Családi Kör, 2020. október-december (31. évfolyam, 40-53. szám)

2020-10-01 / 40. szám

Paprika, te drága! A Zentához tartozó Oromparton található a Gyevi-tanya, amely körül és azon túl is több parcellán pasternákot és pap­rikát termesztenek a tulajdonosok. Az elmúlt hetekben és még az elkövetkező időszakban is a fűszerpaprika betakarí­tása folyik. A nyolcvanas éveihez közeledő Boros Gyevi Ferenc gazdát kérdeztük a munkáról és mindarról, amit a paprikater­mesztésről tud, valamint a nála dolgozó emberek is betekin­tést nyújtottak a munkás mindennapjaikba, nehézségeikbe. - Harminc éve termesztjük a paprikát több parcellán. A leszedett paprikát Martonosra visszük a feldolgozónak. Szinte a teljes hoza­mot átadjuk, kivéve azt, amit megtartunk magnak - mondja Boros Gyevi Ferenc, aki hozzáteszi, a Meteorit fajtát termesztik, náluk ez vált be legjobban, legkevésbé érzékeny a betegségekre, talán na­gyobb a nedvességtartalma, ezért nehezebb szárítani.­­ Az idén annyira keresett a paprika, hogy aki tavaly nem vette át az általunk termesztett paprikát, személyesen jött el hozzánk tár­gyalni, háromszor újraígért az árra. A száraz tavasz miatt, ha nem jól sikerül az ültetés, a föld előkészítése, akkor ritkára kel ki a növény, és a kellő tőszám nélkül nem érdemes megtartani. A paprika nagyon lassan fejlődik. Ahogy öntözzük a paprikát, tápláljuk a gyomot is. Sok gond van vele, idén is négyszer voltak benne a munkások, a kapások, utóbb már nem lehetett kapálni, késsel és szárvágóval kellett tisztítani. Ha hagyjuk elgazosodni, szedéskor a munkás nem fogja meglátni a paprikát, meg mellé termeljük a gazmagot is. Hogyan szedik a paprikát?­­ Számításaink szerint addig érdemes kézi erővel, munkásokkal szedetni a paprikát, ameddig az általuk leszedett termés értékének legfeljebb felét adjuk oda nekik, ha ezt meghaladja, akkor nem kifi­zetődő, és inkább géppel szedetünk, de abba már belekerül a levél is. Általában az utolsó szedés már gépi szedés szokott lenni, de akkor kivárjuk az utolsó pillanatot, hogy minél több megérjen, ez már ok­tóber vége, november eleje, közepe, az első fagyok beköszöntése. Vannak újítások a növénytermesztésben, amiket beépíte­nek a munkafolyamatokba? - Idei fejlesztésünk, hogy a csöveket, amelyekkel a kanálisokból locsolunk, nemcsak lefektettük időszakosan, ahogy korábban csi­náltuk transzportcsővel, hanem a földbe leásva véglegesítettük. Több dűlőúthosszan is elvezetünk, ha erre van szükség. Korábban megtörtént, hogy csöveket, gumikat kiszúrtak, vízágyú, tűzoltócső tűnt el, a tartályokat megrongálták, cukrot tettek bele, de szeren­csére idén még ilyesmik nem történtek, habár azért mi is fejlődünk. A mostani locsolóink összeköttetésben vannak a fiam telefonjával, aki azonnal értesítést kap, ha leáll a rendszer vagy valami történik. Kik dolgoznak a földjeiken?­­ Jelen pillanatban moheli, bánáti és felsőhegyi csapatok dolgoz­nak a földeken, szedik a paprikát, ami nagyjából két hónapig tart. A munkavezetőjükkel, a bandagazdával egyezünk meg, aki aztán szer­vezi az embereket. Van olyan munkás, aki közel húsz éve jár hozzánk. Bálizs Gizella munkavezetőként dolgozik, akinek a feladata a munkaszervezés.­­ Nálam van Moholon a gyülekező, összeszedem a munkáso­kat reggel öt órakor, aztán a helyszínen beosztom, hogy ki mit, hol dolgozik, később segítem azokat, akik lemaradnak, nem olyan ügyesek, gyorsak. Átlagosan 35-40 embert irányítok naponta, csak az a baj, hogy nem ugyanazok az emberek jönnek minden nap, fo­lyamatos a cserélődés, így nehezebb dolgozni. Közel harminc éve csinálom már. Számomra testhezálló feladat, szót fogadnak nekem. Ha nincs fegyelem, nem haladunk. Sok a baj az alkohollal, és azzal is, ha esik az eső, mert akkor nem jön elég ember.Télen pedig beál­lok a zöldségesboltba, hogy egy kicsit állandóra is dolgozzak. Folytatása a 67. oldalon BOROS GYEVI FERENC: AZ IDÉN ANNYIRA KERESETT A PAPRIKA, HOGY AKI TAVALY NEM VETTE ÁT AZ ÁLTALUNK TERMESZTETT PAPRIKÁT, SZEMÉLYESEN JÖTT EL HOZZÁNK TÁRGYALNI, HÁROMSZOR ÚJRAÍGÉRT AZ ÁRRA BÁLIZS GIZELLA: HA NINCS FEGYELEM, NEM HALADUNK RAJZÓ ERIKA: MOHOLRÓL JÖVÜNK OROMPARTRA DOLGOZNI MILAN DIMOVIC: A NAPSZÁMBÓL ÉLNI LEHET, DE HALADNI NEM

Next