Nagy Imre: A Pécz nemzetség örökösödési pere 1425-1433. (Budapest, 1892.)
A Pécz nemzetség örökösödési pere 1425-1433.
A PÉCZ NEMZETSÉG ÖRÖKÖSÖDÉSI PERE, 5 s egyöntetűen vitetett keresztül, úgy, hogy ha ez ítéletet, mely az egész peres eljárást magában foglalja, szemügyre veszszük, mostani még mindig vaskos pereinket megszégyenítve látjuk. A birtok- és örökösödési perekben régente az ország főbb biráinak itélő mesterei és a kir. jegyzők írásba foglalván a panaszos fölperesek keresetét, ennek közlésével, a király vagy a felsőbb bírák nevében, megkerestettek az illető hiteles helyek, hogy az alpereseket idézzék meg.1) A határnapon, a felek előadását megelőzőleg, a fölperesek keresetének tartalma újabban ismét írásba foglaltatott; régente a bíróság előtt alperesek nem tartoztak mindjárt érdemben is védekezni, hanem különféle alaki kifogásokkal élhettek, bizonyítékaik fölmutatására újabb határnapot kérhettek, de igen sokszor megtörtént az is, hogy az alperes az első idézésre nem jelent meg, azonban meg nem jelenése miatt a marasztaló ítélet mindjárt nem következett be, mert a szokás az volt, hogy alperesek másodízben is megidéztettek, sőt ha ekkor sem jelentek meg, egy harmadik határnap is tűzetett ki s ha ez sem vezetett sikerre, csak ezután következett az úgynevezett proclamálás útján való negyedik idézés (trinaforensis proclamatio). Ez úgy történt, hogy a bíróság az illető káptalant vagy conventet megkereste, hogy a kijelölt királyi emberrel küldje ki saját emberét abba a vármegyébe, hol az alperes lakott, a kiküldöttek ezután a helyszínen megjelenvén, három főhelyen, hol vásárok tartottak, a piaczon nyilvános kikiáltás útján az alperest megidézték, s ha az alperes ismét nem jelent meg, csak ekkor következett be a makacssági ítélet; ha azonban az alperes *) *) Ily hiteles helyek voltak a XV-ik században a Dunán túl a pécsi káptalan Baranya, Tolna és Somogy vármegyékre, a győri káptalan Győr, Komárom, Sopron és Mosony vármegyékre, ez utóbbi vármegyére a pozsonyi káptalan is; a veszprémi káptalan Veszprém és Zala vármegyékre és a vasvári káptalan Vas, Zala és Sopron vármegyékre. A conventek közül a csornai, kapornaki, pannonhalmi, pécsváradi, somogyvári, szegzárdi és zalavári conventek, valamint az esztergomi és fehérvári keresztesek conventjei, mindezek legtöbbnyire azon vármegyékre, hol székhelyeik voltak, szolgáltak hiteles helyül. Kivételt tettek az esztergomi és kiválóan a fehérvári káptalanok, melyek hatásköre nem csak Esztergom, illetve Fehér vármegyékre, hanem, főkép a nevezetesebb végrehajtási eseteknél, az egész Dunántúlra kiterjedt.