Családi Kör, 1999. január-március (10. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-07 / 1. szám
Csuka Zoltán Gyermekévek (részlet) Népek kohója, forró, furcsa Bánság, Temes, Torontál hajlik egybe itt, Zengő üvegbúrád alatt születtem, Ahol már Erdély tárja kapuit, Apám s anyám e kapu mögül jöttek, Apám, világgá ment székely szegény, Itt kezdte boldog éltét szász anyámmal, Az öleltető síkság peremén. Nem véletlen volt, hogy én itt születtem, Négy nációnak tág telephelyén, 5 itt is vándornak, tovabujdosónak egy nyiladozó korszak kezdetén. ), Ígérettel volt vemhes e korszak, Huszadik század” - volt a büszke név, ha visszanézek most gyalázatára, igyullad arcom s szégyenpírban ég, agyar, román, szerb s német élt itt együtt, > gazdag mellét kitárta a föld, míg dolgozott, e táj minden lakója, földről csak jó példát örökölt. 3 hódítóként jött a szörnyű téboly, ímegsírok hazája lett e táj, bármilyen messze bolyongtam el tőle, nden halottja bennem visszafáj. Nem vicc, nem is félreértés: teljes gőzzel beindultak az idei szilveszter megünneplésének előkészületei. Sőt, ha hinni lehet a híreknek, aki csak most kapott észbe, bizony alaposan megkésett. Állítólag minden jobb helyet lefoglaltak már azok, akik idejében kapcsoltak, és akik nem voltak restek tenni is valamit annak érdekében, hogy a nagy eseményre, a század- és ezredfordulóra jó előre bebiztosítsák magukat. Talán mondanom sem kell, hogy a bizonytalankodók, a tanácstalankodók, továbbá a nyamvadtabbak és pénztelenebbek jobbik esetben füstös kiskocsmára, rosszabbik esetben pedig házibulira vagy főtéri tekergésre számíthatnak csupán. Engem nem nagyon érdekel ez a felhajtás. Több oknál fogva. Először is azért nem, mert semmilyen mitikus elemet sem tudok felfedezni abban, hogy véletlenül éppen az én életemben fordul egyet az ezredek kereke; érdekesnek tagadhatatlanul érdekes, valóban kuriózumként hat, hogy hamarosan kettessel kell kezdenünk a dátumozást. Szent meggyőződésem, hogy az idei szilveszter semmiben sem különbözik majd a korábbiaktól. Minden attól függ, hogy milyen lesz a társaság, milyen zenekar húzza a talpalávalót, és hogy milyen lesz tizenkét hónap múlva a közérzetünk. Igen, a közérzetünk. Érdektelenségemet is nyilván közérzetem állapota okozza, az a biztatónak éppen nem mondható kilátás, ami lassanként feltünedezik jövőnk horizontján. És ez a komolyabbik oka annak, hogy nem keltem versenyre senkivel sem, hogy nem igyekeztem már tavaly, rosszabbik esetben az idén januárban lefoglalni a legjobbnak ígérkező helyet és zenekart, netán a szórakoztató ipar még megszerezhető munkásainak valamelyikét. Nem tegnap óta, sajnos, nem is tegnapelőtt óta érzem úgy, hogy keserveim és megélhetési gondjaim sokkal mélyebbek annál, semhogy holmiféle szilveszterből, egyéb ünnepből is nagyobb ügyet csináljak. Ahogy megérkezik, el is múlik minden ünnep. Annak rendje és módja szerint megünneplem az ünnepeket, illetve nem is biztos, hogy rendre és módra, hiszen már régóta nem tudom megadni a módját sem a karácsonynak, sem a szilveszternek. A világ legtermészetesebb dolga, hogy akadnak azért jócskán a mi országunkban is olyan emberek, akik megengedhetik maguknak a legjobbat, a legérdekesebbet és a legszórakoztatóbbat. Pláne egy olyan nagy esemény alkalmával, mint amilyen egyesek szerint időszámításunk 2000. évének eljövetele lesz. Tudom, hogy olyan polgártársaim is vannak ebben a Szerbiában, akik akár a világ leghíresebb szállodáiban, nyaralóiban, téli központjaiban is helyet szoríthatnak maguknak, ha ennek a helynek a megszerzéséhez elegendő a pénz, a vagyon puszta birtoklása. Eszem ágában sincs irigykedni, noha csöppnyi elégedetlenség azért motoszkál bennem, amiért normálisnak tűnő munkámmal sem tudom elérni, hogy legalább az ünnepek zavartalanságát, fesztelenségét és felhőtlen örömét biztosítani tudjam. Önmagamnak és a családomnak. Szilveszteri előkészületek nélkül várom tehát a mostani év elmúlását. De mielőtt búcsúztatni kezdenénk az elaggott évezred utolsó esztendejét, mielőtt túlságosan beleélnénk magunkat abba, hogy 1999 máris mögöttünk maradt, nem ártana néhány elvárást megfogalmazni. A mostani vadonatúj, ropogósan friss évvel kapcsolatban, természetesen. Mert amikor az immár régi szilveszter végeztével csókos jobb, szebb, boldogabb, békésebb és szerencsésebb életet kívántunk boldog-boldogtalannak, talán csak nem szólamokkal dobálóztunk? Mert ha igen, akkor régen rossz. Én nagyon komolyan gondoltam ezeket a jókívánságokat. Teljes szívemből kívántam önmagamnak, a családomnak, a barátaimnak és ismerőseimnek, de minden jóérzésű embernek is a jobbat, a szebbet és a békésebb életet. Ha értéktelen és tartalmatlan jókívánságokkal halmozzuk el egymást, akkor semmi jót sem várhatunk az idei évtől. És ha nem tudunk jobb életet kiverekedni magunknak az idén sem, akkor ott egye meg a fene a 2000. év szilveszterének megünneplését. Magától értetődik, hogy ez a már-már leplezetlen keserűség csak a hozzám hasonlókhoz szól, és hogy eszem ágában sincs befolyásolni azoknak a jókedvét, akik ebben a nyomorúságos társadalomban is megtalálták a Kánaánt, és ezért máris az ezredforduló bárgyú varázslatában élnek... FEHÉR István Elmondom, ha szabad Szilveszteri készülődés öltő Bánátban, Zichyfalván (Plandiste) született 3/ 1999. JANUÁR 7.