Családi Kör, 1996. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)
1996-07-25 / 30. szám
22/1996. JÚLIUS 25. Kereken ötszáznegyven éve, 1456 óta minden délben minden keresztény országban megszólalnak a harangok. Ennek eredeti okát jórészt már elfeledték. Nyugat-Európában azt tartják, hogy üstökös megjelenésére emlékeztet, erre mifelénk meg úgy hiszik, hogy Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére rendelte el a pápa. Ez utóbbi áll közelebb az igazsághoz; csak nem a diadal után, hanem a csatát megelőzően, 1456. június 29-én rendelte el III. Callixtus pápa a Nándorfehérvár elleni török támadás kivédésére irányuló könyörgésként a déli harangozást. (Mindenképpen eredményesnek bizonyult az intézkedés, hiszen világraszóló diadalt hirdet - akár előtte, akár utána kezdtek el harangozni...) Július 22-én volt pontosan ötszáznegyven éve, hogy Hunyadi János főkapitány a Nándorfehérvár fölmentésére érkező keresztes sereg élén nagy győzelmet aratott II. Mehmed szultán fölött. Erről az eseményről a középkor jeles szakértőjét, Belgrád múltjának kutatóját, dr. Jovanka Kálié egyetemi tanárt, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagját kérdeztük. - Régtől fogva ismert, hogy Belgrád rendkívül jelentős helyen fekszik Délkelet-Európában. Itt érintkezik a balkáni térség a Pannonsíksággal és Közép-Európával, itt kereszteződnek a legfontosabb szárazföldi és folyami utak; már a római időktől kezdve itt haladt át a fő útvonal Közép-Európából a Közel-Keletre. Amikor azonban Belgrád geostratégiai fekvéséről beszélünk, szem előtt kell tartanunk, hogy ez nem csupán utak kereszteződése, hanem az európai és a balkáni történelem szintézisének, kultúrák találkozásának a helyszíne is. Ezért mondhatom, hogy Belgrád múltja egyúttal a délkelet-európai történelem is kicsiben. Mindannak, ami Közép-Európában, illetve a balkáni térségben történt, megvolt itt a visszhangja... Amennyire katonapolitikai szempontból jelentős volt Európa e részében a nándorfehérvári diadal, ugyanolyan mértékben jelképes is. 1456-ban II. (Hódító) Mehmed - aki elfoglalta Konstantinápolyt, valósággal sokkolva a keresztény Európát - mintegy százezer főnyi seregével Belgrád alá vonult. Ez akkor a magyar államhoz tartozott. Neves vitézek védték, de közülük kétségtelenül Hunyadi János emelkedik ki, aki egy személyben erdélyi vajda, Szörényi bán, temesi ispán és a seregek főkapitánya. Már 1441-ben híressé vált, amikor Belgrád környékén komolyabb összecsapások kezdődtek a törökkel. Az év őszén legyőzte Iszhak szendrői bég csapatait, súlyos veszteséget okozva nekik. Attól kezdve Hunyadi gyakran csatázik ebben a térségben. A keresztény Európa védelme Belgrád 1456. évi ostroma a törökök és a keresztény Európa közötti összecsapást jelentette. Ebben a harcban a magyarok és a szerbek együttesen vállalták a legtöbbet. Szerencsére egykorú, eredeti leírások maradtak fenn az ostromról; külön is kiemelném Giovanni da Togliacozzo ferences barátot, aki Giovanni da Capistrano (Kapisztrán János) kíséretében tartózkodott Belgrádban, és szemtanúként írta le az eseményeket. Kapisztrán János ferences prédikátor már egy évvel korábban Magyarországra érkezett, hogy keresztes háborút hirdessen a török ellen. 1456 nyarának elején a keresztesek Péterváradnál gyülekeztek, s innen vonultak le Zimonyba. Legnagyobb részük az ottani táborban is maradt, nem vett részt közvetlenül a belgrádi harcokban. Július 2-án Kapisztrán a kereszteseknek csak kis, válogatott csapatát vezette a várba, akikről feltételezhette, hogy katonailag elég képzettnek. Július 3-a után már nem is lehetett bejutni a várba. Június folyamán a szultán hatalmas serege gyűlt össze Belgrád alatt, az akkori legjobb török hadvezetők irányításával. Az ostrom 1456. július 3-án kezdődött el, amikor minden oldalról körülzárták Belgrádot, beleértve a dunai vízi utat is. Napokon át hevesen ágyúzták a várat, háromszáz ágyú dörgött szüntelenül. 20-án már olyannyira sérültek voltak a falak, hogy a kapitányok szerint is kérdésessé vált a további védelem. S ekkor, július 21-én az esti órákban II. Mehmed általános rohamra indította a seregeit. Szerdai nap volt, Mária Magdolna ünnepének előestéje. A janicsároknak a lerombolt falakon át sikerült bejutniuk a külső várba. Az általános roham, az elkeseredett küzdelem egész éjjel tartott, de 22-én reggel már nyilvánvalóvá vált, hogy a török nem tud győzedelmeskedni, s az óriási veszteség láttán a szultán végül is kénytelen volt elrendelni az elvonulást... Kapisztrán János szerepe különösen vallási és lélektani szempontból volt jelentős. Főleg a váron kívüli összecsapásokban jeleskedett, különösen 22-én, amikor a keresztesek élén megtámadta és elfoglalta a vár alatti török ostromgépeket és ágyútelepeket. Ekkor sok keresztes elhullott - olvashatjuk Tagliacozzi emlékiratában. Érdemes megemlíteni, hogy akkor igen sok külországi keresztény volt a városban. Az alsóvárosban és a vár alatt nagyobbrészt szerbek laktak. 1456-ban a pápa keresztes háborúra való felhívására nagyon sok ausztriai, cseh- és lengyelországi keresztes sereglett ide. Természetesen legnagyobb számban magyarországi keresztesek voltak itt. Külön kiemelném a lengyel diákokat, akik a fellegvárba vezető hidat védték. Az elkeseredett harcokban sokan elestek közülük. Még az általános török roham előtt Zimonynál a középkor egyik legnagyobb folyami csatája zajlott le. Július 14-én a keresztesek hajói, amelyeket Hunyadi János és Brankovics György szerb despota szerelt fel, megtámadták a törökök igen erős flottáját. Véres küzdelem folyt minden egyes hadigályáért, s a döntő pillanatban hajóznak ki a belgrádi kikötőből a szerb naszádosok, akiktől a szemtanú Togliacozzi szerint igen tartottak a török hajósok. A folyami csatában megsemmisült a török hajóhad, s létrejött a dunai összeköttetés Magyarországgal, ami rendkívül fontos volt a csata végső kimenetele szempontjából. Belgrád egy fontos állomás a török hódítás balkáni sorozatában. Vegyük csak Konstantinápoly elestét; 1453-ban Délkelet-Európa egyik sorsdöntő eseményében egy civilizáció rendült meg, amely gótként állott az iszlám hódítás előtt. Konstantinápoly, s előtte Rigómező, Nikápoly mind-mind a kereszténység egy-egy veresége, egészen az 1526. évi mohácsi vészig. S hozzátehetjük, hogy mindössze néhány évvel Mohács után a török már Bécs alatt volt. Belgrád 1456-ban feltartóztatta a török áradatot, márpedig Konstantinápoly HUNYADI JÁNOS EGY XVI. SZÁZADI METSZETEN GIOVANNI DA CAPISTRANO (KAPISZTRÁN JÁNOS)