Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. III. Kötet. Különös rész (1881)
Bevezetés
Bevezetés a tl-ik részhez. Mielőtt munkám második részéhez kezdenék, mely a vármegye jelenleg fennálló s hajdan létezett, de nagyobbára már régen nyomtalanul eltűnt helységeinek tüzetes és részletes ismertetését tárgyalandja, szükségesnek tartom mindenekelőtt valamennyi város és helységnek az Aquilea melletti Adriai tenger színe feletti fekvését, mint a helyrajznak egyik lényeges kellékét, a legújabb méretek szerint elősorolni, annál inkább, mert kétségtelen, hogy a talaj különböző magaslata a rajta lakozó emberek egészségére, kedélyére, vérmérsékletére, lelkületére, életmódjára, szokásaira s főleg gazdasági viszonyaira nagy befolyással van. Bizonyos, hogy más érzülettel van eltelve az, kinek szeme folyvást a siklák végtelen távolában tévedez s ki annak melegebb legét szivja, mint az, ki a hegyek árnyékos lejtőin s szük völgyeiben lakik s annak rideg légáramlatához szokott. Más igényeket táplál a termékeny sikföld gazdája s egészen különbözőt a kevéssel beérő hegyvidéki nép, a nélkül talán, hogy egyik a másiknak helyzetét irigyelné, vagy csak voltaképen ismerné is. Megyénk a helyszín tekintetében valóban sajátlagos jellegű, mert míg annak délnyugati részén elterjedő termékeny síkság, például Hettyén, csak 104 méternyire emelkedik a tenger színe felett, addig az északkeleti szélén Volócz már 500, Perekreszna 599, Nagy-Kosztoka 688, Bukócz 718, Kis-Rosztoka 745 és Uj-Rosztoka 855 méternyire fekszik. E szerint a két ellentétes pont közt a külöbség óriási, t. i. 751 méternyi, s épen ez okból szerfelett érdekes megyénk magaslati viszonyainak részletes kimutatása.