Családi Kör, 2002. április-június (13. évfolyam, 14-26. szám)
2002-06-27 / 26. szám
Családi Klub Igenis, vannak csodák! lőször is elnézést kérek a rovat hűséges olvasóitól, amiért műszaki okok miatt ilyen hosszú ideig nem jelentkezett a Családi Klub. Önök azonban már jól tudják, hogy a munka ilyenkor sem áll meg, csak csendben folyik, a háttérben. Igaz, a szokásosnál kevesebb levél érkezett az elmúlt hetekben, a telefonhívások azonban vátozatlanul rendszeresek. Bizonyára emlékeznek még arra a rendkívül megrázó olvasói levélre, amelyben egy édesanya kért segítséget. Emiatt a levél miatt, illetve a reagálások miatt állítom, hogy igenis, vannak csodák. De kezdjük az elején. Egy egészen személyes vallomással. A Családi Klub a számomra nem egy közönséges rovat, nem egyszerű, száraz munka. Hanem a szívügyem. S habár nagyon ritkán érzékenyülök el, az olvasóknak időnként mégis sikerül kizökkenteniük a kőkeménnyé edzett állapotomból. Különféle érzelmek viharát keltik bennem és valószínűleg az olvasókban is azok a problémák, amelyekkel a rovathoz fordulnak a segítségre szorulók. így történt ez a Segíteni, de hogyan? címmel megjelent írás kapcsán is. Először nagyon elszomorított, hogy bárhogyan tépelődtem, nem találtam módot arra, miként segítsünk a sanyarú helyzetben lévő családon, hiszen arra kért a levélíró, ne tudódjon ki a kiléte, mert szégyelli a szegénységüket. Azután eszembe jutott, hogy olvasóink már több ízben bebizonyították, hogy az emberi találékonyság nem ismer határokat, ha segíteni akarnak. Ezért fordultam Önökhöz azzal a kérdéssel, milyen módon próbáljunk segíteni. Már a rovat megjelenésének napján több telefonhívás érkezett. Egy szabadkai anyuka felkínálta a kisgyermeke holmiját a kisbabát váró asszonykának, és azt is magára vállalta, hogy személyesen elviszi a családnak a babaholmit. Majd egy zentai fiatalember jelentkezett, hogy szívesen gyűjtenének a sanyarú sorsú családnak. Később egy levél érkezett, amelynek írója ráismerni vélt a családra, és azt állította, hogy valóban megrendítő a sorsuk, és rászorulnak a támogatásra, ezért ő személy szerint is igykkszik majd segíteni... Ugye nem kell azt szégyellni, ha ilyenkor a rovatvezető szeme bepárásodik, és nehezen találja a megfelelő szavakat...? A napokban újabb telefonhívás érkezett. A zentai fiatalember hívott. Elmondta, hogy meglátogatták a családot. A kisbabát váró asszonykának mózeskosarat, bölcsőt, babaruhát, pelenkát és egyéb holmit sikerült összegyűjteniük. A beteg édesanyának is be tudtak szerezni néhány fontos gyógyszert. Még jobb hír, hogy azóta az asszonyka ismét a férjével él, és immár együtt várják a babát! Mit lehet erre mondani? A köszönöm szó kevésnek tűnik, főként ha azt is hozzáfűzzük mindehhez, hogy a zentai fiatalember, aki a bejegyzés előtt álló Zöld Ág emberbaráti szervezet képviselőjeként mutatkozott be, további segítséget is kínált a rovat olvasóinak. Mivel azonban a lehetőségeik egyelőre rendkívül korlátozottak, és támogatást csak gyűjtés útján tudnak nyújtani, ezért arra kért, még ne közöljük sem a nevét, sem a telefonszámát. A Családi Klub viszont rendelkezik ezekkel, tehát felhívjuk zentai, csókai és környékbeli olvasóinkat, hogy aki tud hasonlóan nehéz helyzetben lévő családról, jelentkezzen a rovat címén, telefonszámán. A Zöd Ág sajnos csak ebben a körzetben tud támogatást nyújtani. Remélem azonban, hogy ilyen összefogásra, jóindulatú segítő szándékra másutt is van, lesz példa. