Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. II. Kötet. Általános rész (1881)
Egyházi ügyek. 1. Római kallidákus. Hogy Beregvármegye egyházi tekintetben a XI. század elején, szent István király idejében, melyik püspökséghez tartozott légyen, biztos adatok hiányában kétségtelenül meghatározni nem lehet. Pázmán Péter és Szentiváni Márton előadása szerint, az egri egyházmegye a következő tiz, u. m. a székesegyházi, zempléni, beregi, pankotai, tarczalői, abaujvári, patai, szabolcsi, hevesi és ungvári főesperesi kerületből állott, melyek a következő kilenc vármegyét, u. m. Borsod, Zemplén, Bereg, Zaránd, Sáros, Abauj, Szabolcs, Heves és Ungot foglalták magukban. Fessier is ily értelemben ír történeti művében, valamint Szerdahelyi, Pray és Fejér György a kilencz vármegyéhez még Máramarost is csatolja; ezt látszólag támogatja Smitt is. Desericzi még tovább megy és 13 vármegyéből állónak mondja I. István király idejében az egri püspöki megyét, az előbbiekhez még Szatmár, Torna és Ugocsát is hozzáadván. Balássy Ferenc, az egri egyházmegye alakulásáról, 1865-ben irt értekezésében minden kikutatható adatot felhasznál e kérdés megoldására, azonban bizonyost ő sem állapit meg ; sőt szerinte, minthogy előbbi alapító levelek hiányában, egyedül a későbbi korról szóló okmányokat, nevezetesen IV. Bélának 1261-ben és V. Istvánnak 1271-ben kelt adományleveleit, a királyoknak a püspökök között a megye határai iránt támadt és folytatott perek érdemében