Családi Kör, 2002. július-szeptember (13. évfolyam, 27-39. szám)
2002-09-05 / 36. szám
Alkotók a vízparton Kik és mit csináltak, vallottak a bácsföldvári Gunyhó 2002 fafaragói az alkotónapon , idén nyáron ismét volt Gunyhó, azaz alkotónap Bácsföldváron. Az elsőre, amely 1998-ban volt, Ragács Beáta és Ervin fiatal helybeli házaspár festőket, grafikusokat, fafaragókat hívott meg. Az ideire már csak fafaragókat vártak. Hogy milyen céllal találkoznak a Holt-Tisza partján, a bácsföldvári-gyöngyszigeti gyümölcsösben az alkotók? Valamennyien egyértelműen azt mondják, hogy a „folyó megihlető hatása" lenyűgöző, még akkor is, ha az ottani víz valójában nem folyó, s az ott készített munkákba/munkákra nem kerül bele rá a folyó motívuma. A beszélgetések, a tapasztalatcsere, a „megihletődés" végett jöttek el a Gunyhóra meg mennek más táborba is. A cél a vajdasági fafaragók tömörítése, érdemes hát felidézni, mit is mondtak az alkotónapon. Az idei találkozón 15-en vettek részt. A meghívásos alkotónapon a helybelieken kívül ott voltak a becsei, szabadkai, tóthfalui, törökbecsei, szenttamási és zentai fafaragók is. Az addig meleg, napsütéses idő mintha csak beszélgetésre akarta volna kényszerteni a résztvevőket - esőre váltott, és egész nap esett. A fafaragók pedig, egyéb elfoglaltsági lehetőség nem lévén, a kunyhó két faoszlopú parányi tornácára szorulva jobb híján az oszlopokat kezdték alakítani, faragni: került rájuk rózsa, tulipán, turulmadár és egyéb motívum. - Két kéz ugyanolyan munkát nem készít - mondja Ragács Ervin, a Gunyhó kiötlője és kitartó szervezője. - Mi már jószerével ismerjük egymást, és fel is ismerjük egymás alkotásait, mégis jó találkozni, együtt dolgozni, meglátni egymás munkáját, megbeszélni az ötleteket. Meg hát ihletés is számunka a falusi, tanyasi élet. A fákat, a síkságot, a lovakat, a madarakat örökítjük meg. Nálunk még nem nagyon tisztelik a fából készített használati tárgyakat, de el lehet őket adni. Úgy tartjuk, hogy mindenütt, ahol nagyobb megmozdulás van, ott kell lenni. Nálunk a családban én kezdtem a fafaragást, a feleségem mellettem kezdte, mostanra pedig már a gyerekek is gyakran belopakodnak a műhelybe. Két szervezetbe tömörülve jelenleg Vajdaságban hivatalosan két egyesületbe tömörülnek a fafaragók, bár - mint mondják - többük mindkettőnek tagja. Szeretik a fafaragást, művelik is már régóta. Szabadkán tavaly novemberben alakult meg a vajdasági fafaragók első egyesülete, Fafaragó Művészek Egyesülete néven. A gondolat már néhány évvel korábban felvetődött, legutóbb '99-ben egy hasonló fafaragó táborban. Aztán a megbeszéléseket tett követte, és lassan egyéves lesz az egyesület. A tagság azonban már évek, sőt évtizedek óta műveli a szakmát. Többen ebből is élnek, mint Torma Ferenc, az észak-bácskai bejegyzésű egyesület elnöke. Szakmája szerint lakatos, de nem ez a kenyérkereső munkája. Jelenleg 25-30 aktív tagja van a szabadkai tömörülésnek, de szeretnének még több fiatal tagot látni soraikban. - Hogyan határozzák meg, hogy mi is készüljön a fából? - Sokat alszunk rá, amíg megérik az ötlet, hogy mi is rejlik a fában. Az előkészület nagyon fontos, de a hosszas alakítás után mégis a fa határozza meg, hogy milyen is lesz, mit lehet belőle kihozni, hogy „beszéljen” az alkotás. Véleményem szerint úgy kell vele bánni, mint a szebbik nemmel; a fa is irányítja az alkotót - mondja huncut mosollyal Torma Ferenc, hozzátéve, hogy a fafaragók más szemmel nézik még a „közönséges" fát is. A diófát szereti igazából, de azt, hogy mivel dolgozik, mint