Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Csongrád vármegye II. rész. Megyei városok és községek
javaslatára saját kastélyába helyezték a megyeházat. Újabb viták után 1776-ban újból Szegvárt jelölték ki, mikor 836 forintért megvették a régi kastélyt és székházzá alakították át. A helybeli jobbágyok helyzetét szabályozó 1771. évi úrbéri összeirás szerint 67 jobbágy, 84 zsellér és 45 alzsellér család élt az uradalom igazgatása alatt. A helység határa első osztályú volt, a jobbágyrészek nem voltak nagyobbak 16 6/8 egész teleknél. Az elégedetlen jobbágyok gyakran változtatták lakhelyüket, mert az uradalmi tisztek gyakran csak mogyorófavesszővel tudtak önkényesen igazságot szolgáltatni. Ez volt a fő ok, hogy a XVIII. század második felében szinte évenként változott a lakosság. Az 1784—85. évi népszámlálás adatai szerint Szeghváron 299 ház állott, 354 keresztény család volt a lakossága. 1827-ben 458 házban 3883 lélek lakott a megye székhelyén. 1785. évben II. József császári rendelettel egyesítette Békés, Csanád és Csongrád vármegyéket és az új hármas megye székhelyének Szegvárt jelölte ki. A megyék hiába tiltakoztak. Négy évig tartott ez az új rendszer. A reformkorszak újításai az úrbérváltság, az uradalommal szemben felállított teljesíthetetlen követelések miatt 1846-ig nem fejeződtek be. Végpontot csak a szabadságharc hozott. Népességi viszonyai a XIX. században: 1828-ban 4001, 1852-ben 4508, 1900-ban 7249, 1920-ban 7872 volt az összlakosság. Anyanyelvileg 99%-ban magyarok, kevés tót és orosz élt itt. A község jelenlegi lakosságát gróf Bercsényi Miklós telepítette. Szegvár 1930-ban 7979 lakost számlált, 107-el többet mint 1920-ban. Természetes szaporodása azonban 850 főnyi volt, így tehát 743 lakosa költözött el ezen évtized alatt a községből. Az elköltözöttek leginkább munkáscsaládok , munkaalkalom hiánya miatt hagyták el a községet, vagy más község területéhez tartozó az OFB által kiosztott ingatlanaikon telepedtek le. Az össznépesség közül 7939 lakos magyar, 6 német, 4 tót, 5 oláh, 1 horvát, 1 szerb, 1 bunyevác és 22 egyéb nemzetiségű, felekezeti tekintetben 7622 rk., 14 gkat., 212 ref., 17 ág. ev., 31 gkef., 63 izr. vallási és 20 egyéb. A rk. hívek anyaegyházat alkotnak, amelyet 1739-ben szerveztek a Bold. Szűz születési ünnepének tiszteletére. Az egyház a váci püspökséghez tartozik. A reformátusok Csongrád- Szegvár-Mindszenti társasegyházba tartoznak,mely 1830-ban alakult. Templomuk nincs, csak imaházuk. Közoktatásügyi intézetei: 1 társ. kisdedóvó, 8 áll. elemi mindennapi népiskola (3 belterületi, 5 külterületi), 5 állami általános továbbképző, 1 állami gazdasági továbbképző és 1 társ. önálló gazd. iskola. A kisdedóvót 1 okt. tanerő vezeti, a gondozottak száma 183. A nyolc áll. elemi iskolában 2 fiú-, 4 leány-, 42 vegyes osztályban 17 tanteremben 17 tanerő végzi az oktatást. A tanulók összes száma 1061. Az ált. továbbképző (ismétlő) tanulóinak száma 92, a gazdaságié 206. Az önálló gazdasági szakiskolát 1929-ben szervezték, az egy évvel előbb megszűnt polg. iskola helyébe. Az első évben 31 tanulója volt, 1934—35-ben már 60. Az 1932—33. tanévben megszűnt a közs. tanonciskola is. Kulturális egyesületei: Hóm. Kát. Kör, Polgári Kör, Földművelők Egyesülete, Szegvári 48-as