Család és Iskola, 1909 (35. évfolyam, 8-19. szám)
1909-04-15 / 8. szám
_____________■ t-l.l RÉV 9I I XXXV. évfolyam. 8. szám. Kolozsvár, 1909. április 15. RÉV 2010 . CSALÁD És ISKOLA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKOZLONY AZ ERDÉLYRÉSZI TANÍTÓEGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. KIADJA ♦ FELELŐS SZERKESZTŐ Il KOLOZSIMEGYEI TANlTÓTESTÜLET. t SÓLYOM JÁNOS. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG (BELMUNKATÁRSAK) : Dr. CSERNÁTONI GYULA, ELEK GYULA, GERIENCSÉR ISTVÁN (1. szerk.), Dr. IMRE SÁNDOR , KOZMA FERENCZ, Dr. MÁRKI SÁNDOR, PALLÓS ALBERT, RÉPAY DÁNIEL és TARCSAFALVI ALBERT. Megjelenik — július és augusztus kivételével — hónaponként kétszer, legalább egy iv terjedelemben. — Előfizetési ára egész évre 6 korona, félévre 3 korona. — Pályázati s egyéb hirdetések ára petit-soronként 10 fillér. — A kéziratokat nem adjuk vissza. E lap tartalmát illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz, illetőleg a lap kiadóhivatalába (Zsidótemplom utca 2. szám alá) küldendők. Ifjúsági irodalmunk:* Egy nemzet ifjúsági irodalma a közművelődés emelkedésének hathatós előmozdítója. Olyan nevelési eszköz, amely jól felhasználva az ifjú nemzedék jövőjére áldásos hatással lehet. Nagy fontosságát a világ minden művelt állama kellőképen méltányolja és a legbuzgóbb áldozatkészséggel igyekszik ezen tényezőt a társadalom magasabb céljaira gyümölcsöztetni. Nálunk azonban ez a kiváló nevelési eszköz sokáig nem részesült kellő figyelemben. Ifjúsági irodalmunk mezeje hosszú ideig gazdátlan jószág volt. Míg külföldön a legszebben virágzott, addig nekünk egy-két szerényen elrejtőző termék mellett kóróval, bojtorjánnal kellett beérnünk. .Mert sokáig a külföldi irodalmaknak rosszul fordított termékein élősködtünk. Élelmes könyvkereskedők és vállalkozók a külföldön kapósabb ifjúsági olvasmányokat adták ki. Csekély tiszteletdíjért szegényebb egyetemi hallgatókkal fordíttatták. Természetes, hogy csak gépiesen dolgoztak és kapszámosmunkát végeztek. Megtörtént, hogy ugyanazon könyv különböző fejezeteit más és más ember fordította. Ezért találkozunk úgy a Hoffmann Ferenc, mint a Schmidt Kristóf-féle munkák fordításaiban lap-lap után magyartalan, ízléstelen kifejezésekkel. A fordításnak és átdolgozásnak megvan a maga létjoga, mert közkinccsé teszi, amit más nemzet szelleme alkotott. De minden nemzetnek megvan a maga szelleme. Nekünk, magyaroknak, a magyar nemzeti szellemet kell először ápolni, hogy ez fészkelje be magát a gyermek szívébe, ettől ittasodjék meg a lelke. Tősgyökeres, kristálytiszta magyar nyelven szívja magába azokat a fogyatékosságaiban is kedves tulajdonságokat, amelyekről ránk ismer a világ, hogy magyarok vagyunk. Ezeket a tulajdonságokat fordításokból nem lehet elsajátítani. Ne is zavarjuk hát a magyar ifjú lelkének nemzeti irányban való kibontakozását idegenből hozott eszmékkel. Elsősorban ismerje meg népünk szellemi kincseit. Ha ezen a szellemen táplálkozva megerősödött, akkor már bátran adhatunk kezébe idegen szellemű könyvet is; ne féltsük, nem lesz belőle világpolgár, hanem szívvel-lélekkel magyar. Kezdjük hát az olvastatást a mi népünk jellemvonásait feltüntető könyvekkel. Sajnosan tapasztaljuk, hogy igen sokan kikerülnek a középiskolákból és a legnagyobb közömbösséggel viseltetnek mese- és népdalgyüjteményeink iránt. Jóformán azt sem tudjuk, hogy minő célra szolgálnak ezek a sok fáradsággal egybeállított munkák. Más országokban jobban megbecsülik a nemzeti szellem megnyilatkozását. Mi, tanárok, érezzük legjobban az idegenből vett olvasmányok táros hatását. Azok miatt kell annyit csiszolgatnunk a stílus botlásait. Pedig milyen egyszerűen ki lehetne ezeket a hibákat kerülni. Ott vannak például Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágának kötetei, mennyi eredeti, zamatos magyar kifejezést tanulhat azokból az olvasó. Itt csak a gyermeki lélek lehet irányadó, mely olyan, mint a méhecske, minden virágkehelyből gyűjt egy kis virágport, de olyan, mint a viasz, minden benyomás iránt fogékony. Miért kelljen hát neki előbb az angolból fordított indiánus mesék hőseinek makogását hallania, miért ismerje meg előbb az őserdők lakosait és csak azután a mi agyafúrt székelyeinket és eredeti palócainkat. Itt legyünk soviniszták! Öntsük először a magyar szellemet, a magyar faj szeretetét a tanulók lelkébe! Ebből azonban nem az következik, hogy idegen nemzetek történetéről ne olvasson az ifjúság. Mert a hazaszeretet példái, bármely népnél fordulnak is elő, nem arra valók, hogy mi is az ő hazájukért lelkesedjünk, hanem hogy a hős példákon lelkesedve, mi is hasonló érzelemre gyuladjunk saját hazánk iránt. Erre a célra az orosz Skobeleff hőstette épúgy alkalmas, mint Leonidas, Regulus vagy Zrínyi hősies önfeláldozása. Époly kevéssé baj, ha a magyar gyermek megismeri a sváb paraszt jellemét, sőt kell is, hogy megismerje, mégpedig nemcsak azét, hanem minden népét. Baj csak az voln, ha nem ismertetnénk meg előbb a magyar földdel, a magyar fajjal. A vázolt szomorú állapot nem a jelenre, hanem a közelmúltra vonatkozik. Ifjúsági irodalmunk az utolsó két évtized alatt örvendetesen fellendült. Igen tekintélyes azon írók száma, akik dícséretreméltó munkásságot fejtettek ki ezen a téren. Különösen a hazafias irányú művekben egy pár remek alkotással ajándékozták meg a magyar ifjúságot. Az örvendetes haladást tagadni nem lehet. Hála Istennek, elmúltak azok az idők, amidőn csakugyan nem adhattunk más ifjúsági munkát tanítványaink kezébe, mint a Hoffmann- és Schmidt-féle iratokat. Nem is panaszkodunk tovább, jelenleg nincs már annyira elárasztva ifjúsági irodalmunk idegen elemekkel, mint eddig volt. Az idegen szellemi termékek behatolásának * Fölolvasás az orsz. középisk. tanáregyesület kolozsvári körének 1909. márc. 27-iki gyűlésén. <TS' z Á (i 'ű'tx I* PEDAGÓGIAI * ■ s £ f»nntár fa