Család és Iskola, 1884 (10. évfolyam, 1-19. szám)

1884-01-01 / 1. szám

WM­ MPIWIJIM. L. -SH X. évfolyam. 1. szám. Kolozsvárt, 1884. január CSALÁD és ISKOLA. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY, szülők, kisdedne­velők, tanítók, és a nevelésügy barátai számára. felADJA A KOLOZSMEGYEI TANÍTÓ-TESTÜLET. Felelős szerkesztő: ZESieg­er Imre. Belmunkatársak : pn. ^Bartók István, 13oGA K­ároly, ^zirják ^lber­t, pR. J^erenczi ^Zoltán. —július és augustus havakat kivéve — havonként kétszer, legalább egy ívnyi tartalommal. Előfizetési ára : egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. Pályázatok s egyéb hirdetések petit soronként 5 krral számíttatnak. E közlöny béltartalmát illetők a szerkesztőh­öz (Lyceum­­épület); az előfizetési pénzek, hirdetések és reklamációk pedig — DÉZSI LÁSZLÓ egyleti pénztárnok czimén — a lüi­Xcló lxiva­­(Illdéivé, Új-utcza, 30. sz. a.) küldendők.__ A félelemről. Semmi sem több, mint a „nem tudom.“ Minél ta­nul­­tabb, minél többet s mélyebben gondolkodik valaki a benne s kiváló létezőkről, annál inkább előtérbe lép ez, mely mig egyrészt lever, másrészt fölemel. — A „nem tu­dom“ és „tudom“ sokféle meghatározásnak s mértéknek van alávetve. A materializmus kevesebbet tud, mint az idealizm­us ; a reál-­idealistikus irány a kettő között lebeg. Vagy azt mondjuk, hogy a létezők csak tapasztalatiak, (concrét) s csak ezeket tudjuk ; vagy azt, hogy a léte­zők elvontak abstractok is; van irány, melynek minden létező concrét, és van, mely előtt minden csak abstract s csak az Énnel való viszonyában létezik. Mindenik sze­rint más és más a tudás. — Szerintem mindazt tudjuk, miről fogalmat, eszmét alkotunk, fogalommal, eszmével bírunk; ezek azonban megfeleljenek a logika követel­ményeinek. A nyelv nem tudáshoz, hanem a tudás ki­fejezéséhez szükséges s egyszersmind bizonyságot tesz mások előtt arról, mit tudok. — Tudjuk, hogy van de­lejvas és delej, üveg és villanyosság, porszem és nehéz­kedés stb. Az elsőket testi szerveink érzékelhetik, az utóbbiakat nem, de azért tételüket senki jó. Ebből csak az világos, hogy nemcsak anyag hanem létezik más is. Ez a más: erő. Minderről nem­csak testi szerveink útján tudunk valamit; kell ehhez más is. Nem akarok most taglalásába mélyebben bocsát­kozni ; megmondom, hogy kell: erő; nevezzük a lélek érzékének Mi a lélek? Nem szándékom fejtegetni. Erő, mely nélkül még a test által érzékeltekről sem tudnánk semmit. Most már ott vagyok, hol láthatják olvasóim, hogy szerintem az Én nemcsak anyag, hanem erő is. A­mint nem tagadja senki, hogy a porszem sem tisztán anyag, mert p. nehézkedési ereje van, úgy nem tagadhatja sen­ki azt sem, hogy­­nem nemcsak anyag, test, hanem erő, lélek is. A lélek a testtől nem válaszható külön vala­mint a porszem és a nehézkedés sem , de annyi áll, hogy mindkettő alatt mást ért mindenki. Azok, kik valamely anyag súlyát mérik s azt mondják: 'nehézkedési erejét mérték, szavaikkal játszanak; mert vagy más az anyag és erő, vagy egy; ha más, akkor anyag, erőt nem mér­het ; ha egy, mért mondják két szóval, mért terjeszte­nek két fogalmat? A lélek a természet erőinek sajátságos fokú s te­hetségű egyike, mely az alatta állókat magában egyesíti. Énem érzelmekkel bir. Az érzelmek tudatára lel­kem jő­s kifejezésére is­­ képes. Én test és lélek nél­kü­l nincsen; innen következik, hogy az Én minden mű­­ködésénél s állapotában jelen van mindkettő. Testeme valamely külső hatás (p. ütés), vagy lelki hatás (p. bú­ érte; a test e hatások alatt bizonyos változást szenved, működése kizökken rendes állapotából, a lélek ennek tudatára jön, e tudat bizonyos állapotot teremt s ez a tudatos állapot: az érzelem; a lelki erők maguk is, a test ráhatásai nélkül, képesek érzelmet előidézni, p. igaz­ságérzelme. Így hát az érzelem tudatos állapota s nem működése lelkünknek; nem az ismerő-, gondolkodó- és vágytehetség együttes művelete s egymáshoz való viszo­nya idézte elő, hanem az érzelem maga készteti a lelket ismerésre, gondolkodásra, vágyra. Tagadhatatlan azon­ban, hogy a lelki tehetségek működése s egymáshoz va­ló viszonya teremt érzelmi állapotot; de az is igaz, hogy az érzelem mint eredmény tűnik föl s mint állapot ne­künk vagy kellemes, vagy kellemetlen, vagy közönyös A közönyös érzelmet sok psychologus tagadja. Én nem tagadhatom, mert létezik, csakhogy a lelket tevékenységre nem indítja Most már eme kérdésre: mi a félelem? ennyit vá­laszolunk: érzelem. Lelkijük­­ tudatos és pedig jobbára kellemetlen állapota, melynek okai, tartama, ereje, nyil­­vánulásai, hatásai sokfélék, számtalan változatban létez­hetnek ugyan, de az Énben mindig csak állapotot, mely különböző hatások, műveletek eredményeként lép elő s mindig bizonyos lelki s testi munkásságra indit, va­gy hányszor a közöny rajta erőt nem vesz. Vajjon mindig kellemetlen-e a félelem? Többnyi­re az; oly rendellenes állapotot teremt az Énben, meg­bolygatva, felizgatva s beteges, kóros, kellemetlenül eső működésre hajtva szellemet és testet, hogy bizony csep­pet sem örülhetünk neki; de azért van egy, neme, mely a kellemes érzelmek sorában foglal helyet, bizonyságául annak, hogy a lélek tevékenységei s állapotai minden­képen igen szoros viszonyban, édes testvéri kötelékben léteznek. Az Isten félelme kellemetlen-e a hívő­ kebel­nek? A szerelem, a legboldogítóbb, tehát legkellemesebb érzelem itt találkozik elvárhatatlanul össze a félelemmel a legkellemetlenebbek egyikével. Szeretni, tisztelni, jót és rosszat remélni egyszerre: ez az Isten félelme leg­kiválóbban. Mily csodálatos az egység, mely itt, e na­gyon is különböző lelki tünetek között megvan. Szép harmóniában olvad össze s magasztositóvá lesz a kelle, sem tagadhat­ván, E számunkhoz 1/2 iv melléklet van csatolva. 7.1 Q 098 -o** lka o>.s (* PEDAGÓGIAI * és

Next