Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története (Orosháza, 1965)
IV. A mai település története - Szabó Ferenc: A kiegyezéstől az első világháborúig (1867-1914)
A módszeres megtorlás megszervezése és lebonyolítása Reiszig Ede főispán kormánybiztossá történt kinevezése (1891. május 25) után indult meg. Ezzel kezdődött a megyében az un. „kivételes állapot”, amely az alapvető szabadságjogok elleni törvénytelen és brutális intézkedésekkel kialakított, többéves időszakot jelent. Reiszig első dolga volt, hogy 1891. május végén, június elején Oláh György társaságában körutat tett Orosháza környékén, részint a helyzet fölmérése céljából, másrészt pedig gyors elnyomó és megtorló döntések hozatalára. (Jellemző, hogy Orosházán a képviselőtestületben „tájékozódott” s ott olyan valótlanságokat mondtak neki pl., hogy a szegényember a libahizlalás hasznából él.384) Reiszig főispán-kormánybiztos főként nem az orosházi földmunkásság szervezkedése iránt érdeklődött első körútja során, hanem - nyilván a szentetornyai közép- és nagybirtokosok védelmére - elsősorban a pusztaszentetornyai uradalmi cselédség hangulatát, szervezettségét mérte föl. Megállapította, hogy a nagybirtokok cselédeinek túlnyomó része tagja volt a munkáskörnek, de kisebb nyugtalankodáson és néhány felmondáson nem terjedt túl a mozgalmuk.385 Reiszig körútja során történt meg a munkáskör fedőszerveként működő szentetornyai ifjúsági munkásegylet feloszlatása is. Az egylet 1890 nyarán alakult, a tolsztojánus író, Justh Zsigmond pártfogása mellett.386 A vizsgálat során derült ki, hogy 365 tagja volt, mivel a felnőtt munkások is ide iratkoztak be. (A felnőtt munkáskör engedélyezését a hatóság megtagadta.) Az egylet vezetésében „szociáldemokrata eszméket igyekeznek érvényesíteni” - állapította meg a főispán, s elrendelte a feloszlatást.387 Június elején 46 szentetornyai uradalmi cselédet tartóztattak le a mozgalomban való résztvétel miatt.388 Reiszig betiltotta a munkássajtó terjesztését is.389 A példányokat elkoboztatta. Az orosházi főszolgabíróság a Népszava helyi terjesztőit beidézte és többször megfenyegette.390 Veres Lajos nyomdász többszáz példányban árusította a Népszavát könyvesboltjában, őt rávette a főszolgabíró, hogy „önként” mondjon le a terjesztésről.391 A főispán-kormánybiztos megbízásából Oláh György megyei főügyész 1891. június végéig Orosházán maradt, hogy részleteiben is felderítse a mozgalmat, annak vezetőit, az ipari munkásokhoz fűződő kapcsolatokat, és felszámolja az újabb szervezkedési kísérleteket. A szorgalmas főügyész irányításával a helyi hatóságok tovább súlyosbították a terrort, de minden igyekezetük sem volt elég ahhoz, hogy végképp megtörjék az illegalitásba szorított földmunkásmozgalom erejét. 1891. június 25-én az Orosházához tartozó gyopárhalmi szőlőkben működő, titkos munkáskört leleplezték, és bezáratták, vezetői ellen vizsgálat indult.392 Ugyancsak június 7-én a hetipiacon igen feszült helyzet alakult ki, amely mármár újabb összeütközéssel fenyegetett. Az történt ugyanis, hogy a községháza előtti piactéren oly nagy számban gyűltek össze a munkások, hogy a közlekedés teljesen megakadt. Az Orosházán állomásozó katonaság egyik kapitánya ezt látva, feloszlásra szólította fel a földmunkásokat. Mikor ez sem használt, egy szakaszt ki is vezényelt. A tömeg erre sem mozdult, hanem tiltakozni kezdett, arra hivatkozva, hogy Orosházán szokásban van az ilyen tumultus, mert ez az utolsó alkalom az aratáshoz való elszegődésre. A megerősített csendőrség főhadnagyának