Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Hódmezővásárhely
A Tisza partján állott Körtvélyes és Soltfalva, Kopáncsi és Batida szintén falu volt. Szenterzsébet következett azután a déli részén, majd Kutvölgy táján Urnépe falu, a Kéktó partján Rárós, a szentesi és a szegvári utak között pedig Bere falu. A legnagyobb volt közöttük Csomorkány és Kutas, amelyet Veres és Pereskutasnak is neveztek. Régi krónikák megemlítik, hogy Csomorkány falu volt egyik legmódosabb fészek. Hunyadi Mátyás, a nagy király egyik hős vezérének, Jaksics Márkusnak ajándékozta. Lakóinak száma, illetőleg a házak száma elérte a hatvanak 1566 júniusában, éppen kalászérés idején kondult meg a vészharang a csomorkányi templom tornyában; akkor jött a pogány, a Pertafa népe, mely Végh Gyula várát akkor tudta csellel kézrekeríteni. Akkor pusztult el Kutas, Fecskés, akkor lett halottá a nép. A csomorkányi templom is akkor égett le. Az égés nyomai még ma is felismerhetők. Derekegyházáról azt írja a krónika, hogy rác telepítés lett. Erzsébet a krónikák szerint egy halom körül fekszik, amely halomban állítólag szent Erzsébet van eltemetve. A falvak emlékét őrzik ma is az elnevezések. Pl. itt bent a városban Zsodomának hívják azt a részt, amely a susáni hajlat két oldalán terül el. Ott volt valamikor, talán 600 évvel ezelőtt, a susáni mai templom helyén Sód község, a víz, az ér másik oldalán pedig Damafalva. Ebből lett Sóddama vagyis Zsodoma. A régi huszárlaktanya helyén állott Ábrányfalva. Húsz házból állott az egész. A szikáncsi iskolán kazulfelől, a Titeles-út közelében állott valamikor Szikáncsfalva. Templomának pincéje, amelyet kriptának használhattak, ma is megvan a Karasz földön. Azután sorakozott fel évszázadokkal ezelőtt kelet felé Férged, templom nélkül, Kutason kívül Fecskés, Kápolna, Szőllős, mind templomokkal ékeskedően. A Tisza mellett Korhány, Kotaczháza, ahol a dr. Bakay-birtokon Banner tanár pár év előtt értékes honfoglalás korabeli sírokat tárt fel ásatásaival. Ezek voltak a régi falvak, amelyek azután a törökdúlások idején elpusztultak és elnéptelenedtek. Sokszor kellett menekülnie ennek a vásárhelyi határbeli közönségnek török csordák és martalócok támadásai elől. Lassan azután évszázadok folyamán rájött arra, hogy csupán egy helyen talál biztos védelmet, még pedig a Hód tava nádrengetegében. A szigetre ismeretlen csapások vezettek. Csapások mellett örvények és sírkutak. Egyetlen eltévesztett lépés és az illető, akár menekülő, akár üldöző, örökre elveszett. Egy sírkút ha magába temette, onnan szabadulás nem volt többé. Ez volt a nagy erősségük a vásárhelyi elődöknek. Ismerték a járást mindenütt és ha jött a veszedelem, menekültek a nádrengeteg szigeteibe. Vitték leányaikat, fiaikat, hogy ne fűzzék őket rabszíjra. Utóbbiakat ne vigyék el janicsároknak, a szép leányokat pedig Izlám kertjeibe. Talán azért is történhetett meg az, hogy mikor az utolsó törökdúlás után ez a nép összetömörült és várost alkotott már 20 esztendő múlva, csizmadia ifjúsága tudott egyesületet csinálni és zászlót szentelni. Ez történt 1716-ban. És akkor kezdték építeni magát a várost. A torony már állott, az öreg templom tornya, csupán az istenházát kellett hozzája fűzni. Hogy abban az időben is milyen volt itt az élet, arra vonatkozólag eseteket említek fel. A Károlyi uraság 1730 júniusában megpirongatja a susániakat, hogy a pestis ellen való védekezéseket nem tartják meg. 1732-ben gróf Károlyi Sándor értesíti a város tanácsát, hogy tekintettel a nehéz időkre, a taksa megfizetésére haladékot ad. Hozzáfűzi azonban, hogy ne higyjék figyelmetek, mintha nem tudnám, miszerint gróf Bercsényi Miklósnak ajándékul 40 triót küldtek Törökországba. 1732 július 27. Károlyi Sándor gróf megköszöni a küldött saskeselyűket, elrendeli egyúttal, hogy száz pár iga menjen szántani az urasági földre. 1732 április 23-án kelt irat szerint gróf Károlyi Sándor Szőllős pusztát 100 forint évi bérösszegért árendába kiadja a városnak. 1732 szeptember 7-én ül össze a város tanácsa a régi városháza termében, amely ott állott, ahol most az új gimnázium előcsarnoka van. Az uraság pallosjogát gyakorolta ezen a napon. Kántor Kata állott boszorkánysággal vádoltan a tanács előtt. Három tanú vallotta, hogy tehenüket Kántor Kata megrontotta. Az egyik tabáni asszonyhoz holdvilággal a kulcslyukon ment be és orvosságát kicserélte, minek következtében az asszonyt másnap a nyavalya törte ki. A tanács Kántor Katát boszorkányság miatt halálra szentenciázza. A Szent László-utca végén nádmáglyán aznap elégették az asszonyt. 1733 május 29-én kelt az irat, amelyben a gróf a Sas-vendégfogadót évi 650 forint bérösszegért az italmérési joggal együtt bérbeadja a városnak. 1733 március 28-án a tanács halálra ítéli Kincses Miklóst, mert idegen asszonyt vitt a házába, családját megverte és a házat rájuk gyujtotta. Mivel azonban felesége kegyelmet kért számára s a maga részéről urának megbocsátott, aki fogadta, hogy jóba foglalja magát, a büntetést elengedték. 1738 május 6-án hirdetik ki, hogy: „VI. Károly császár kinyilatkoztatja, mely szerint, aki Rákóczi Józsefet elfogja, vagy elfogatásában segédkezik, az 10 ezer forintot, aki pedig megöli, 6 ezer forintot kap. Kihirdetik, hogy a Rákóczi pártján lévők elkárhozottak, akik pedig elállanak mellőle, azok kegyelembe fogadtatnak. 1740 július 7. Gróf Károlyi Sándor, az új uraság, úgy a maga, mint utódai részéről bizonyossá teszi, hogy Vásárhellyel úgy fog bánni, mint elődei bántak. A lakosokat úgy tekinti, mint taksa jobbágyokat s megengedi az örökösödést és a végrendelkezést. Végül megköszöni a küldött ökröket és hozzáfűzi levele végén, hogy annak dupláját még kedvesebben vette volna. 1745 április 9. Nagy János, az uraság inspektora parancsot ad a város elöljáróinak, hogy Mágocson szántassanak, a Zöldhalom táján ássanak kutat,a fecskési határban boronáljanak, Tatársáncon pedig marha legyen sok. 1749. Török Mihálynak Czeglédi István és Füredi Mihály ellen indított perében a választott bíróság akként ítélt, hogy a mocskolás büntetésében és a költségekben Czeglédi marasztaltassék el, tiszteletes Füredi Mihálynak pedig kötelességévé tétetik, hogy Török Mihályt, akit vasárnap az öregtemplom szószékéből kipapolt, a nép előtt kövesse meg. 1751 március 14-én Szaplonczay Illés inspektor az uraság nevében kiadja a rendelkezést, hogy a