Dr. Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története II. (Budapest, 1898)
Harmadik időszak. 1712-1780
HARMADIK IDŐSZAK. 1712—1780. I. Csongrád önálló vármegyévé lesz. — A rácz katonai határőrvidék megszűnik. — A vármegye újra szervezkedik. — Csekély határát Békés, Heves-Külső-Szolnok, Bács, Pest-Pilis-Solt vármegyék felé nagyobbítani igyekszik. A szathmári békekötés után új korszak kezdődött a magyar nemzet s ezzel együtt Csongrád vármegye életében is. Az uralkodóház elismerte a nemzet jogait, megerősítette régi alkotmányát és helyreállította annak legerősebb védfalát a vármegyék önkormányzatát. Láttuk, hogy Csongrád vármegye a török uralom alatt elvesztette önállóságát, hogy majdnem kétszáz esztendeig más szomszéd vármegyékhez tartozott, gyűléseit hol Pesten, hol Füleken, hol Szendrőn tartotta. A török uralom megszűnése után pedig egészen a szegedi kamarai praefectus hatalma alá került. Mint külön vármegye nem létezett. Most a béke helyreállítása után az ország rendei hangosan követelték, hogy a török által elpusztított úgynevezett határőrvidéki vármegyék, jelesül Pozsega, Verőcze, Szerém, Valkó, Csongrád, Csanád, Arad, Békés, Zaránd, Torontál, Bodrog és Szörény az országba visszakebeleztessenek, mert tarthatatlannak mondák azt, hogy ezek a vármegyék „hol a határőri intézkedés neve alatt, hol a rácz népnek valaha adományozott királyi szabadalmi levelek ürügye alatt“ tulajdonképpen a rendes vármegyei közigazgatás keretén kívül álljanak. A király meghallgatta a rendek kérelmét, és az 1715. , 92. t.-cz. kimondja, hogy ő felsége a nevezett vármegyéknek, — mint az ország szent koronájához tartozóknak a rendek által szorgalmazott visszakebelezését a szent korona ősi jogaiban gyökerezettnek ismeri el. — De mivel ez az ügy nagy megfontolást, és nemcsak a közigazgatási hatáskörnek a katonaitól való elválasztását, hanem az eddig bizonytalan vármegyei határok meg-