Népkör, Szegvári 48-as Olvasókör, Iparosok és Kereskedők Olvasóköre, Első tanyai Gazdakör. Könyvtára majdnem mindegyik egyesületnek van, helybeli és otthoni olvasásra berendezve. A község alkalmazásában 2 orvos, 3 bába és 1 állatorvos van. 1 magánorvos és 2 magánbába lakik még a községben. Legközelebbi közkórház Szentesen. Helyben van 2 gyógyszertár. Az ivóvizet 11 artézi kút vize szolgáltatja (3 községi, 1 megyei, 4 közös kút), csak a távolabb eső tanyákon használják az ásott kutak vizét. A népességet foglalkozás szerint csoportosítva, közülük 6029 őstermelő, 995 iparos, 141 kereskedő, 65 közs. alk., 204 közszolg. alk. és szabadfoglalkozású, 23 napszámos, 182 nyugdíjas és 152 házi cseléd. Az őstermelők között 1086 személy önálló gazda, akik eltartanak 1876 egyént; segítő családtagjaik száma 609. Mezőgazdasági cseléd 34, mezőgazd. munkás 2103 lakosa. A község területe 14.709 k. hold (az 1935 jan. 1-én Csanytelekhez átcsatolt 86 k. hold leszámításával), mely terület nagyrésze — 8948 h. — 5—50 holdas kisgazdák kezében van. Nagybirtok nincs a határban, legnagyobb birtoktest a község birtoka (536 h.). Az 1 holdon aluli birtoktestek száma 446, összterületek 134 k. hold; az 1—5 holdasoké 737, összterületek 1977 k. hold, 1950—100 holdas birtok 1401 holdat, 5 100—500 holdas pedig 1482 holdat foglal el a területből. Mívelési ágak szerint e terület megoszlik 11.330 hold szántó, 169 hold kert, 267 hold rét, 37 hold szőlő, 1434 hold legelő, 211 hold erdő, 12 hold nádas és 1018 hold földadó alá nem eső terület között. A szántókon egyoldalú búzatermelés folyik, azonkívül sok tengerit és kevesebb árpát is termelnek. Állat- és baromfitenyésztés virágzó, bár megfelelő nagyságú legelő és rét nem áll rendelkezésre. Állatállománya 1935-ben 1343 szarvasmarha, 1652 ló, 5628 sertés és 558 juh. Nagyszámú baromfiállománya jó árak mellett szép mellékjövedelmet biztosít a lakosságnak. A 42.860 db baromfiból 31.464 tyúkféle, 1681 pulyka, 5836 lúd, 1165 kacsa. A tejtermékek értékesítésére 1932- ben tejgyűjtőtelep alakult. A telep évente kb. 65—70 ezer liter tejet vesz át a gazdáktól, melyet lefölöztet és mint tejszint értékesít. Ipara mezőgazdasággal van szoros összefüggésben s ellátja a környék kisebb helyeinek szükségletét is. A 425 főnyi ipari kereső között 145 önálló, 226 segéd vagy munkás és 42 tanonc. Az iparosok a helybeli ipartestület tagjai. Ipari vállalatainak száma 159, ebből 109 segéd nélkül dolgozó kis üzem. 46 vállalat foglalkoztat 1—2 segédet, három 3—6-ot és egy 6—11-et. Iparágak szerint csoportosítva az egyes üzemeket, a 159 vállalat közül 26 cipész, 15 kovács, 14 borbély, 12 asztalos, 11 szabó, 5 ács, 4 hentes, 3 lakatos, 3 kőmíves, 2 órás, 2 molnár, 2 pék, 2 bádogos, 2 takács, 2 kötélgyártó, 1 kéményseprő, 1 cukrász, 1 szíjgyártó, 1 kalapos. Jelentős mellékkeresetet nyújt a lakosságnak a háziiparszerűleg űzött kosárfonás, amelynek irányítására és jövedelmezőbbé tételére a termelők beszerző- és értékesítési szövetkezetet alakítottak. Kereskedelmi forgalmát 24—26 kiskereskedő bonyolítja le. Gazdasági életére legnagyobb fontosságú a gabona-, állat- és baromfikereskedelem, a kis szatócsüzletek csak a helyi és mindennapi szükségletet vannak hivatva ellátni. Hitelintézetia Szegvári Hitelszövetkezet az OKH tagja.