Családi Kör, 1998. július-szeptember (9. évfolyam, 27-39. szám)

1998-07-30 / 31. szám

Volt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Az öregasszony­nak az előbbeni urától volt egy leá­nya, s a bácsinak is volt egy leánya. De az öregasszony haragudott a fér­jének a lányára. Annyira jutottak, hogy a leányt elhajtotta, hogy men­jen el szolgálni. - No, ha nem szíveled az én le­ányomat, akkor süss neki hamuba sült pogácsát, s menjen el, amerre a szeme lát - mondta az öregember. Elindult a lány, s ment, ment egy darabig. Egyszer elért egy körtefát. Azt mondja a körtefa neki: - Hova mész, te leányocska? - Megyek szolgálni. - Leányocska, gyere, tisztíts le engem a száraz ágaktól. Hogyha engemet megtisztogatsz, jótettedért jót kaphatsz. Odament a leányocska, a körte­fát szépen letakarította, s tovább­ment. Elért egy szőlőbokrot. A sző­lőbokor is azt mondta neki: - Gyere, tisztíts meg a száraz vesszőktől, metsszél meg s kapálj meg, mikor visszafordulsz, meglásd, jótettedért jót kapsz. A leányocska szépen megmet­szette, megkapálta, s továbbment. Ment, ment, amíg elért egy kemencét. Az a kemen­ce összevissza volt omladozva, olyan rossz volt. Azt mondta neki: - Leányocska, sikálj meg engem, meglásd, jó­tettedért jót kapsz. Akkor a leányocska mindjárt földet gyúrt, meg­sikálta és továbbment. Elért egy forrást, egy kicsi­ke kutacskát. De az a kutacska rendetlen, elhanya­golt volt. Azt mondja a kutacska neki: - Gyere ide, takaríts ki engem szépen, s jótet­tedért jót kapsz. Akkor a leány szépen kitakarította, kimerte az állott vizet belőle, és továbbment. Ment, ment, s ahogy ment, találkozott egy kiskutyával. Azt mond­ja az a kutya neki: - Gyere, takaríts meg engem, s nyírj meg, s mikor visszafordulsz, akkor jótettedért jót kapsz Akkor a leányocska megnyírta, a kutya megkö­szönte, s a leányocska továbbment. Ment, ment, s egyszer csak elért egy szép házat. Tündérek lak­tak benne. Kérdezik, hogy milyen útban van. Azt mondja nekik is, hogy megy szolgálatot keresni. Azt mondja az egyik neki: - Maradj meg itt nálunk. Itt van hét szoba. Ha­tot sepert ki, de a hetedikbe be ne menj. A leányocska ott maradt, és ott szolgált egy esztendeig. Meghallgatta az öregasszonyt, és úgy csinált mindent, ahogy ő mondta. Mikor az eszten­dőnek vége lett, így szólt az öregasszonyhoz: - Most már haza akarok menni, hogy megmu­tassam, mit szolgáltam. Akkor azt mondja az öregasszony: - Gyere velem, meghallgattál szépen, meg is kapod, ami jár neked. Akkor az öregasszony benyitott a hetedik szo­bába. Ott volt egy rakás ezüstpénz és egy rakás aranypénz. Azt mondja az öregasszony: - Most hengergőzz meg a pénzben, ami reád ragad, az a tied. Akkor meghengergőzött a leányocska, azután felállott s elbúcsúzott. Jött az úton visszafele, elér­te a kutyát. A kutya olyan szépen táncolt, olyan öröme volt, mikor odaért hozzá, s azt mondta: - No, leányocska, most gyere ide hozzám, s innen rólam vegyél, ami neked tetszik. A jótette­dért most visszajár! A kutya tele volt aggatva gyönggyel, s a leá­nyocska lett, amennyi kellett, s szépen felrakta ma­gára. Ment tovább. Mikor odaért a kutacskához, az olyan szép volt, hogy csupa gyönyörűség, csészikék, kancsócskák voltak ott kirakva, amivel lehetett menni. S a leányocska merített. Azután szé­pen felkelt, s jött hazafelé. Mikor odaért a kemen­céhez, ott sültek a bélesek, kalácsok. Azt mondja a kemence: - Gyere ide, egyél, amennyi jólesik, mert a jó­tettedért visszajár. Evett is, hozott is. S ahogy jött hazafelé, odaért a szőlőbokorhoz. Hát ott olyan szép szőlő volt, bár poharakban kitéve, ehetett-ihatott, amennyi kellett. A bélésre éppen