Dr. Vajda Emil: A Vargyasi Daniel család közpályán és a magánéletben (Budapest, 1894.)

ELŐSZÓ: Eégi dal, Eégi dal, Eégi dicsőségről. I­­E­rdély egyik délkeleti, félreeső, vadregényes, szép i­ zugában, szeszélyes fonatú, festőileg ide-oda gör­bülő h­egylánczon belül, sokszázados őserdők árnyéká­ban, apró, de tiszta székely házikók közül magasra ki­emelkedik egy díszes úri lak. Valóságos aranyosait egy aprószemű, de igaz­gyöngysor végén! Ősi kastélynak czímeznék mindenütt innen a Király­hágón. A székely szótár szerény rátartisága csak udvarház­nál, mondja. Van benne mindkettőből. Ódon falai az egyik szárnyon; igénytelen, födött lépcsőzete; széles övezetű, szellős és tágas oszlopos tor­­nácza s az egész épület zöme; régi szabású udvarház, amin­ túl a Királyhágón k épességgel nem ritkaság s meghatóan emlékeztet erkölcseikben és építkezéseikben egyaránt egyszerű, de szolid múlt időkre és emberekre. A francziás tetőzet, a palotaszerű másik szárny, a modern melléképületek, és­ egy, czifra lugasokkal tarifá­zott nagy kert ellenben, gondosan ápolt virágágyaival

Next