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit, telefonhívásait - immár abban a meggyőződésben, hogy közös rovatunk létjogosultsága újfent bizonyságot nyert. Címünk: Családi Kör - Családi Klub, Vojvode Misica 1., 21000 Novi Sad, tel.: 024/792-201. MISKOLCI Magdolna 2002. június 27. Tímea köszöni A SEGÍTSÉGET! Sok minden történt azóta a kishegyesi Komáromi családban, amióta lapunkban megjelent a Segítsünk Tímeának! című írás a gerincműtétre készülő nyolcadikos kislány fényképével. Komáromi Tímea és szülei páratlan izgalmakat éltek át, hiszen közvetlenül az operáció előtt már beigazolódni látszott a neves pécsi sebészprofesszornak, az ottani Ortopédiai Klinika világhírű szakemberének, dr. Illés Tamás egyetemi tanárnak a sürgető szava: minél előbb el kell végezni a műtétet, lehetőleg még áprilisban vagy májusban, mert a kislány gerincének ferdülése eléri azt a fokot, amikor Tímea már fulladni kezd, ugyanis a csigolyák fokozatosan elnyomják a tüdejét. Komáromi Tímea és családja számára az emberek (közöttük a Családi Kör olvasói, iskolájának igazgatója és tanárai, diáktársai, azok szülei, a helyi római katolikus pap és a hívők, a szülőfalu és Topolya, illetve Vajdaság sok más helységének jóakaratú polgárai, Kishegyes egyes vezető személyiségei, az apának, Sándornak a munkatársai, a topolyai nyomda dolgozói, a Kishegyesről Pécsre elszármazottak, az ismert vagy ismeretlen adományozók) jól vizsgáztak segítőkészségből, hozzájárultak az életmentő operáció díjának előteremtéséhez, így aztán Tímeát május derekán sikeresen meg is műtötték, s azóta jól érzi magát. A napokban már ott lehetett a ballagok között. Minden esélye megvan arra, hogy jó egészségben éljen, folytassa tanulmányait. A kishegyesi Komáromi család köszöni hát mindazoknak, akik pénzbeli, erkölcsi vagy bármilyen más segítségükkel lehetővé tették, hogy az életmentő gerincműtét révén Tímea visszanyerje egészségét, a Családi Kör szerkesztőségének pedig azt, hogy nagy gondjára odafigyelt! 28 JÉ, KI HITTE VOLNA! (kuriózumkvíz) Az, hogy a sört palackban is lehet tárolni, egy halásznak az ötlete volt (B.). Négyszáz évvel ezelőtt az angliai Alexander Nowell sajátos módon oldotta meg azt a problémát, hogy kedvenc itala kéznél legyen. A sört gyógyszeres üvegbe töltötte, és a folyóparti iszapba dugta, hogy ne melegedjen fel a napon .Amikor belefáradt a halászatba, megkereste az üveget és felnyitotta. Nagy durranás hallatszott. Emberünk ezután elégedetten kortyolgatni kezdte a húsitalt. Alexander Nowell nem volt hivatásos , halász, úgyhogy a fogott halakat nem bocsátotta áruba, hanem a szegényeknek ajándékozta. Ez a szenvedélyes halász (ma inkább sporthorgász- nak neveznénk) egyházi személy volt, 1560 és 1602 között a Szent Pál- katedrális vezetői tisztségét töltötte be, egy időben pedig a Westminster School tanítómestereként is tevékenykedett. London püspöke felfigyelt az esetre, és részben az ő közreműködésének is köszönhető, hogy a XVI század második felében terjedni kezdett a sör palackban való tárolásának a módja. A továbbiakban fontos szerepet játszott Louis Pasteur, aki feltaálta a sörösüveget és a sörélesztőt, és ezzel tartósíthatóbbá tette a sört. Az élesztőt aztán a dán E. Christian Hanssen tökéletesítette. Megfejtést küldött: Ballangó István (Palánka), Gere Kovács Károly (Zenta), György Ivánka (Szabadka), Kószó Ágnes (Zenta), Mikolinac Attila (Budiszava), Némedi József (Szabadka), Orlovics Iván (Szabadka), Pocik Anna Mária (Novo Milosevo), Vinkovics Margit (Szabadka). Könyvjutalmat kap: Orlovics Iván, 24000 Szabadka, Sabad u. 42. Utólag érkezett meg a becsei Ördög Magdolnának az előző feladatra vonatkozó megfejtése. Elsősorban mi készteti költözésre a madarakat? A. az élelemhiány B. a klímaváltozás C. a költőhely veszélyeztetettsége D. a túlnépesedés A megoldást július 3-áig lehet elküldeni címemre (24430 Ada, Karadordeu. 101.). MOLNÁR CSIKÓS László