Család és Iskola, 1907 (33. évfolyam, 5-16. szám)

1907-03-01 / 5. szám

42 természetével bíró pótlékok azzal a reménnyel bíztatnak, hogy az ország pénzügyi viszonyai kedvezőbb alaku­lásával a tanítói fizetések még emelkedhetnek. A tanítói fizetések szabályozása mellett, rendkívül nagy jelentőségűeknek tartjuk mindkét törvényjavaslat­ban az Erdélyrészi Tanítóegyesületek Szövetsége ré­széről is hangoztatott azokat az intézkedéseket, melyek az iskolákban, tekintet nélkül azok jellegére, a magyar nemzeti állam­eszme érvényesülését vannak hivatva szolgálni. A hivatalos eskü letétele, a nem magyar tanítási nyelvű elemi iskolákban a magyar nyelv in­tenzív tanításának megkövetelése, a fizetés­, vagy kár­pótlék címen szükséges államsegélynek, bizonyos, a magyar nemzeti szellem fejlesztését, erősítését és ha­tását biztosító feltételekhez való kötése, a fegyelmi jog szabályozása s a többi mind az új időknek megannyi olyan új alkotása, melyeket egy szebb jövő bíztató zálogaiul tekinthetünk. A siker nem is fog elmaradni, ha majd a tör­vények végrehajtásában, az arra hivatott egyesek, tes­tületek és hatóságok hazafias buzgalommal teljesítik kötelességeiket. Adja Isten, hogy az új időknek ehhez az alko­tásaihoz fűzött remények mind valóra váljanak; vajha áradna belőlük megnyugtató megelégedés a népoktatás munkásaira; s lennének erősítői a magyar nemzeti államnak s m­unkálói a magyar nép jólétének és bol­dogulásának. E gondolatokkal szívünkben köszöntjük közoktatás­­ügyi kormányunkat s nagynevű vezérét, ezeknek a törvényjavaslatoknak az országgyűlés elé terjesztése alkalmából. Sólyom János: fizetéssel vannak felvéve A fizetés az első öt évben 400, azon túl 200 koronával emelkedik 2. A nem állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat általános rendelkezésében kettőt követel az iskoláktól. Az államellenes irányzat kerülésén felül, azt követeli, hogy a hazafias szellem pozitív ápolásá­nak tért nyisson, s hogy az állami nyelv ápolá­sában bizonyos minimális eredményt érjen el. Az állami segély feltételéül megkívánja a javaslat, hogy a magyar nyelv, a számtan, a nemzeti vonatkozású tárgyak a kultuszminiszter által kiadott tanterv s approbált tanköny­vek szerint taníttassanak. A tanítóknak kötelességévé teszi a törv­, hogy a magyar címernek és zászlónak és a magyar történeti emlékeknek kellő tért nyissanak az oktatás során. Ennek ellenértéke gyanánt a törvényjavaslat tisztviselői minősítéssel látja el a nem állami tanítókat is. A javaslat igyekszik megközelíteni az állami tanítók fizetésrendezésének színvonalát Az alapfizetés az I. fokozaton 1200, a II. fokozaton 1100, a III. fokozaton 1000 korona lesz. Az 1893: XXVI­I.-c. 2. §-a a tanítók ötödéves korpótlékát 50 frtban állapította meg, amely öt ízben vált esedékessé. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat összesen hat (négy kétszáz, két egyszáz koronás) korpótlékot állapít meg. Ezzel a tanító 30 évi szolgálat után az I. fizetési csoportban 2200 korona, a II. csoportban 2100 korona és a III. csoportban 2000 korona végjavadalmazást fog élvezni. A négy kétszáz és a két egyszáz koronás korpótlék beosztása tekinteté­ben a javaslat az előbb tervbe vett 3-ik és 4-ik 100—100 korona korpótlék helyett a 2-ik és 3-ik kor­pótlékot kívánja megállapítani. Ezen eltérés mit sem változtat az eredeti terv azon végeredményén, hogy a tanító 40 évi szolgálat után 2000, 2100, illetőleg 2200 korona nyugdíjba számítható minimális illetményt fog élvezni. A­ tanítói fizetésekről szóló törvényjavaslatokról. 