Családi Kör, 2020. október-december (31. évfolyam, 40-53. szám)
2020-10-01 / 40. szám
Paprika, te drága! A Zentához tartozó Oromparton található a Gyevi-tanya, amely körül és azon túl is több parcellán pasternákot és paprikát termesztenek a tulajdonosok. Az elmúlt hetekben és még az elkövetkező időszakban is a fűszerpaprika betakarítása folyik. A nyolcvanas éveihez közeledő Boros Gyevi Ferenc gazdát kérdeztük a munkáról és mindarról, amit a paprikatermesztésről tud, valamint a nála dolgozó emberek is betekintést nyújtottak a munkás mindennapjaikba, nehézségeikbe. - Harminc éve termesztjük a paprikát több parcellán. A leszedett paprikát Martonosra visszük a feldolgozónak. Szinte a teljes hozamot átadjuk, kivéve azt, amit megtartunk magnak - mondja Boros Gyevi Ferenc, aki hozzáteszi, a Meteorit fajtát termesztik, náluk ez vált be legjobban, legkevésbé érzékeny a betegségekre, talán nagyobb a nedvességtartalma, ezért nehezebb szárítani. Az idén annyira keresett a paprika, hogy aki tavaly nem vette át az általunk termesztett paprikát, személyesen jött el hozzánk tárgyalni, háromszor újraígért az árra. A száraz tavasz miatt, ha nem jól sikerül az ültetés, a föld előkészítése, akkor ritkára kel ki a növény, és a kellő tőszám nélkül nem érdemes megtartani. A paprika nagyon lassan fejlődik. Ahogy öntözzük a paprikát, tápláljuk a gyomot is. Sok gond van vele, idén is négyszer voltak benne a munkások, a kapások, utóbb már nem lehetett kapálni, késsel és szárvágóval kellett tisztítani. Ha hagyjuk elgazosodni, szedéskor a munkás nem fogja meglátni a paprikát, meg mellé termeljük a gazmagot is. Hogyan szedik a paprikát? Számításaink szerint addig érdemes kézi erővel, munkásokkal szedetni a paprikát, ameddig az általuk leszedett termés értékének legfeljebb felét adjuk oda nekik, ha ezt meghaladja, akkor nem kifizetődő, és inkább géppel szedetünk, de abba már belekerül a levél is. Általában az utolsó szedés már gépi szedés szokott lenni, de akkor kivárjuk az utolsó pillanatot, hogy minél több megérjen, ez már október vége, november eleje, közepe, az első fagyok beköszöntése. Vannak újítások a növénytermesztésben, amiket beépítenek a munkafolyamatokba? - Idei fejlesztésünk, hogy a csöveket, amelyekkel a kanálisokból locsolunk, nemcsak lefektettük időszakosan, ahogy korábban csináltuk transzportcsővel, hanem a földbe leásva véglegesítettük. Több dűlőúthosszan is elvezetünk, ha erre van szükség. Korábban megtörtént, hogy csöveket, gumikat kiszúrtak, vízágyú, tűzoltócső tűnt el, a tartályokat megrongálták, cukrot tettek bele, de szerencsére idén még ilyesmik nem történtek, habár azért mi is fejlődünk. A mostani locsolóink összeköttetésben vannak a fiam telefonjával, aki azonnal értesítést kap, ha leáll a rendszer vagy valami történik. Kik dolgoznak a földjeiken? Jelen pillanatban moheli, bánáti és felsőhegyi csapatok dolgoznak a földeken, szedik a paprikát, ami nagyjából két hónapig tart. A munkavezetőjükkel, a bandagazdával egyezünk meg, aki aztán szervezi az embereket. Van olyan munkás, aki közel húsz éve jár hozzánk. Bálizs Gizella munkavezetőként dolgozik, akinek a feladata a munkaszervezés. Nálam van Moholon a gyülekező, összeszedem a munkásokat reggel öt órakor, aztán a helyszínen beosztom, hogy ki mit, hol dolgozik, később segítem azokat, akik lemaradnak, nem olyan ügyesek, gyorsak. Átlagosan 35-40 embert irányítok naponta, csak az a baj, hogy nem ugyanazok az emberek jönnek minden nap, folyamatos a cserélődés, így nehezebb dolgozni. Közel harminc éve csinálom már. Számomra testhezálló feladat, szót fogadnak nekem. Ha nincs fegyelem, nem haladunk. Sok a baj az alkohollal, és azzal is, ha esik az eső, mert akkor nem jön elég ember.Télen pedig beállok a zöldségesboltba, hogy egy kicsit állandóra is dolgozzak. Folytatása a 67. oldalon BOROS GYEVI FERENC: AZ IDÉN ANNYIRA KERESETT A PAPRIKA, HOGY AKI TAVALY NEM VETTE ÁT AZ ÁLTALUNK TERMESZTETT PAPRIKÁT, SZEMÉLYESEN JÖTT EL HOZZÁNK TÁRGYALNI, HÁROMSZOR ÚJRAÍGÉRT AZ ÁRRA BÁLIZS GIZELLA: HA NINCS FEGYELEM, NEM HALADUNK RAJZÓ ERIKA: MOHOLRÓL JÖVÜNK OROMPARTRA DOLGOZNI MILAN DIMOVIC: A NAPSZÁMBÓL ÉLNI LEHET, DE HALADNI NEM