Pethő László (szerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig (Jászberény, 2017)
FEJEZETEK A HUMÁN VILÁG TÖRTÉNETÉBŐL - Sas István: Mozaikok a város közművelődéséből
FEJEZETEK A HUMÁN VILÁG TÖRTÉNETÉBŐL 513 A honvédségi művelődési intézmény a város kulturális életében az ötvenes évek közepétől jelentős szerepet töltött be, ezért indokolt rövid bemutatása. A Bercsényi és Ady Endre út sarkán lévő épület 1887-ben került a Kaszinó Egyesület tulajdonába, s Úri Kaszinóként működött. Tevékenységével - amelyben a kultúra is jelentős szerepet játszott - fontos alakítója volt a város társadalmi életének. Az egyesület megszűnése után az épület 1957-ben a honvédség kezelésébe került azzal a feladattal, hogy a városban működő honvédségi alakulatok hivatásos katonái és hozzátartozói részére kulturális, szabadidős lehetőséget biztosítson. A feladat 1992-ig (a honvédségi intézmény megszűnéséig) ugyanaz volt, csupán a név változott, így volt: Helyőrségi Tiszti Klub, Fegyveres Erők Klubja, Helyőrségi Művelődési Otthon, Helyőrségi Klub. 1992-től 2006 novemberéig a Honvéd Jász Kaszinó Kulturális Egyesület működtette a klubot. Ekkor a képviselő-testület a város tulajdonában lévő épület működtetését a Déryné Művelődési Központra ruházta. Az egyesület továbbra is maradhatott az intézményben, s szervezhette a programjait. A köztudatban Tiszti Klub-ként ismert intézmény annak ellenére, hogy egészen a 1980- as évek elejéig elég zártkörűen működött, mindig szerves részét képezte a város kulturális életének. Jó kapcsolat volt a honvédségi intézmény és a város többi kulturális és tanintézetei között. A hetvenes években például a Tanítóképző Főiskolával közösen Irodalmi Színpad működött, mely akkor az egyik legsikeresebb csoport volt a városban. Rendszeresek voltak a pódiumműsorok, a kor neves színészei fordultak meg az intézményben. Az ötvenes évek végén elkezdték a filmvetítéseket, s filmklubot is szerveztek. A klubnak saját könyvtára is volt. Színvonalas szórakozási lehetőséget is biztosított a „Tiszti”, rendszeresek voltak a hétvégi zenés, táncos rendezvények az udvari kerthelyiségben vagy a pinceklubban (köztudatban „Tiszti alsó”), amely 1970-ben nyílt meg. 1980-ig hivatásos katonák, ezt követően polgári személyek vezették az intézményt. A kulturális terület mindegyik átszervezése külön történet, s mindegyiknek voltak támogatói és ellenzői is. A különböző elképzelések sokszor tanácsi majd képviselő-testületi üléseken parázs vitákat váltottak ki. Érdemes felidézni az első jelentős, 1963. április 1-jei átszervezés körülményeit, amikor az addig egymással rivalizáló 3 városi kulturális intézményt összevonták. A Szolnok Megyei Néplap többször írt a témáról, s megjelenített az összevonást ellenző véleményeket is. A következőkben idézett „Egyesítés előtt” cikk részlete már a politika által valószínűleg „megdolgozott” véleményeket közli. „A jászberényi művelődés ügye megköveteli, hogy a művelődési otthonok egységes irányítás alatt, közös programmal, közös anyagi bázison működjenek. Nagy örömünkre szolgál itt Jászberényben, hogy most már majdnem mindenki egyetért az egyesítés gondolatával. Az ügy elmozdult a holtpontról és egyre gyorsabb iramban halad a befejezés felé. Előnyösebb az egész város számára az, ha egységes irányítás, közös művészi és pénzügyi tervek szerint irányítják Jászberény művelődését. Hátra van még egy nehéz dió, a teljes anyagi egyesítés és a szervezeti összehangolás. Beszéltünk Gománcz Ignác elvtárssal a fémnyomó igazgatójával, aki elmondotta: Semmi kifogásom az egyesítés ellen, ...az új intézménynek azonban a gyár égisze alatt kell működnie, mert a rendelkezések értelmében csak így bizto