1. Az állami tanítók fizetéséről sem az 1868. évi XXXVIII. tc., sem az 1893. évi XXVI nem rendelkezik. Csupán a pótlékról szóló 1904. évi I. tc. tartalmaz némi rendelkezést. A benyújtott törvényjavaslat vezérgondolata az, hogy az állami tanítóknál megszünteti a különböző címeken nyert javadalmazást, úgy hogy minden állami tanító fizetés természetével bíró egységes és öt évről öt évre, egészen a 30 ik szolgálati évig bezárólag emelkedő javadalmazást fog élvezni. Az összes állami tanítók alapfizetés tekintetében három csoportba oszlanak. Az I. fizetési csoportba 1200 kor. alapfizetéssel tartoznak azok az állami tanítók, akik az I. és II. polgári lakbérosztályba sorozott községekben vannak alkalmazva; a II. fizetési csoportba 1100 korona alap­fizetéssel tartoznak azok a tanítók, akik a harmadik lakbérosztályba és végre a III. fizetési csoportba 1000 korona alapfizetéssel azok a tanítók, akik a negyedik lakbérosztályba sorozott és lakbérosztályba egyáltalán nem sorozott községekben vannak alkalmazva. Öt évi szolgálat után az állami tanitók fizetése 400 koronával, tíz év után s azontúl minden 5 évben egész a 30-ik szolgálati év betöltéséig 200—200 koronával emelkedik a fizetés, úgy hogy 30 évi szolgálat után az I fizetési csoportba osztott állami tanító 2600, a II. csoportban levő 2500, a III. csoportban levő 2400 korona végfizetést ér el. Az 1907. évi költségvetésbe már 8.749.358 korona van felvéve állami tanítók javadalmazására, ehhez a jelen évre rendkívüli többlet címén 705.879 korona van felvéve. A gazdasági szaktanítók és tanítónők fizetés­rendezéséről a kormány olyképen gondoskodik, hogy az állami költségvetésben a gazdasági ismétlő iskolák szakoktatói 1400, a tanítónők pedig 1200 korona alap­­ ú munkára való nevelés kérdéséről. Az iskola csak akkor végez öntudatos, hasznos és célra­vezető munkát, ha megfejti azokat a felada­tokat, amelyeket az élet és annak követelményei állí­tanak elénk. Realizálni az iskola munkáját minden józanul gondolkozó, a tanügy iránt érdeklődő egyén igyekszik, erre törekszik maga a tanterv is. Ha azonban mégis vannak olyan kérdések, melyek még mindig nincsenek kellően megoldva, nem lehet azon csodálkoznunk, mert az élet igen sok esetben olyan követelményekkel áll elő, melyet az iskolának sok egyéb és igen fontos feladatai mellett egymagára meg­oldania alig lehet. Ilyen megoldatlan kérdés a munkára nevelés kérdése. Az iskola ebben a kérdésben tagadhatatlanul sokat tehet, de sikertelen lesz munkája mindaddig, míg segítő­társul e fontos kérdésben nem szegődik mellé a szülői ház, a család. Véleményem szerint a gyermekek munkára való nevelésének a gyermekszobából kell kiindulnia. Enge­delmességre, szófogadásra, rendre, tisztaságra, már kicsiny korukban reá kell szoktassuk a szülői házban, úgy a fiú, mint a leány gyermekeket; természetesen ez csak akkor történhetik meg, ha mindezen tulajdon­ságokkal a gyermek környezete is meg van áldva, ha azokat nem csak a gyermektől követeljük meg kellő szigorral, de mi magunk, felnőttek is azokat követjük. A példa hat. Olyan lesz a gyermek, a­milyen példát lát maga előtt. Ne csak parancsokat osztogassunk bizonyos dolgok betartására, de mi magyunk járjunk jó példával elől s akkor nem kell parancs. A­ki az iskolai életet figyelemmel kiséri, s azokból következtetni tud, meglátja és megtalálja azon hibák

Next