Család és Iskola, 1907 (33. évfolyam, 5-16. szám)
1907-03-01 / 5. szám
REV 98 REV 2010 XXX /. évfolyam 5. szám. CSALÁD és ISKOLA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY Az erdélyrészi tanítóegyesületek szövetségének hivatalos lapja. KIADJA A KOLOZS MEGYEI TANÍTÓTESTÜJET. FELELŐS SZERKESZTŐ : SÓLYOM JÁNOS. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG (BELMUNKATÁRSAK) : Dr. CSERNÁTONI GYULA, ELEK GYULA, GERENCSÉR ISTVÁN (s. szerk.), Dr. IMRE SÁNDOR, KOZMA FERENCZ, Dr. MÁRKI SÁNDOR, PALLÓS ALBERT és TARCSAFALVI ALBERT. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1905. nov. 13-án 66.346t sz. alatt kelt rendeletében fölhívta a kir. tanfelügyelőségeket, hogy lapunkat az összes állami és közs. elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző intézetek tanító-, illetőleg tanári testületeinek beszerzésre ajánlják. Megjelenik — július és augusztus kivételével — hónaponként kétszer, legaláb egy iv terjedelemben. — Előfizetés ára egész évre <> korona, félévre 3 korona. — Pályázati s egyéb hirdetések ára petit-soronként 10 fillér. — A kéziratokat nem adjuk vissza. E lap tartalmát illető közlemények, az előfizetési pénzek, hrdetések és felszólalások a szerkesztőhöz, illetőleg a lap kiadóhivatalába (Zsidótemplom utcza 2. szám alá) küldendők. Kolozsvárt, 1907. március 1. Új idők, új alkotások. Az a két törvényjavaslat, melyet Apponyi Albert gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter múlt hó 22-én, a tanítói fizetések rendezéséről a törvényhozás elé terjesztett, nemzeti közmívelődésünkben új idők beköszöntét jelzi. Ezek a javaslatok, míg egyfelől a népoktatási törvény megalkotása óta, tehát közel negyven év után a tanítói javadalmazás megállapításának kérdését ezúttal ismét a törvényhozás elé viszik, addig másfelől a magyar nyelvnek a nem magyar tanítási nyelvű iskolákban való oktatása á átalában a hazafias szellem és érzés ápolása, fejlesztése és erősítése érdekében nagy jelentőségű és eredményeiben messze kiható, eddig nélkülözött, szükséges intézkedéseket tartalmaznak. Az országgyűlés képviselőháza lelkes örömmel fogadta a javaslatokat. Nem csalódunk, ha ebből azt olvassuk ki, hogy a nemzet képviselete is régen várta az alkalmat, mikor emelheti föl a tanítói fizetéseket, mikor róhatja le a nemzet a tanítókkal szemben tartozását. S meg vagyunk győződve, hogy a javaslatok rövid időn törvényerőre is emelkednek, mert a törvényhozás ezt a kiadást, mellyel a néptanítók javadalmazását szabályozza, azt a változott s mind nehezebbé váló életviszonyok következtében megjavítja, bizonnyal úgy fogja tekinteni, mint a műveltség emelésére szánt és fordított állami befektetést. Az állam élet háztartásában a tanítói fizetés az az egyetlen személyi kiadás, mely a maga valóságában befektetés. Ha a néptanító nyugodtan élhet hivatásának, munkájának hatása megérzik a nép sorsán, anyagi jólétén, szellemi és erkölcsi emelkedettségén. Ezekhez hozzá kell még tennünk, hogy a tanítói fizetések szabályozása ma legsürgősebb kérdéseink egyike. Ugyanis a tanítóság a megélhetés gondjaival küzd. A két törvényjavaslat célja, hogy ezen az állapoton változtasson s az eddig, úgy az állami, mint a községi és felekezeti tanítók javadalmazását jóformán csak toldozó eljárásokat, törvényben gyökerező intézkedések váltsák föl. A javaslatok egyike, a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól, másika az állami elemi iskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szól. Különösebben a fizetések szabályozására vonatkozó intézkedések már ismeretesek voltak előttünk. A tanítóság egyesületi gyűléseiben, tanácskozások folyamán elmondta azokra nézeteit, fölterjesztéseiben a közoktatásügyi kormány előtt kifejtette aggályait s tanügyi, valamint a napilapokban hangot adott óhajtásainak, vágyainak. Az Erdélyrészi Tanítóegyesületek Szövetsége is két ízben fejtette föl nézeteit a közoktatásügyi kormány előtt. S örömmel és hálásan vesszük tudomásul, hogy kéréseink egy része megvalósul a javaslatokban. A tanítóknak állami, illetőleg köztisztviselőül való minősítése eddig élénken érzett hiány volt törvényeinkben ; az igazgató-tanítók javadalmazásának szabatosabb meghatározása, a kiválóan érdemes állami tanítóknak és tanítónőknek igazgató-tanítókká és igazgató-tanítónőkké való előléptetése, a Kolozsvárott alkalmazott családos tanítók és tanítónők részére működési pótlékok engedélyezése, a községi és felekezeti elemi népiskoláknál huzamos időn át elismerésre méltó érdemeket szerzett néptanítók részére az állampénztárból fizetés természetével bíró személyes pótlékok engedélyezése, mind annak bizonyságai, hogy közokt. kormányunk nem zárkózott el ezekre vonatkozó kéréseink mérlegelése elől. Ezzel szemben azonban sajnosan látjuk, hogy az állami községi és felekezeti, továbbá a városi és vidéki tanítók fizetésének egyenlő mértékben való megállapítása érdekében hangoztatott érveink nem győzhették meg közoktatásügyi miniszterünket. Úgy lehet, hogy az ország pénzügyi viszonyai akadályozhatták meg nemcsak ennek megvalósítását, hanem annak a sérelemnek az orvoslását is, melynek lapunk múlt számában adott ismételten kifejezést egyik tanítótársunk, az állami tanítókra nézve a javaslatban egyedül azt a hiányt jelölvén meg, hogy az államosított községi és felekezeti tanítók új javadalmazásában a szolgálati éveket visszamenőleg csak 1893. okt. 1-ig számítja be, pedig ők nem okai annak, hogy kezdettől fogva nem működhettek állami népiskolánál. A községi és felekezeti tanítókra nézve is 1993. okt. 1. az a határkő, ameddig az eltöltött szolgálat nem ad igényt a korpótlékokra. Higgjük azonban, hogy e javaslatoknak a képviselőházban való tárgyalása rendjén megismerjük azokat az okokat, melyek ezt a korlátozást létrehozták s bizalommal telve, reménykedjünk abban, hogy úgy az országgyűlés, mint maga a közoktatásügyi kormány még a törvényerőre emelkedés előtt és azután végrehajtásakor megtalálja a módját annak, hogy enyhítse, sőt épen megszüntesse azokat a sérelmeket, melyek ma még sokaknak fogva tartja lelkét. Mert, elmondván e megjegyzéseinket, végeredményül teljes elismeréssel kell megállapítanunk, hogy mindkét javaslat nagy haladást jelent a tanítói fizetések rendezésében, sőt a már említett igazgató-tanítói címmel járó s az érdemes községi és felekezeti tanítóknak engedélyezhető fizetésesen számunkhoz jel ív melléklet van csatolva. K. szae ö (# fEDAGÓGIAI . ... .