Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története (Orosháza, 1965)
V. Egészségügy-művelödésügy - Elek László: A szellemi kultúra fejlődése (1744-1944)
néven folytatódott. Így vált igen jelentékeny lappá. A nyomda tulajdonosai sorrendben Böhm és társai, Magyar A. M. és Pless Nina voltak. A szegedi árvíz idején rövid időre (1879) Grün Orbán nyomdájának vonalozó intézete települt ki hozzánk. Két évvel később Veres Lajos nyitott nyomdát, aki a következő évben lapalapításra is vállalkozott. Ez volt az Orosházi Újság. Mindkét hetilap közművelődési, társadalmi, irodalmi aspektusé volt. Politikai pártok nem állottak mögöttük, pártatlanságot hirdettek. Színvonalra és szemléletre a Közlöny volt az értékesebb. Az Újság nem tudott versenyezni vele, bár azalatt míg Veres Józsefet (a laptulajdonos testvérét, Orosháza képviselő papját) tisztelhette főmunkatársként, mozgékonyabbnak mutatkozott társánál. Az első politikai jellegű lap a dr. Bikádi Antal szerkesztette Békés megyei Ellenzék, a Függetlenségi 48-as (Justh) Párt lapja volt. 1908-ban indult, s szerkesztősége és kiadóhivatala előbb Gyulán, majd Orosházán székelt. Itt a Demartsik-nyomdában nyomták. Ez adott közre először politikai vitairatokat, bátran harcolt nézeteiért, keményen támadta ellenfeleit. 1908-ban „olyan élénk szellemi élet uralkodott Orosházán”, hogy 4 nyomdában 4 hetilap jelent meg,365 sőt hozzájuk még egy időszakos lap, a havonta kétszer 16-16 oldal terjedelemben megjelent, pedagógiai irányú Nemzeti Népművelés is társult.366 Első három évében Nagykárolyban szerkesztették és adták ki. A kiegyezéssel megindult polgárosodás - mint látható - óriási változást idézett elő Orosháza kulturális életében. Az újságok, a rohamosan fejlődő község mozgékony, eleven életének nyomon kísérői és szemléleti irányítói az idők során szinte életszükségletté váltak. Eleinte egy-két értékesebb, a község fejlődését célzó vezércikktől eltekintve csak a mindennapi élet apró taktikai harcaival, nagy mulatozások, jótékony célú hálák, egymás elleni áskálódások, gyűlölködések leírásával, szenvedélyes hangú, személyeskedő intrikák tömegével, antiszemita kirohanásokkal voltak tele. Főként a felszín csillogását tükrözték, s a kapitalizálódás tetszetős eredményeit láttatták. Nem hívták fel olvasóik figyelmét arra, hogy a haladás csupán csak egyesek haladása, hogy a lépten-nyomon jelentkező munkanélküliség, a széles dolgozó tömegek létbizonytalansága, a sztrájkokban is kifejezésre jutó bérharcok a munka és a tőke közötti szakadékot elmélyítő kapitalizmusból egyenest következnek. Nyomdáinknak, kapitalista vállalkozások lévén, természetesen nem volt érdekük a politikai felvilágosítás. Egyéb kiadványaik is igen indifferens mondanivalójú kötetek voltak. Közülük a literátus főszolgabíró, Eördögh Lajos két, nyelvében és művészi megfogalmazásban egyaránt ósdi verseskötete: „Köny és mosoly” és a „Repkény” (bevételét jótékony célra ajánlotta fel a szerző),367 Balassa Pál Százados könyvének (községünk első évszázadának története) második kiadása,368 továbbá Veres József monográfiája: Orosháza. Történeti és statisztikai adatok alapján 369 és Kádár Imrének, az Orosházi Újság munkatársának 13 éves verseskötete370 voltak a legelterjedtebbek. Mindent egybevéve: ha súlyos ellentmondásokkal volt is tele a korszak, ha a kulturális élet bizonytalan szellemiséggel haladt is előre, nagyon jelentős volt ez az időszak. Ekkor alapozódott meg valójában a kulturális élet minden fontos