jólesett. Tovább jött hazafele, s odaért a körtefához. Nagyon meleg volt, mikor odaért, s azt mondja a körtefa neki: - Gyere ide, leányocska, megért a körte. Ve­gyél és egyél, amennyi jólesik, s haza is vigyél, amennyi kell. Még közeledett hazafelé, már a kakas meglát­ta, hogy jön. Felállott a kapu tetejére, és szólani fo­gott: - Kukuriku-gángu, jön az én nénikém ezüsttel­­arannyal telifuttatva. De az öregasszony azt kiabálta: - Hallgass te, nem igaz! Mikor a leányocska bement a kapun, mondta az öregasszony: - Elég sokat kaptál, de most az én leányom többet hoz majd. Akkor az asszony sütött neki is hamuba sült po­gácsát, betette a tarisznyájába, és elment az ő lá­nya is. Abban a nyomban odaért a körtefához. Azt mondja a körtefa: - Gyere ide, leányocska, takaríts meg engem, jótettedért jót kapsz. Akkor a leány azt mondja neki: - Én a csecsebecse lábacskáimat s vacsava­­csa kezecskéimet nem csipkézem meg, akármi is lesz! - És továbbment. Elérte a szőlőbokrot. A szőlőbokor is azt mond­ta neki, hogy menjen oda, és metssze meg, de a lány neki is azt mondta, hogy a lábacskáit és ke­zecskéit össze nem szurkálja. Akkor továbbment, s elérte a kemencét. A kemence azt mondta neki: - Gyere ide, leányocska, sikálj meg engem! De a leány azt mondta, hogy a kezecskéit nem mártja sárba. Akkor továbbment, elérte a kutat, de a kút hiá­ba kérte, hogy merje ki az állott vizet. A lány neki is azt mondta: - Én a csecsebecse lábacskáimat és va­­csavacsa kezecskéimet be nem piszkítom, akármi is lesz! Akkor továbbment. A kutya kérte, hogy nyírja meg, de a lány nem akarta vele bepiszkítani a lá­bacskáját, kezecskéjét. Elérte ő is a nagy kastélyt, és bekéredzkedett, hogy ott aludjék. Őt is megkérdezték, hová megy. Azt mondja a leány, hogy hosszú útra megyen, szolgálni. Akkor azt mondja az öregasszony neki, hogy maradjon ott. Ott is maradt, s az öregasszony mondja neki: - Itt van ez a hat szoba, seperd ki, de a hete­dikbe be ne menj. A leány a hat szobát kiseperte, a hetedikbe egy darabig be se ment. De egyszer mégis bement. Még nem telt le fele az esztendőnek, mikor benyi­tott. Akkor látta csak, mi van odabent: kígyók, bé­kák, s azok úgy összemardosták, hogy véres lett egészen. Mikor kijött, odament a gazdasszonyhoz, s mondta, hogy ő nem szolgál tovább. Nem is fizet­ték ki, mert nem fogadott szót. Hazafelé indult. Amint jött, összetalálkozott a kutyával. Odament, hogy kérjen a gyöngyökből, de a kutya azt mondja: - Nem akartál megtisztogatni, most mehetsz utadra a csecsebecse lábacskáiddal és vacsava­­csa kezecskéiddel! Jött nagy szomorúan, s odaért a kúthoz. El akart venni egy kancsót, hogy igyon. De a kancsó elhúzódott tőle, s azt mondta a kút: - Menj innen, mert sajnáltad a kezedet s a lábadat! Akkor elért a kemencéhez. Ott sültek a béle­sek, de mikor nyúlt oda a kemence szájához, hogy­­ vegyen, sütötte a kezét. A kemence elzavarta, s ak­kor odaért a szőlőbokorhoz. Volt ott szőlő is, bor is, de a szőlőbokor eltaszította a kezét. A körtefáról sem tudott szakítani egyetlen körtét sem. Mikor kö­zeledett haza, s a kakas meglátta, felhágott a kapu tetejére, és szólani fogott: - Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva! Az ördöngös asszony azt mondta: - Nem igaz! Arannyal van futtatva. Amikor belépett a lány a kapun, akkor meglátta az anyja is. Az öregember erre azt mondta: - Látod, az én leányom jobban szolgált, mint a tied. S akkor összevesztek, s az öregasszony és a lánya elmentek a háztól. Az öregember és leánya pedig, ha meg nem haltak, ma is élnek. (Moldvai székely népmese) Mese, mese, meskete A szorgalmas és a rest leány 24/ 1998. JÚLIUS 30.

Next