Család és Iskola, 1910 (36. évfolyam, 9. szám)
1910-05-01 / 9. szám
.oon, REV 2010 XXXVI. évfolyam. 9. szám. Kolozsvár, 1910. május 1. CSALÁD És ISKOLA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY AZ ERDÉLYRÉSZI TANÍTÓEGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA.. KIADJA A KOLOZSMEGYEI TANÍTÓI ESTÜKET. & FELELŐS SZERKESZTŐ SÓLYOM JÁNOS. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG BELMUNKATÁRSAKI : Dr. CSERNÁTONI GYULA, ELEK GYULA, Dr. GERENCSÉR ISTVÁN (1. szerk.), HANTOS GYULA, Dr. IMRE SÁNDOR, KOZMA FERENCZ, Dr. MÁRKI SÁNDOR, PALLÓS ALBERT, RÉPAY DÁNIEL és TARCSAFALVI ALBERT. Megjelenik — július és augusztus kivételével — hónaponként kétszer, legalább egy iv terjedelemben. — Előfizetési ára egész évre 6 korona, félévre 3 korona. — Pályázati s egyéb hirdetések ára petit-soronként 10 fillér. — A kéziratokat nem adjuk vissza. A lap tartalmát illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz, illetőleg a lap kiadóhivatalába (Zsidótemplom utca 2. szám alá) küldendők. Népiskola — néphivatal. Az a tanító, aki állását nem hivatalnak, de hivatásnak tekinti, élénk tudatában van annak, hogy neki tevékenynek, jól látónak, a helyzetet helyesen megítélőnek kell lennie s ezekre a kötelező órákon kívül igen sok időt kell fordítnia, ha a néptanító elnevezésre érdemesíteni akarja magát. Néptanító ! Milyen megtisztelő, több, felemelő elnevezés ! És mi minden van ebben a szépen és bölcsen hangzó szóban kifejezve. Sajnos, ma már bizonyos restelkedéssel használjuk e szót, vagy talán nem is használjuk már, felcseréltük a „nép“-et az állami, r. kath., ref. stb. jelzőkkel, sőt nem egyszer tanító helyett is megelégszünk a tan. rövidítéssel. Hogy miért?.... Ne kutassuk! Azt hiszem, azok előtt a bölcs emberek előtt, kik állásunkat néptanítónak s az iskolát népiskolának nevezték, nemcsak az lebegett, hogy csupán a nép gyermekeivel foglalkozzanak, mindenesetre ez az első feladat, de szemük előtt lebegett ugyanakkor az is, hogy magát a népet sem hagyják figyelmen kívül. És— hála Istennek — ez így is valósult meg ! Hiszen, nem képzelek egy jól szervezett iskolát, nem képzelek el egy lelkes, hivatásos tanítót, ki működése köréből magát a népet kifeledné, kihagyná. Hiszen ilyen irányban dolgozik az egyes iskolákkal kapcsolatosan szervezett „Ifjúsági egyesület“ is. Ezt a midőn készséggel beismerem, ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy a népiskolának s a néptanítónak a néppel való foglalkozása nincs rendezve, helyesebben nincs meg az útmutatás arra, hogyan, mikor és miben foglalkozzék a tanító a néppel, hogy annak maradandó, kiható, áldásos eredménye legyen. Gondolataimat e tekintetben elmondom, hátha lesz valamelyes eredménye. Nagyobb városokban — így Kolozsvárt is — megalakultak már az úgynevezett néphivatalok. Ezek hivatva vannak tájékozást és útbaigazítást adni a szegény embernek ügyes-bajos dolgaiban, anélkül, hogy csak egy fillérbe is kerülne. Mennyire szép, mennyire üdvös feladatot, old meg ezzel a „néphivatal“. Valahányszor olyan helyen haladok el, melynek ajtajára a néphivatalt jelző táblát kifüggesztve látom, mindig eszembe jut s kérdem magamtól, miért nincs e tábla éppen az iskolákra is kifüggesztve, mikor a néphivatalnak első sorban a népiskolában van a helye ? A népiskola az, hova a szülő legkönnyebben elmehet; a népiskola az, melynek kapuja reggeltől estig nyitva áll s a népiskola az, mely hivatva van a nép baját, búját meglátni s azon tanáccsal a maga idején segíteni. A népnek a szegénységét, nyomorát igen sok esetben éppen a tudatlanság okozza. Piócák, melyek a szegény nép tudatlanságából táplálkoznak, nagy számban vannak. Ezektől meg kell szabadítani a föld népét. Úgy képzelem, hogy egy héten, a szükséghez képest, megállapított órában állana rendelkezésére a tanító — s hiszem, megnyerhető lenne erre a pap, jegyző, orvos — a népnek s tájékozást, útbaigazítást adna a tanácsért oda folyamodó szegény embernek ingyen, díjtalanul. Mennyi bajtól, nyomortól óvnánk meg ezáltal a népet, íme az ököritói tragédia. És mennyi áldás szállana az iskolára, a tanító ilyen irányú munkájára. A népiskola és néphivatal, egymást kiegészítő működésével, áldást árasztana maga körül, melyből haszna lenne az egyénnek, a közönségnek, a hazának. Beszélgessünk erről, itt és ott. S ha kialakult formába tudjuk önteni, valósítsuk meg." Munkánk nem lesz hiába való! (Kolozsvár.) Elek Gyula. 0096 "ORSZÁG " Az akarat és figyelem viszonya. (Folyt, és vége.) A modern psychologia nem tehetségnek, hanem folyamatnak tekinti a figyelmet. Megindítja a folyamatot egy képzet, melyet a szerencsés körülmények, a hangulat, vagy külső impressio előre juttatott. Ez a képzet az associáció törvényénél fogva belehajszolja a tudatba a másik képzetet, amellyel erősen össze van kapcsolva, így kerül a tudatba a harmadik, negyedik és az egész sor képzet. Hasonlít ez a folyamat a halász munkájához, mikor halászás után a szárazra vonja a hálót. Beleakasztja az ujját a háló egyik szemébe, ezután megindul a szomszédos hálószem, majd az utána következő, majd egy egész sor. Rosszul fognók fel azonban tudatunkat, ha azt gondolnék, hogy abban egyidőben egyszerre csak egyetlen egy folyamat mehet végbe, csak egyetlen képzetsor pereghet le. Míg én itt igen tisztelt kartársaimnak egyszerű okoskodásaimat olvasom föl és figyelek a gondolatok egymásutánjára, azalatt egyúttal ezzel a felolvasással párhuzamosan magammal is foglalkozom és intézem a saját dolgaimat. Rágondolok pld., hogy milyen jó lesz gyűlés után rágyújtani, tervezek egy kis sétát a főtéren, hazagondolok, otthoni szolgaimra, azok elvégzésére stb. De sőt, ha nagyon megfigyeljük önmagunkat, még e parallel folyamaton melyet a psychologia alsó 4