sok minden mást, elsősorban az anyagiak határozzák meg. A minőségi fa ugyanis drága. A munka kommerciális része is döntő abban, hogy mit készít. Eladhatónak kell lennie. Azt is elárulja, hogy a fafaragó soha nem vág ki élő fát, mindig a kidőlt, villámcsapta fát gyűjtik be. Berentai Jenő, a becsei Ars in Signa, azaz Művészet a fában nevet viselő egyesület elnöke is már kiskorában megszerette a fát, ahogy mondja, akkor bicskával próbált faragni, mint afféle gyerek. - Hogyan lesz fizikatanárból fafaragó? - A nyolcvanas években kezdtem el a famegmunkálást komolyabban - mondja -, de akkoriban inkább csak esztergályoztam, a faragást úgy 5-6 éve csinálom. Használati tárgyakat készítek, de ez a népművészet felé hajlik. A népművészeti tárgyak nem túldíszítettek, kevesebb velük a munka is. A használati tárgynak olyannak kell lennie, hogy azt a háziasszony szívesen vegye kézbe. Persze azt nekünk kell kitalálnunk, hogy mit keresnek, mit és milyent szeretnének. A természetbarát használati tárgyaknak külföldön nagy a keletjük, a hagyományuk, nálunk is ezt kellene szorgalmazni. A fa meleget tud sugározni - mondja Berentai Jenő. - Békéscsabára járok immár 7 éve, az ottani táborban székely kapukat készítünk - mondja Bozsik Ferenc műszaki tanár. - Két évvel ezelőtt pedig a Palics-Ludas táborban elkészítettem a Halászok álma elnevezésű szobrot. A térszobor most is a palicsi kisvendéglő mellett van kiállítva. Fontos számomra, hogy meglássam mások munkáját, de én is alig várom, hogy kezembe vegyem a szerszámokat. Amikor megérkeztem Földvárra, a többiek már dolgoztak, és sajnáltam, hogy nem jöttem korábban. Ervinékkel a Kátai-tanyán találkoztam először. Ott is sok fafaragó összejött. A vajdaságiak nem is tudják, hogy mennyi értékes alkotó van itt a térségben, akik a művészeti és a népművészeti ágazatot egyaránt kedvelik - fejtegeti meglátásait Bozsik Ferenc. Mezei István, a jelenlevők Pista bácsija, az alkotónap legidősebbje szintén szívesen ellátogat minden itthoni táborba, ahol fáról van szó. Az évek során immár összekovácsolódott a társaság, eljárnak egymáshoz. A fafaragást tartja a legősibb mesterségnek, mert még a pásztorok is foglalkoztak vele unaloműzésképpen. - A XIX. századig a falusi emberek fából készítették szerszámaikat. Mi most már inkább dísztárgyakat készítünk. Nekünk ez már hobbi. Én például szeretem a lovakat, és elhatároztam, hogy megörökítek minden ezzel kapcsolatos dolgot: a vajdasági szekeret, a bácskai hintót négyes fogattal, a szántó földművest, a lóversenyt háromdimenziós változatban és domborművekben - mondja Pista bácsi, aki eredeti, a lovakhoz közel álló szakmájából, a kovácsmesterségből ment nyugdíjba. Számára megnyugtató a fafaragás, gyógyszerként hat. Szerinte az igazi mester nem nyugszik bele a fa elhalásába, alkotásaival új életet ad neki. Azt mondja, hogy csak az tudja igazán értékelni a fát, aki már legalább egy facsemetét elültetett, és ült is annak az árnyékában, hűvösében. Mindenféle fát szeret, legjobbnak a diót tartja, szép a hárs is, de a nyárfa vagy a fűzfa is szép lehet. A nyírfát és a cseresznyét is megmunkálja. A fának lelke van, abból mindent lehet készíteni, akár virágot is. Nagy domborműveket vagy ki- AZ IDEI GUNYHÓ-ALKOTÓNAP RÉSZTVEVŐI: BERENTAI JENŐ, NAGY ISTVÁN, MILIVOJ NAKIC, MILOVAN JELENIC, TORJAI ZITA, MICSIK BÉLA, FUSZKÓ ISTVÁN, PUSKÁS FERENC, SÁTAI ISTVÁN, TORMA FERENC, MOLNÁR IMRE, DVORACSKÓ LÁSZLÓ, MEZEI ISTVÁN, BOZSIK FERENC, VALAMINT A SZERVEZŐK, RAGÁCS BEÁTA ÉS ERVIN ÍGY ALKOTNAK A FAFARAGÓK 22 2002. szeptember 5.