Család és Iskola, 1909 (35. évfolyam, 8-19. szám)

1909-04-15 / 8. szám

_____________­­■ t-l.l­ RÉV 9I I XXXV. évfolyam. 8. szám. Kolozsvár, 1909. április 15. RÉV 2010 . CSALÁD És ISKOLA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKOZLONY AZ ERDÉLYRÉSZI TANÍTÓEGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. KIADJA ♦ FELELŐS SZERKESZTŐ Il KOL­OZSIMEGYEI TANl­TÓTESTÜL­ET. t SÓL­YOM JÁNOS. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG (BELMUNKATÁRSAK) : Dr. CSERNÁTONI GYULA, ELEK GYULA, GERIENCSÉR ISTVÁN (1. szerk.), Dr. IMRE SÁNDOR , KOZMA FERENCZ, Dr. MÁRKI SÁNDOR, PALLÓS ALBERT, RÉPAY DÁNIEL és TARCSAFALVI ALBERT. Meg­jelenik — július és augusztus kivételével — hónaponként kétszer, legalább egy iv t­erj­ed­elemben. — Előfizetési ára egész évre 6 korona, félévre 3 korona. — Pályázati s egyéb hirdetések ára petit-soronként 10 fillér. — A kéziratokat nem adjuk vissza. E lap tartalmát illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetések és felszó­lalások a szerkesztőhöz, illetőleg a lap kiadóhivatalába (Zsidótemplom utca 2. szám alá) küldendők. Ifjúsági irodalmunk:* Egy nemzet ifjúsági irodalma a közművelődés emel­kedésének hathatós előmozdítója. Olyan nevelési eszköz, amely jól felhasználva az ifjú nemzedék jövőjére áldásos hatással lehet. Nagy fontosságát a világ minden művelt állama kellőképen méltányolja és a legbuzgóbb áldozat­­készséggel igyekszik ezen tényezőt a társadalom maga­sabb céljaira gyümölcsöztetni. Nálunk azonban ez a kiváló nevelési eszköz sokáig nem részesült kellő figyelemben. Ifjúsági irodalmunk mezeje hosszú ideig gazdátlan jószág volt. Míg külföldön a legszebben virágzott, addig nekünk egy-két szerényen elrejtőző termék mellett kóróval, bojtorjánnal kellett be­érnünk. .Mert sokáig a külföldi irodalmaknak rosszul fordított termékein élősködtünk. Élelmes könyvkereskedők és vállalkozók a külföldön kapósabb ifjúsági olvasmá­nyokat adták ki. Csekély tiszteletdíjért szegényebb egye­temi hallgatókkal fordíttatták. Természetes, hogy csak gépiesen dolgoztak és k­apszámosmunkát végeztek. Meg­történt, hogy ugyanazon könyv különböző fejezeteit más és más ember fordította. Ezért találkozunk úgy a Hoff­mann Ferenc, mint a Schmidt Kristóf-féle munkák for­dításaiban lap-lap után magyartalan, ízléstelen kifejezé­sekkel. A fordításnak és átdolgozásnak meg­van a maga létjoga, mert közkinc­csé teszi, amit más nemzet szelleme alkotott. De minden nemzetnek megvan a maga szelleme. Nekünk, magyaroknak, a magyar nemzeti szellemet kell először ápolni, hogy ez fészkelje be magát a gyermek szívébe, ettől ittasodjék meg a lelke. Tősgyökeres, kris­tálytiszta magyar nyelven szívja magába azokat a fo­gyatékosságaiban is kedves tulajdonságokat, amelyekről ránk ismer a világ, hogy magyarok vagyunk. Ezeket a tulajdonságokat fordításokból nem lehet elsajátítani. Ne is zavarjuk hát a magyar ifjú lelkének nemzeti irányban való kibontakozását idegenből hozott eszmékkel. Elsősorban ismerje meg népünk szellemi kincseit. Ha ezen a szellemen táplálkozva megerősödött, akkor már bátran adhatunk kezébe idegen szellemű könyvet is; ne féltsük, nem lesz belőle világpolgár, ha­nem szívvel-lélekkel magyar. Kezdjük hát az olvastatást a mi népünk jellemvonásait feltüntető könyvekkel. Sajnosan tapasztaljuk, hogy igen sokan kikerülnek a középiskolákból és a legnagyobb közömbösséggel vi­seltetnek mese- és népdalgyüjteményeink iránt. Jóformán azt sem­ tudjuk, hogy minő célra szolgálnak ezek a sok fáradsággal egybeállított munkák. Más országokban job­ban megbecsülik a nemzeti szellem megnyilatkozását. Mi, tanárok, érezzük legjobban az idegenből vett olvasmányok táros hatását. Azok miatt kell annyit csi­­szolgatnunk a stílus botlásait. Pedig milyen egyszerűen ki lehetne ezeket a hibákat kerülni. Ott vannak például Benedek Elek Magyar mese- és mondavilág­án­ak kötetei, mennyi eredeti, zamatos magyar kifejezést tanulhat azok­ból az olvasó. Itt csak a gyermeki lélek lehet irányadó, mely olyan, mint a méhecske, minden virágkehelyből gyűjt egy kis virágport, de olyan, mint a viasz, minden benyomás iránt fogékony. Miért kelljen hát neki előbb az angolból fordított indiánus mesék hőseinek makogását hallania, miért is­merje meg előbb az őserdők lakosait és csak azután a mi agyafúrt székelyeinket és eredeti palócainkat. Itt le­gyünk soviniszták! Öntsük először a magyar szellemet, a magyar faj szeretetét a tanulók lelkébe! Ebből azonban nem az következik, hogy idegen nemzetek történetéről ne olvasson az ifjúság. Mert a hazaszeretet példái, bármely népnél fordulnak is elő, nem arra valók, hogy mi is az ő hazájukért lelkesedjünk, hanem hogy a hős példákon lelkesedve, mi is hasonló érzelemre gyuladjunk saját hazánk iránt. Erre a célra az orosz Skobeleff hőstette épúgy alkalmas, mint Leo­nidas, Regulus vagy Zrínyi hősies önfeláldozása. Époly kevéssé baj, ha a magyar gyermek megismeri a sváb paraszt jellemét, sőt kell is, hogy megismerje, még­pedig nemcsak azét, hanem minden népét. Baj csak az voln­­, ha nem ismertetnénk meg előbb a magyar földdel, a magyar fajjal. A vázolt szomorú állapot nem a jelenre, hanem a közel­múltra vonatkozik. Ifjúsági irodalmunk az utolsó két évtized alatt örvendetesen fellendült. Igen tekintélyes azon írók száma, akik dícséretreméltó munkásságot fej­tettek ki ezen a téren. Különösen a hazafias irányú mű­vekben egy pár remek alkotással ajándékozták meg a magyar ifjúságot. Az örvendetes haladást tagadni nem lehet. Hála Istennek, elmúltak azok az idők, amidőn csakugyan nem adhattunk más ifjúsági munkát tanítvá­nyaink kezébe, mint a Hoffmann- és Schmidt-féle iratokat. Nem is panaszkodunk tovább, jelenleg nincs már annyira elárasztva ifjúsági irodalmunk idegen elemekkel, mint eddig volt. Az idegen szellemi termékek behatolásának * Fölolvasás az orsz. középisk. tanáregyesület kolozsvári körének 1909. márc. 27-iki gyűlésén. <TS' z Á (i 'ű'tx I* PEDAGÓGIAI * ■ s £ f»nntár fa

Next