Család és Iskola, 1906 (32. évfolyam, 3-18. szám)

1906-02-01 / 3. szám

22 jól ismert alapot erősen megvetette s kitartóan gondozta. Ne beszéljünk magunkról egyebet, csak állapítsuk meg azt a valóságot, hogy mindig ugrándozva haladtunk e téren előre, nem követtünk határozott irányt, nem vezetett bennünket kényszerítő erejű elv. De ebből épen elég volt annyi, a­mennyit elszenvedett a nemzet s talán most az egyszer még kísérletet tehetünk arra, hogy pótoljuk a mulasztottakat. Egészen élőb­ől kell kezdenünk, ott a hol Eötvös abbanhagyta. Sőt a hol ő kezdette. Ma a helyzet azt parancsolja, hogy Eötvös iránt felgyülemlett adósságunkat fizessük immár, de nem csak a hogy lehet, hanem rendszeresen és gyorsan. Ettől az adósságtól ha megszabadulunk, megnyílik előttünk egy eddig fel nem ismert egyenes útja a haladásnak s akkor talán rá is lépünk erre. Azzal tartozunk Eötvösnek, hogy vizsgáljuk meg alaposan és állapítsuk meg részletesen azt a tudatos, egységes művelődési politikát, melyet ő követett. Erre szükségünk van, mert ez a­ tudatosság és egység ma sehol sincs. Csak megemlítem, hogy bármire vonatkozóan álljanak is elő reformjavaslattal, majdnem mindenre találunk Eötvös műveiben, törvényjavaslataiban előz­ményt, legtöbbször nem valósult előzményt, amelyekre akkor még nem volt érett az idő. Szó sincs róla, ezek ma sem egyszerűen követni vagy megvalósítani valók, de útmutatásul és tanulságul szolgálnak. A népnevelési törvényt nem lehet azon módon csinálnunk meg újra, a­hogyan ő megcsinálta, középiskoláink reformja nem lesz egyszerűen Eötvös 1870-iki javaslatának életre keltése, egyetemeink bajait nem orvosolhatjuk az ő javaslataival. Nem azt mondom tehát, hogy nyúljunk vissza 40 esztendővel s vegyünk elő mindent, a­mi akkor félben maradt. Hanem úgy érzem, hogy ebben az emlékeztető kis cikkben arra kell irányítanom a figyelmet, hogy Eötvös kultúrpolitikai vezéreszméi, paedagogiai elvei, miniszteri tervei és alkotásai együttvéve magukban foglalják a magyar művelődési politika egy rendszerét. Nem csalhatatlan és nem mindenben kifogástalan, de egységes és tudatosan épített rendszer ez. Ennek kifejtése vagy csak a kifejtett rendszer megismerése közben az arra hivatottak, nem rang szerint, hanem lélek szerint hivatottak, szeme előtt ki kell alakulnia annak a másik rendszernek, mely az ő lelkükben lesz egységes és tudatos, az ő munkájuknak lesz irányítója és sikerhez vezetője. A­kinek a politika a köre, arra Eötvös szelleméből majd a politikus hat, a­kik e politika célja felé a mindennapi apró lépéseket lépegetjük, minket Eötvös paedagogiai felfogása indit majd elmélyedésre és az ennel talán magasabbra is. A hatás nem lesz egyforma és természetesen nem lesz rögtönös. De el nem maradhat. Vezetőre van szükségünk s Eötvös jó vezetőnk lesz: a­ki gondolkodik, az mást is gondolkodásra indit, a­kinek erős meggyőződése van, az a meggyőződés kialakulását másban is elősegíti. Nem kényszerútlevelet vagy szabadságvesztést, hanem önállósulást és tudatosságot jelent Eötvös szelleme. Mellé álljunk vagy ellene szegüljünk , mindenképen arra indít, hogy véleményt alkossunk és ezt következetesen érvényesítsük. Tartozunk Eötvös Józsefnek azzal, hogy paedagogiai és kultúrpolitikai érvényesülésének megnyissuk az útját. Ha ezt megtettük, ha a magyar paedagogiai és művelődési politikai irodalom Eötvöst tárgyaló komoly munkákkal gazdagodik, akkor meg­látjuk, hogy az első miniszter hagyatékában még mennyi valósítni való jó gondolat van ! Csakhogy e gondolatok nem foltnak valók, hanem szerves