Család és Iskola, 1906 (32. évfolyam, 3-18. szám)

1906-02-01 / 3. szám

XXXIII. árfolyam. REV 98 REV .oi­ 3. szám. Kolozsvárt, 1907. február 1. CSALÁD és ISKOLA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY k.­Z ERDÉLYRÉSZI TANÍTÓEGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁ (BELMUNKATÁRSAK) : Dr. CSERNÁTONI GYULA, ELEK GYULA, GERENCSÉR ISTVÁN (1. szerk.), Dr. IMRE SÁNDOR, KOZMA FERENCZ, Dr. MÁRKI SÁNDOR, PALLÓS ALBERT és TARCSAFALVI ALBERT. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1905. nov. 13-án 66.3461 sz. alatt kelt rendeletében fölhívta a kir. tanfelügyelőségeket, hogy lapunkat állami és közs. elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző intézetek tanító-, illetőleg tanári testületeinek beszerzésre ajánlják. KIADJA A KOLOZS M­­EGYEI TA­NÍTÓTESTÜL­ET. Megjelenik—Július és augusztus kivételével — hónaponként kétszer, legalább egy ív terjedelemben. — Előfizetési ára egész évre 6 korona, félévre 3 korona. — Pályázati s egyéb hirdetések ára petit-soronként 10 fillér. — A kéziratokat nem adjuk vissza. E lap tartalmát illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetések és felszó­lalások a szerkesztőhöz, illetőleg a lap kiadóhivatalába (Zsidótemplom utcza 2. szám alá) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ SÓLYOM JÁNOS, az összes Báró Eötvös József szelleme. (Halála 37-ik évfordulóján.) A Család és Iskola jó szokásához híven ma újból Eötvös József nevét írja első cikke homlokára. Azt teszi, a­mit eddig : emlékeztetni akar, mert hálátlanság volna első közoktatásügyi miniszterünket elfelejtenünk; inteni akar arra, hogy e nagy emberünk­nek még sokkal tartozunk s figyelmeztetni akar bennünket, hogy nagyon sokat várhatunk Eötvöstől még ma is, annyi évvel halála után. E névvel a magyar közoktatás ügyének országos rendezése van kapcsolatban. Kísérlet a rendezésre történt addig is, de soha sem jutott a szándék a megvalósuláshoz. Eötvösnek is csak második miniszter­sége idején lehetett csinálnia is valamit abból, a­minek az első magyar felelős kormány tagjaként neki készült. Akkor, 1848-ban, ő is csak elvet mondhatott ki, többre nem telt az időből. Mikor még 1867-ben a munka évei következtek el, igen is sokat és nagyon is gyorsan kellett alkotnia a nemzetnek. Eötvös nem volt a foltozó munka embere. Neki egységes terve volt a hatalmas épülethez, melynek alapjait kellett rakosgatnia. Fel­villan eszünkben reá gondolva sok nemes szándéka s meg kell vallanunk, hogy az alapnál magasabbra alig jutott. A terv megtestesítése nem futotta ki abból az időből, melyet a sors az ő földi élete számára rendelt. Miniszterségének rövid pár évét sem úgy töltötte el, a­hogyan lelke szerint óhajtotta volna. Az az egységes, megfontolt terv nem valósulhatott akadály nélkül. Annyi mindenre volt szükség egyszerre, hogy tervszerű rendben nem haladhatott Eötvös, hol ide, hol oda kellett nyúlnia. Mégis, a zaklatott és gyors munka közben is tudott határozott irányt tartani. Nem esetleges­ségektől, hanem alapelveitől függött minden javaslata s tetteiben ott a bizonyítéka annak, hogy az első magyar közoktatásügyi miniszter világosan látta nemzet­nevelő hivatását-jelentőségét épen ez a világosság, ez a tudatosság határozza meg. Ma látjuk, hogy szervezeti javaslatait, az ezek nyomán kell törvényt módosítanunk kellene, az idő folyama tehát megmutatta itt is, hogy az emberi munka nem lehet örökéletű. Kortársai nem értettek vele egyet mindenben, tehát nem volt prófétája korának, kit bírálat nélkül kövessen s felsőbb lényként imádjon a tömeg. Sőt voltak olyanok is, kik egész működésében vádakkal állottak vele szembe, vádolták következetlen­séggel, szemére vetették világpolgárságát. Az ilyen vádak, a bírálatok mindig azt mutatják, hogy az illető nem a szélesre taposott országúton jár, hanem maga tör magának csapást. Eötvös egész életében tanúit s a mint az országgyűlésen mondta (1869 nov. 15): „nem azért fáradt, hogy nézetei mindig ugyanazok maradjanak, hanem hogy azokat a tényekkel egybe­vetve mindig helyesebben formálhassa.“ Munkája célját s irányát meg jellemzik ezek a szavai: „Két eszme vezetett egész működésem alatt: egyik, hogy hazám minden polgárai egyenlő jogokat élvezzenek s a másik, hogy e haza alkotmányos legyen s legyen erős !“ (1869 nov 2). E nyilatkozatokban­­— s ezekhez sok más is társul — megismerjük a végső célját s azt a felfogását is, hogy e cél felé nem merev változatlan­sággal, hanem a körülményekhez szabott cselekvésekkel lehet közelednie. Ez a politikus beszéde s Eötvös igazán politikus is : a művelődés politikusa. Tudatos tehát előtte működésének politikai célja. Ez azonban a művelődés politikusának nem elég arra, hogy célja felé sikeresen haladhasson. Többet is kell tudnia : tudatosnak kell lennie annak a körülménynek is, hogy a nevelést szervezve, maga is nevelői munkát végez, ennek pedig csak megállapodott elvek szerint szabad folynia. A kulturpolitikusnak nem elég nagy politikusnak lennie, ott kell állnia e mellett a nagy paedagogusnak is Hiszen igaz, az ügyes súgó jó segítség, de a miniszter még­sem színész. Azért nagy­­ ember Eötvös és az teszi emlékezetessé működését, mert eddig ő az egyetlen, a­kiben a közművelődés vezetésére mindkét feltétel egyenlően megvolt. Meg­ítélésében azért az az első kérdés : hogyan függ össze működésében a paedagogus és politikus megfontolása. Ez adja meg megértéséhez a kulcsot. Soha sem volt olyan fontos, hogy Eötvös szelleme megihlesse az intézőket, mint a­milyen fontos ez ma. Negyven év óta örökösen erősítjük a nemzeti államot, folytonosan hangoztatjuk kiépítésének szükségét Mit tettünk érte ? Törvényeket alkottunk bőven, de vizsgálja meg bárki, mennyire tartottuk szükségesnek, hogy ezt az építést az Eötvös lerakta alapokon, a művelődési politika lassúbb, de biztosabb útján folytassuk ? ! Ma megint úgy érezzük, mintha a nemzeti elrendezkedés nagy idejét élnék. A zavar, bizonytalanság, sok­ terv és sok reménység erre mutat. Most van hát szükség arra, hogy jó erős alapon vessük meg a lábunkat s jó messze nézzünk a jövendő kiszámítható alakulásaiba. Nevetséges közhely immár, hogy ez a szilárd alap a művelődés. Nevetséges, mert mindnyájan, ezt valljuk s még sokkal nevetségesebb, mert ennek a közös meggyőződésnek csak a hangoztatás a bizonyítéka és a következménye. Pedig jól tudjuk, mindennap látjuk, ha nyitva a szemünk, hogy a jövendő annak számára alakul kedvezően, a ki ezt az unalomig ______Ezen számunkhoz dél ív melléklet van csatolva. (* PEDAGÓGIA! *

Next