus ; a reál-idealistikus irány a kettő között lebeg. Vagy azt mondjuk, hogy a létezők csak tapasztalatiak, (concrét) s csak ezeket tudjuk ; vagy azt, hogy a létezők elvontak abstractok is; van irány, melynek minden létező concrét, és van, mely előtt minden csak abstract s csak az Énnel való viszonyában létezik. Mindenik szerint más és más a tudás. — Szerintem mindazt tudjuk, miről fogalmat, eszmét alkotunk, fogalommal, eszmével bírunk; ezek azonban megfeleljenek a logika követelményeinek. A nyelv nem tudáshoz, hanem a tudás kifejezéséhez szükséges s egyszersmind bizonyságot tesz mások előtt arról, mit tudok. — Tudjuk, hogy van delejvas és delej, üveg és villanyosság, porszem és nehézkedés stb. Az elsőket testi szerveink érzékelhetik, az utóbbiakat nem, de azért tételüket senki jó. Ebből csak az világos, hogy nemcsak anyag hanem létezik más is. Ez a más: erő. Minderről nemcsak testi szerveink útján tudunk valamit; kell ehhez más is. Nem akarok most taglalásába mélyebben bocsátkozni ; megmondom, hogy kell: erő; nevezzük a lélek érzékének Mi a lélek? Nem szándékom fejtegetni. Erő, mely nélkül még a test által érzékeltekről sem tudnánk semmit. Most már ott vagyok, hol láthatják olvasóim, hogy szerintem az Én nemcsak anyag, hanem erő is. Amint nem tagadja senki, hogy a porszem sem tisztán anyag, mert p. nehézkedési ereje van, úgy nem tagadhatja senki azt sem, hogynem nemcsak anyag, test, hanem erő, lélek is. A lélek a testtől nem válaszható külön valamint a porszem és a nehézkedés sem , de annyi áll, hogy mindkettő alatt mást ért mindenki. Azok, kik valamely anyag súlyát mérik s azt mondják: 'nehézkedési erejét mérték, szavaikkal játszanak; mert vagy más az anyag és erő, vagy egy; ha más, akkor anyag, erőt nem mérhet ; ha egy, mért mondják két szóval, mért terjesztenek két fogalmat? A lélek a természet erőinek sajátságos fokú s tehetségű egyike, mely az alatta állókat magában egyesíti. Énem érzelmekkel bir. Az érzelmek tudatára lelkem jős kifejezésére is képes. Én test és lélek nélkül nincsen; innen következik, hogy az Én minden működésénél s állapotában jelen van mindkettő. Testeme valamely külső hatás (p. ütés), vagy lelki hatás (p. bú érte; a test e hatások alatt bizonyos változást szenved, működése kizökken rendes állapotából, a lélek ennek tudatára jön, e tudat bizonyos állapotot teremt s ez a tudatos állapot: az érzelem; a lelki erők maguk is, a test ráhatásai nélkül, képesek érzelmet előidézni, p. igazságérzelme. Így hát az érzelem tudatos állapota s nem működése lelkünknek; nem az ismerő-, gondolkodó- és vágytehetség együttes művelete s egymáshoz való viszonya idézte elő, hanem az érzelem maga készteti a lelket ismerésre, gondolkodásra, vágyra. Tagadhatatlan azonban, hogy a lelki tehetségek működése s egymáshoz való viszonya teremt érzelmi állapotot; de az is igaz, hogy az érzelem mint eredmény tűnik föl s mint állapot nekünk vagy kellemes, vagy kellemetlen, vagy közönyös A közönyös érzelmet sok psychologus tagadja. Én nem tagadhatom, mert létezik, csakhogy a lelket tevékenységre nem indítja Most már eme kérdésre: mi a félelem? ennyit válaszolunk: érzelem. Lelkijük tudatos és pedig jobbára kellemetlen állapota, melynek okai, tartama, ereje, nyilvánulásai, hatásai sokfélék, számtalan változatban létezhetnek ugyan, de az Énben mindig csak állapotot, mely különböző hatások, műveletek eredményeként lép elő s mindig bizonyos lelki s testi munkásságra indit, vagy hányszor a közöny rajta erőt nem vesz. Vajjon mindig kellemetlen-e a félelem? Többnyire az; oly rendellenes állapotot teremt az Énben, megbolygatva, felizgatva s beteges, kóros, kellemetlenül eső működésre hajtva szellemet és testet, hogy bizony cseppet sem örülhetünk neki; de azért van egy, neme, mely a kellemes érzelmek sorában foglal helyet, bizonyságául annak, hogy a lélek tevékenységei s állapotai mindenképen igen szoros viszonyban, édes testvéri kötelékben léteznek. Az Isten félelme kellemetlen-e a hívő kebelnek? A szerelem, a legboldogítóbb, tehát legkellemesebb érzelem itt találkozik elvárhatatlanul össze a félelemmel a legkellemetlenebbek egyikével. Szeretni, tisztelni, jót és rosszat remélni egyszerre: ez az Isten félelme legkiválóbban. Mily csodálatos az egység, mely itt, e nagyon is különböző lelki tünetek között megvan. Szép harmóniában olvad össze s magasztositóvá lesz a kelle, sem tagadhatván, E számunkhoz 1/2 iv melléklet van csatolva. 7.1 Q 098 -o** lka o>.s (* PEDAGÓGIAI * és