részei az ő szellemének. Vajha e szellem újra élővé válnék! Nézzünk szét Magyarországon s nem politizálva, hanem közvetlenül környezetünkben is azt látjuk, hogy minden tekintetben változniok kell a viszonyoknak, különben lefelé haladunk, nem kis gyorsasággal. Fordítanunk alaposan csak nekünk tanítóknak lehet a dolgon: lassú, de következetes munkával. És egységes munkával, egyező szellemmel. Nem tudjuk, korunk ellentétes áramlatai közül melyik kerekedik majd felül, biztosítékokra van szükségünk. Forduljunk ezekért azokhoz, kik ilyenforma időkben hangoztatták intő szavukat: Széchenyi, Wesselényi, Eötvös szelleme legyen velünk. Utánuk kellene haladnunk Azért nem ártana kissé meggond­olnunk, mi része van hazánk mai állapotának előállásában az elmúlt 40 esztendő közoktatásügyi politikájának, e politikában a következetesség hiányának. Eötvös szelleme hatott-e reánk ? Erre a kérdésre tagadóan felel a történelem s az a másik kérdés merül fel e miatt : mi szükség van hát lapunknak e cikkeire s mi a haszon bennök ? Az emlékeztetés soha sem kedves munka. A­ki úgyis emlékezik, annak felesleges ; a­ki meg felejteni akar, bosszúsan kiált reánk: mit háborgatjuk ?! Az intés hiába való, mert csak általános lehet; mindnyájan vagyunk adósai Eötvös Józsefnek, de ugyan melyikünk vesz magára közös tartozást ? Különös, de harmadik célunk felé is reménytelenül kell közelednünk. Máskor annyian tolonganak azok közül, kiktől várni lehet valamit, Eötvösnek pedig még a neve is alig fordul meg azok ajakán, kik az ő munkájában kontárkodnak s széke mai birtokosának az ország színe előtt özönével adják a jó tanácsot. Azért szükséges, hogy ha már a politikusok Eötvöst nem ismerik is, legyen élénk az ő szellemének megbecsülése mi bennünk. Ez magában is haszon. Dr. Imre Sándor, a­z Erdélyrészi Tanítóegyesületek Szövetsége és a felekezeti tanítók. Szövetségünk első rendes közgyűlésének a tanítói fizetések rendezése ügyében hozott s a Család és Iskolá-ban, mint Szövetségünk hiv. lapjában közölt és a közoktatásügyi kormányhoz felterjesztett határozata, félreértések alapján itt-ott kevésbbé jóindulatú meg­­bírálásban részesült. — Novák Ferenc t. kartársam az Ellenzék című napilapban intézett ellene támadást. Közelebbről pedig a „Maros-Torda vármegyei Általános Tanítóegyesület“ központi választmánya mondott ítéletet határozatunkról azzal az indokolással, hogy abban csupán az állami tanítók fizetés­rendezését kéri a Szövetség, a felekezeti tanítók ügyéről pedig említést sem tesz. Végül a Székely Tanügy folyó évi 1-ső számában Makkai Samu koronkai pályatársam már a közgyűlésen jelen volt tagokat tiszteli meg, tőle épen nem várt jelzővel, akikről pedig tudvalevő, hogy a Szövetség­ek­be kitűzött nemes célok érdekében a leg­messzebb menő szellemi és anyagi áldozatoktól sem riadnak vissza; É­ s hozzá még a Szövetségből való kilépéssel is fenyegetődzik. Nem lévén óhajtandó, hogy Szövetségünk céljait illetőleg kételyek támadjanak, kénytelenek vagyunk az igazság megvédelmezésére, —­ kerülve minden, hozzánk sohasem illő személyes vonatkozást, — határozataink lényegét s tett intézkedéseinket ismételni. Határozatunk lényeges pontjai a következők: 1. Törvényhozásilag mondassák ki, hogy minden tanító köztisztviselő, az állami tanító állami tisztviselő. 2. Minden tanító fizetése legyen egyenlő az érett­ségit tett állami tisztviselő fizetésével. 3. Minden tanító arra alkalmas gyermeke a tanító (nő) képző intézetekben ingyenes ellátást nyerjen. 3. Minden tanító nyugdíjazási éve szállíttassék le 35-re.

Next