Dr. Vajda Emil: A Vargyasi Daniel család közpályán és a magánéletben (Budapest, 1894.)
ELŐSZÓ: Eégi dal, Eégi dal, Eégi dicsőségről. IErdély egyik délkeleti, félreeső, vadregényes, szép i zugában, szeszélyes fonatú, festőileg ide-oda görbülő hegylánczon belül, sokszázados őserdők árnyékában, apró, de tiszta székely házikók közül magasra kiemelkedik egy díszes úri lak. Valóságos aranyosait egy aprószemű, de igazgyöngysor végén! Ősi kastélynak czímeznék mindenütt innen a Királyhágón. A székely szótár szerény rátartisága csak udvarháznál, mondja. Van benne mindkettőből. Ódon falai az egyik szárnyon; igénytelen, födött lépcsőzete; széles övezetű, szellős és tágas oszlopos tornácza s az egész épület zöme; régi szabású udvarház, amin túl a Királyhágón k épességgel nem ritkaság s meghatóan emlékeztet erkölcseikben és építkezéseikben egyaránt egyszerű, de szolid múlt időkre és emberekre. A francziás tetőzet, a palotaszerű másik szárny, a modern melléképületek, és egy, czifra lugasokkal tarifázott nagy kert ellenben, gondosan ápolt virágágyaival