Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története (Orosháza, 1965)
V. Egészségügy-művelödésügy - Elek László: A szellemi kultúra fejlődése (1744-1944)
napfényt, s amely sztoikus volt az elmúlással szemben, mert természetesnek találta mindazt, ami létezik, a lét jelensége - így a halált is”.353 Ez a filozofikus gondolat vezet majd el Justh egész életének irányító alapelvéhez, a Czóbel István által megfogalmazott romantikus elképzeléshez, a Kiválás Geneziséhez. Ez a spekulatív elv a megfáradt, elpusztult, tehetetlen arisztokrácia védelmét szolgálta. Azt hirdette, hogy egyedül csak az erőteljes friss paraszti vér képes megteremteni az évszázadok során enerválttá lett, kék vérű történelmi családokat. Ezért propagálta az író az arisztokrata-paraszt házasságok gondolatát regényeiben. Ezért mutatott rá állandóan a parasztság művészi érzékenységére, józan életlátására, erejére. Ezért rendezett igen sűrűn olyan találkozásokat, amelyekben együtt szórakozott legszűkebb arisztokrata baráti köre a gányó (dohánykertész) színészekkel, őszinte hangulatban töltve el az éjszakát, élvezve „azt a nyugalmat, amelyet lények lehet, amellyel új erőt adnak az élet további küzdelmeire”.354 A hűlő vér tragédiáját önmaga sorsában és betegségében fájdalmasan érző Justh számára végtelenül sokat jelentettek ezek az előadásokat követő vidám beszélgetések és szórakozások. A magyar paraszti szemléletmód és vérmérséklet görögös vonásainak igazolására építette fel az úgynevezett körszínházat is, pusztaszenttornyai kastélyának 19 holdas parkjában.355 „A legtisztább görög stílben épített amfiteátrum ez, írta róla Rózsa Miklós, olimposzi oszlopokkal megtámasztva, körben építve és fedetlenül. Teteje nincs, szép lombos fák borulnak reája. A körben futó padok veres posztóval vannak bevonva, a színpad fehérre meszelt falakból áll, jobbra és balra ajtó nyílik belőle, az előtérben oltár emelkedik”.356 Egy másik tudósítás szerint 18-20 méter hosszú, 8-10 méter széles épület volt. Falai 3 méternyire épültek, s szép magas lombos fák borították.357 Ebben játszottak megdöbbentő művészi tökéllyel az ő betanítása nyomán az egyszerű dohánykertészek, parasztok Sophokles, Plautus, Shakespeare és Moliere darabokat. A művészi kivitelezésről és a közönség mérhetetlen érdeklődéséről így vall Teodor Benedikt Grossmann, a híres meinmingeni színész és újságíró: „Türelmetlenül néztem... Moliere képzelt beteg előadása elé... Mily gyönyör a közönséget megfigyelni a pusztán. Nem tudom, hová nézzek előbb! Visszafojtott lélegzettel és feszült figyelemmel leszek minden egyes szót, minden élcet azonnal felfogva... A szereplők: Molnárnét külön ki kell emelnem. Ez őseredeti tehetség, ki Toinette szerepét csodálatra méltó elevenséggel és humorral játszotta... Ha meggondoljuk, hogy a darabokat aránylag rövid idő alatt tanulták a közreműködők, mivel naphosszat nehéz munkájukat kellett, hogy végezzék, s mégis annyi kedvvel és szeretettel fogtak szerepeikhez, hogy azt lelkiismeretesen betanulták, a legnagyobb elismerést érdemlik”.358 Nemcsak Moliere darabjainak volt ilyen visszhangja. Az „ördöngős gányók” bámulatba ejtették Shakespeare-rel és a görög drámákkal is a közönséget, megértve a darabok írói szándékát, finom komikumát vagy tragédiái mélységét. Igazolódott tehát a tétel: „A természetes méltóság és a görögök archaikus egyszerűsége a magyar parasztban... megvan”.359 Méltán mondhatta az egyik művelt szemlélő: „Mikor görög darabot játszanak, azt hinnék, hogy szobrok, a görög jelmezek bámulatosan állnak rajtuk, mozdulataik józanok, kimértek s méltóságteljesek”.363