Szilágyi Sándor: A Rákóczi család a XVII-ik században s a XVIII-ik elején (Pest, 1861.)
5 békekötés ez állapotot szentesité s az Szapolyainak 1540-ban bekövetkezett halála után is fenten tartva, midőn a gyermek János Zsigmond gyámjai keleti Magyarország függetlenségét fen tudták tartani. Izabella királyné az események folyama alatt birodalma súlypontját Erdélybe tette át s halála után a rendek eszélyessége kieszközlé, hogy a Báthori családdal a fejedelmi székbe egy kitűnő nemzetség ültettetvén, az ország függetlensége továbbra is megmaradjon. A magyar nemzetnek megtámadott jogaiért s szabadságáért nem egyszer kellett küzdtérre lépni. Lerombolni ősi alkotmányát, melyet a nemzetiség palládiumának tekintettek, e volt a bécsi és prágai udvar czélja; megvédeni azt e támadások ellen, ez volt az erdélyi fejedelmek feladata. Azok néha engedtek a körülményeknek, ezek olykor hűtlenek lettek feladatukhoz, de Erdély és a kapcsolt részek soha sem. A XVI-ik század végén Erdély erős megpróbáltatásoknak jön kitéve; a fejdelem Báthori Zsigmond udvarában, Rudolf nagy befolyást nyert s e befolyás kieszközlé, hogy Erdélyről a prágai udvar javára fejedelme lemondott. Véres tusa kezdődött, melyben az ínség és nyomorúság pohara fenékig ürittetett, a sanyargatás és kegyetlenkedés egyetlen eszköze sem jön próbálatlan hagyva; azon időben, midőn Zsigmond háromszor mondva le a trónról s háromszor foglalva azt vissza a prágai