Schneider Miklós: Nemes családok története - 1. kötet (Székesfehérvár, 1937)
Előszó
Előszó, Nagy Iván és Kempelen Béla munkái ma már fogalmakká váltak. A családtörténelemmel foglalkozók számára mindkét munka nélkülözhetetlen ugyan, de ma már nem elégíti ki teljesen az igényeket. Az az óriási anyag, melyet a két mű felölel nem tette lehetővé azt, hogy egyes családok története behatóan kimunkáltassék. Ily beható ismertetés teszi szükségessé a „Nemes Családok Története" címen most meginduló munkát. Természetes, hogy az összes magyar nemesi családok történetének részletes földolgozása meghaladja egyes ember munkabírását, teljesítőképességének határait ami megindokolja azt, hogy a szerkesztő kénytelen többek munkáját igénybe venni. A körülmények szabta lehetőségek miatt a meginduló mű belső beosztása sem egyezik meg Nagy és Kempelen könyveinek belső beosztásával. A betűrendben való tárgyalás nem alkalmazható és ezen hiányosságon a szerkesztő minden kötethez csatolandó névmutatóval kiván segíteni. Célja a jelen munkának az egyes nemes családok történetét és nem csak puszta leszármazási adatait nyújtani. A háború utáni idők gondolatvilágában a mindennapi élet megélhetési gondjai és a különböző modern eszmeáramlatok mindjobban a jelen és a jövőre állítják be az emberiséget, míg a múlttal s annak nemes hagyományaival való törődésnek mindkevesebb idős hely jut. Pedig csak az az új építmény bír a jövő viharaival eredményesen megküzdeni, amelyet állandó erős alapokra raknak. Eszmeáramlatok is csak akkor kecsegtetnek állandósággal, ha a hagyományok által megszentelt és vérünkbe beitatott eszményeken épülnek föl. A nemes hagyományok emberektől származnak s ha azokat ápolni akarjuk, akkor ápolnunk kell az emberek egyéni történelmét is, e célra pedig semmi sem alkalmasabb mint az egyes családok részlettörténetébe való elmélyedés.